Az Egyesült Államokban körülbelül 10,55 millió felnőtt szenved pitvarfibrillációban. A pitvarfibrilláció szignifikánsan növeli a stroke, a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a demencia, a krónikus vesebetegség és a mortalitás kockázatát – írja a Diabfórum Magazin.
A pitvarfibrilláció tünetei közé tartozik a szívdobogás, a nehézlégzés, a mellkasi fájdalom, az ájulási hajlam, az erőtlenség és a fáradtságérzet, bár a pitvarfibrillációban szenvedők körülbelül 10–40%-a tünetmentes. A pitvarfibrilláció véletlenül észlelhető orvosi vizsgálatok során, megfelelő eszközökkel (például Holter monitorral) diagnosztizálható.
A pitvarfibrilláció négy szakaszát különböztetik meg. 1. stádium, veszélyeztetett, definíció szerint: pitvarfibrillációhoz kapcsolódó kockázati tényezőkkel rendelkező betegek (elhízottak, hipertóniások); 2. stádium, prepitvarfibrilláció, melynél ugyan szinuszritmus van, de a pitvari patológia jelei EKG-val vagy szívultrahanggal kimutathatók; 3. stádium, paroxizmális (hét napig tartó, visszatérő pitvarfibrillációs epizódok vagy hét napnál hosszabb ideig fennálló pitvarfibrillációs epizód); valamint 4. szakasz, állandóan fennálló pitvarfibrilláció.
Az életmód-változtatás és a kockázati tényezők módosítása, beleértve a súlycsökkentést és a testmozgást, a pitvarfibrilláció megjelenésének, kiújulásának, továbbá szövődményeinek a megelőzése érdekében minden szakaszban ajánlott. Azoknál a betegeknél, akiknél a stroke és a tromboembóliás események becsült kockázata évi 2% vagy nagyobb, K-vitamin antagonistával (warfarin) vagy direkt orális antikoagulánsokkal végzett véralvadásgátló-kezelés 60-80%-kal csökkenti a stroke kockázatát a placebóhoz képest. A legtöbb betegnél direkt orális antikoaguláns, például apixaban-, rivaroxaban- vagy edoxabankezelés javasolt a warfarin helyett, az alacsonyabb vérzési kockázat miatt. Az antikoagulánsokhoz képest az aszpirin gyengébb hatékonyságú, és nem javasolt a stroke megelőzésére.
A 2023-as irányelv egyes pitvarfibrillációban szenvedő betegeknek javasolja a korai ritmusszabályozást antiaritmiás gyógyszerekkel (propafenon, amiodaron) vagy katéteres ablációval a szinuszritmus helyreállítása és fenntartása érdekében. A katéteres abláció a tünetekkel járó, paroxizmális pitvarfibrillációban szenvedő betegek első vonalbeli terápiája a tünetek javítása és a folyamatos pitvarfibrilláció progressziójának lassítása érdekében. A katéteres abláció a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben és pitvarfibrillációban szenvedő betegek számára is javasolt az életminőség, a bal kamrai szisztolés funkció és a kardiovaszkuláris kimenetelek, például a mortalitás és a szívelégtelenség kórházi kezelésének javítása érdekében.
(Diabéteszben szignifikánsan gyakoribb a pitvarfibrilláció, ezért az ilyen irányú vizsgálatok rendszeres végzése és a megfelelő gyógyszerelés mindenképpen javasolható – a referáló megjegyzése.)
Forrás: DiabFórum Magazin
