Az elektrokardiográfia (EKG) a szívizom összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség változásait regisztrálja. A test több pontjára helyezett elektródokkal elvezetett, majd papíron vagy monitron megjelenített EKG-hullám szabályos görbe, le- és felfelé kitérő hullámokkal. Minden hullám a szív egy meghatározott részének elektromos kisülést (depolarizációját) vagy elektromos újratöltődést (repolarizációját) jelenti. A görbe eltéréseiből a kardiológus szakorvos számos információt olvashat le a szív állapotáról, pl. megállapíthatja a szív ritmusát, az ingerület kiindulásának a helyét, az ingerületvezetés sebességét, a szívizom vastagságát, szívizom esetleges vérellátási zavarát stb. A szív ingervezető rendszerében fellépő zavarok kimutatásának alapvető eszköze. Ilyen zavar pl. a kamrai repolarizáció kóros mértékű megnyúlásával járó klinikai tünetegyüttes, a hosszú QT szindróma, amely bizonyos körülmények között szapora szívveréssel járó szívritmuszavar (kamrai tachycardia) kialakulásához vezethet, ritkábban oka lehet a kamrafibrillációval összefüggő hirtelen szívhalálnak – írja a Diabetes Magazin.
Szerző: Dr. Nagy Viktor
A szív elektromos tevékenysége
Az orvosi technika vitathatatlanul a röntgenvizsgálattal vette kezdetét, de már 1920–30 között intenzív kutatás folyt a szívműködés elektromos tevékenységének láthatóvá tételére.
A szív elektromos aktivitásáról már 1880 körül is tudtak, de a mérőkészülékek érzékenysége nem volt alkalmas klinikai használatra. Amikor a szív összehúzódik és elernyed, akkor minden egyes sejt elektromosan aktív, és az elektromosan pozitív és negatív területek folyamatosan változnak. Ez az aktivitás elektromos erőteret hoz létre, amelyet először Willem Einthoven rögzített úgy, hogy egy papírlapot vízszintesen állandó sebességgel mozgatott. Az így rögzített görbét elektrokardiogramnak (EKG) nevezték el.
Az EKG fontos diagnosztikai eszköz, alkalmazzák kórházakban, mentőkben, rendelőkben, sőt ma már otthoni használatra is gyártanak készüléket.
A görbe felfelé és lefelé irányuló hullámokat tartalmaz, ezeket P-től T-ig az ábécé betűiről nevezték el. Hogy ezt az elektromos működést a világ bármely pontján össze lehessen hasonlítani, a papírsebességet és a hullámok függőleges kitérésének nagyságát szabványosítani kellett: a sebesség 25 mm/s, a feszültség pedig 10 mm/mV. Az EKG-papíron 1 mm-es kicsi és 5 mm-es nagyobb négyzetek láthatók. 40 századmásodperc megfelel 1 kis négyzetnek és 200 századmásodperc 1 nagy négyzetnek, 5 nagy négyzet 1 másodperc (papírsebesség: 25 mm/s). A részleteket az ábra tartalmazza.
A QT szakasz eltérése
Az ún. QT szakasz azt az időintervallumot jelöli, amennyi idő alatt a szívizomsejtek két összehúzódás között „újratöltődnek”, vagyis a sejten belüli és kívüli ionok az ingerületbe kerülést követően visszarendeződnek az alapállapotba. A QT szakasz a teljes szívkamrai aktivitás (depolarizáció és repolarizáció) együttese.
Az ábrán feltüntetett szakaszok, hullámok időtartama általában állandó, kivéve a Q-hullám kezdetétől a T-hullám végéig tartó szakaszt, amely igen nagymértékben függ a szívfrekvenciától, szapora szívverés esetén rövidebb, lassúbb esetén pedig hosszabb. Ezért az összehasonlíthatóság érdekében egy kis matematikai művelettel a QT szakaszt frekvenciára kell korrigálni. A számítást bárki elvégezheti, mert az interneten az egészségügyi számítások: QT beírása után rengeteg online kalkulátor jelenik meg (a számításnál a képletet megalkotó orvosok nevei között is lehet válogatni, én a Bazett-formulát szoktam választani) és kéri az egyes EKG-értékeket, majd megadja az aktuális, szívfrekvenciára korrigált QT-t, vagyis a QTc-t. Manapság a tanulmányok eredménye szerint a QTc akkor normális, ha az időtartama <440 msec.
