Az élet minden területén használt alumínium óriási jelentősége ellenére (vagy éppen ezért) olyan aggályok is felvetődnek, hogy a fém a ráktól az Alzheimer-kórig számos különféle betegséget okozhat. Az alumínium világméretű elterjedésével lassanként felvetődtek a kérdések a fém biztonságosságával kapcsolatban, különösen az izzadásgátló dezodorok alumíniumtartalmát illetően. Tudományos bizonyíték azonban egyelőre alig van toxikusságára, és amint azt oly sokszor hallottuk, mindent a dózis tesz méreggé.
A fém toxikus hatását az alumíniumkohók dolgozói és más ipari mértékű alumínium-behatásnak kitett személyek esetében lehet kimutatni. A dialízis során a normál értéknél magasabb alumínium-behatásnak kitett vesebetegekben is kimutatható egy sor káros mellékhatás, köztük az agy és az idegrendszer károsodása. Az átlagemberek döntő többsége azonban soha nincs kitéve ilyen mértékű alumínium-behatásnak.
Főként az ivóvízből, az élelmiszerekből, a savlekötő gyógyszerekből és a dezodorokból juthat a szervezetünkbe alumínium, nagyrészt alumínium sók formájában, de ezek meglepően nehezen szívódnak fel a testünkben – a bejutott alumínium csupán 0,1 százaléka szívódik fel a szervezetünkben. A bőrön keresztül is csak kis mennyiség szívódik fel, így a dezodorokból származó alumínium mindössze 3 százalékát teszi ki a vér alumíniumszintjének. Ezekből a forrásokból tehát nagyon nehezen juthat toxikus mennyiségű alumínium a szervezetünkbe.
A The Conversation szaklapban publikált tanulmányában Ian Musgrave azt írja, az egyik leggyakoribb tévhit az alumíniummal kapcsolatban az, hogy Alzheimer-kórt okoz. A korai kutatások ugyan azt állították, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában magasabb az alumínium szintje, a modern eszközökkel végzett mérések nem mutatták a fém magasabb szintjét az Alzheimeres betegekben. Musgrave azt is hozzátette, azért nem lepődne meg azonban azon, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában magasabb az alumínium szintje, mert a betegségre jellemző amiloid lerakódás minden fémet, köztük az alumíniumot is megköti, ahogyan a rezet, a cinket és a vasat is. Részben a réz és a cink megkötése járul hozzá a fehérje toxicitásához.
Annak ellenére azonban, hogy a dialízises vesebetegek az alumínium sokkal magasabb behatásának vannak kitéve hosszú távon, mégsem fordul elő az ilyen betegekben nagyobb gyakorisággal Alzheimer-kór. Az alumínium tehát a szakértő szerint nem függ össze a betegséggel.
Emlőrák
Mivel az emlő felső és külső negyede, ahol a legnagyobb valószínűséggel jelentkezik az emlődaganat, esik a legközelebb a hónalj nyirokelvezetéséhez, sokan úgy vélték, hogy a dezodorhasználatból származó alumínium-behatás hozzájárul a daganat létrejöttéhez. A daganatok előfordulása azonban az emlőszövettel áll közvetlen összefüggésben, és az emlő e területe tartalmazza a legtöbb emlőszövetet.
A közelmúltban végzett epidemiológiai kutatások nem mutattak összefüggést az alumínium-tartalmú dezodorok használata és az emlőrák között. Tehát ennek az összefüggésnek is kicsi a valószínűsége.
Forrás: Medipress
