Az adakozás stresszoldó és „örökölhető”

Oldja a stresszt, erősíti az önbecsülést és még az immunrendszerünknek is segít – sorolja az adományozás szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásait a Semmelweis Egyetem. 

A másokkal való kapcsolat, mások támogatása ugyanis oxytocint, azaz boldogsághormont szabadít fel, ami a többi között segít a stressz fizikai reakcióinak csökkentésében – idézi a cikk Fedor Mariannt, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékének pszichológusát.

A pszichológus szerint az, hogy mennyire vagyunk adakozóak, nemcsak neveltetési, hanem genetikai kérdés is. Amikor segítünk valakin, jobb embernek érezzük magunkat, hiszen felemelő érzés látni, hogy jót tettünk valakivel, ugyanakkor az ellenkezője is igaz: ha nem a várt hatást váltjuk ki a megajándékozottból, csalódottnak érezhetjük magunkat – hangsúlyozza Fedor Mariann.

Az adakozás és az azért kapott hála amellett, hogy erősíti az identitásunkat, összetartja, összehozza a közösségeket, erősíti a rendezett világba vetett hitünket is. Az adományozáshoz szükség van érzékenységre, együttérzésre, önzetlenségre, empátiára, toleranciára, amit ha fejlesztünk gyermekeinkben, azzal csak jót teszünk velük és nem utolsó sorban mi is profitálunk majd belőle – véli a pszichológus, hozzátéve, hogy a jelenlegi kutatások szerint a többgyermekes családban felnövők adakozóbbak, mint az egykék.

A családi minta mellett a génjeink is szerepet játszhatanak abban, hogy mennyire vagyunk adakozóak. A Bonni Egyetem kutatói az úgynevezett COMT-gén két változatát vizsgálták, amelyek között csupán egy építőelem a különbség. Azok az emberek, akiknél ennek a génnek a több dopamint lebontó változatát találták meg, a teszt során jóval adakozóbbaknak bizonyultak, mint a másik csoport tagjai. Ikrekkel kapcsolatos kutatásokból is kiderült, hogy az altruisztikus viselkedés részben a géneknek is köszönhető.

Forrás: semmelweis.hu