A nátrium és a kálium is fontos a szervezetnek. A nátrium a térfogati, valamint a só-víz háztartás egyensúlyáért felelős, a kálium főleg a sav-bázis (pH) egyensúlyért. Mindkettő kiemelt szerepet játszik az ideg- és izomműködésekben, az ingerületátvitelben – mondja dr. Németi Balázs, a PTE Általános Orvostudományi Kara Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének adjunktusa.
A nátrium-ionokat hatalmas hidrátburok veszi körül, egy nátriumion akár több mint száz vízmolekulát is maga körül tart. Ennek jelentős térfogatnövelő hatása van, éppen ezért a szervezet a folyadéktérfogat szabályozására a nátriumot használja, nem szimplán a vizet. Amikor csökken a szervezetben a folyadékmennyiség, a vese fokozottan visszatartja a nátriumot, ezen keresztül pedig a vizet is – írja a Webbeteg cikke alapján a Pécsi Tudományegyetem.
A túl sós ételek után azért vagyunk szomjasak, mert a nátrium (nátrium-klorid) megemeli a vér és az egyéb testnedvek összoldott anyag koncentrációját (ozmózisnyomását), ez váltja ki a szomjúságérzetet és a folyadékbevitelt. A kálium szerepe más, ez az ion főleg a sejtek belső környezetének ozmózisnyomását (szomjúság, súlyos vízveszteség) segíti megtartani. Amennyiben nő az ozmózisnyomás, a központ ingerületbe kerül, szomjúságérzet alakul ki és fokozódik a vízfelvétel. Amikor csökken az ozmózisnyomás, a központok nyugalmi állapota következményeként szünetel a folyadékfelvétel.
A sejtek belsejében magas a kálium koncentrációja (egy liter sejtplazmában kb. 3,9 g a kálium), míg a nátrium koncentrációja alacsony (kb. 0,23 g/l). Ezzel szemben a sejteken kívüli térben a nátrium koncentrációja magas (3,3 g/l) míg a káliumé alacsony (0,2 g/l).
A rendszeresen magas nátriumbevitel azért rossz, mert állandóan magasan tartja a keringő térfogatot, ami az érfalak számára állandóan fokozott nyomást jelent. Emiatt az érfalak apránként megemelik a tónusukat, ettől merevebbé válnak, az ellenállásuk megnő. A magasabb ellenállású ereken csak magasabb nyomás tudja a vért átjuttatni, így lassan kialakul a magas vérnyomás betegség. Amennyiben alacsony a nátriumszint a szervezetben (120 mmol/l alatti), kialakulhat hányinger, fejfájás (agynyomás tünetei), valamint lehangoltnak érezhetjük magunkat. Csak akkor veszélyes a magas káliumbevitel, ha a vese nem működik megfelelően. Még a vesefunkció romlása esetén is jellemzően a káliumürítés az utolsó, ami károsodik.
A burgonya fontos káliumforrás, megtalálható benne számos más fontos ásványi anyag, és főként az édes (batáta) gazdag A- és E-vitaminban, illetve C- és B6-vitaminban. Igazi veszélyt akkor jelentene, ha valaki intravénás injekcióban adna sok káliumot, mert ekkor felborítja a szív elektromos tevékenységét és megállítja a szívet. Pont ezért az orvosi gyakorlatban a káliumot csak infúzió formájában adják a betegeknek, amiben a magas térfogat miatt az ion koncentrációja már nem veszélyesen magas – teszi hozzá dr. Németi Balázs.
Alacsony káliumszint (3,5 mmol/l alatt) esetén izomgyengeség, izomgörcs, súlyosabb esetben szívritmuszavar alakulhat ki. Káliumhiány súlyos hasmenés, hányás, vízhajtó gyógyszerek szedése, alacsony vércukorszint esetén fordulhat elő, de ez könnyen pótolható (magas káliumtartalmú a burgonya, banán, spenót).
Amennyiben nagyobb mennyiségben lenne jelen a kálium a sóban, a túl tömény káliumkoncentrációt kesernyésnek éreznénk, ami kellemetlen – mondja a toxikológus.
Forrás: PTE