Az EKG papír beosztása és az EKG nevezetes hullámai és szakaszai. Forrás: Diabetes Magazin
Évtizedekkel ezelőtt az emberiség „nyugalmas” életében a QTc jelentőségét még nem ismerték, hosszának nem is tulajdonítottak nagy jelentőséget. Azonban miután egyre gyakrabban készítettek EKG-t, kiderült, hogy egy ritka öröklött betegségben szenvedő kisgyerekek QT szakasza nagyon hosszú. Ezek a gyerekek sok esetben fizikai aktivitással járó játék vagy éppen sportolás közben hirtelen nagyon heves szívverést éreztek, elájultak, sőt volt, aki meg is halt. Speciális vizsgálatok kiderítették, hogy a szívizomsejtek elektromos működését biztosító sejtmembrán öröklötten beteg, hibásan haladnak át rajta az egyes elektrolitok, pl. a nátrium és a kálium. A veleszületett hosszú QT tünetegyüttesben szenvedőknek tehát egy speciális genetikai mutációjuk van, családvizsgálatot kell végezni körükben és a súlyosság alapján lehetséges a kezelés.
Sokkal inkább elterjedt a szerzett hosszú QT, amelynek felismerésére az életveszélyes szívritmuszavarok lehetősége miatt nagy figyelmet kell fordítani. A fejlett ipari társadalmakban a magasvérnyomás-betegség (hipertónia) gyakorisága a 40–50%-ot is elérheti. A hipertónia károsítja a szívizomzatot (az izomsejtek a nagy nyomáson megedződnek, megnagyobbodnak, közöttük felszaporodnak az összehúzódás szempontjából értéktelen kötőszöveti rostok), illetve olyan súlyos szövődményeket okoz, mint pl. a szívinfarktus és a szívelégtelenség. Ezekben a betegségekben bizonyos szívizomsejtek elektromos töltésének helyreállása lassú lehet és eltérhet a környezetüktől, emiatt megnyúlik a QT.
Néhány hosszú QT-t kiváltó tényező: káliumhiány, magnéziumhiány, kalciumhiány, alultápláltság, pajzsmirigy-alulműködés, az említett szívbetegségek, szélütés. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan egyre újabb gyógyszerek jelennek meg, és ezek között több hosszú QT-t provokáló hatóanyag is megtalálható. A kezelőorvos ezzel tisztában van, és a kezelés közben gyakrabban készít EKG-t pl. bőrgombaellenes szerek, számos antibiotikum, vízhajtók, reumaellenes szerek, hörgőtágítók, antidepresszáns, onkológiai vagy ún. biológiai kezelések elrendelésekor. Tudni kell azt is, hogy bizonyos ritmuszavarellenes hatóanyagok, a férfi erektilis funkciózavar kezelésére alkalmazott szerek, sőt akár a grépfrútlé, a mentális stressz és a divatos flavonoidok is okozhatnak QT-megnyúlást.
Rohanó világunk egyik tipikus esete álljon itt a ritmuszavar veszélyének alátámasztására. Évtizeddel ezelőtt egy 60 év körüli pilóta felesége rákbetegségben fiatalon elhunyt. A pilóta egy menetrendszerinti járaton repülés közben szegycsont mögötti fájdalmat érzett, mivel hasonló panaszai gyomorsavkötőre mindig megszűntek, most is azt vett be, és többé-kevésbé csillapodtak is a panaszai. Leszállás közben többször megszédült, de végül a két pilóta sikerrel tette le az utasszállító repülőgépet. Az orvosi vizsgálaton először csak azt vették észre, hogy a szív 130/perces frekvenciával ver, emiatt az üzemorvos kardiológiai konzíliumot kért. A specialista jött rá arra, hogy az EKG egy speciális, kis kiterjedésű szívinfarktus képét mutatja, és az EKG automata programja kiszámolta, hogy a QT mintegy kétszerese az elfogadott maximális hossznak! Ebben az esetben a több száz utasnak és a repülő személyzetének szerencsére nem történt semmi baja.
A hosszú QT tünetegyüttes gyógyszerrel, elektrolitbevitellel és műszerrel egyaránt orvosolható, a provokáló gyógyszerhatás pedig felismerhető és kiiktatható. De a bajbajutott embereken azért lehet egyre gyakrabban segíteni, mert széles körben oktatják az újraélesztés egyszerű elemeit és ott, ahol nagy tömegek jelennek meg (bevásárlóközpont, metróaluljáró, repülőtér, sportesemény stb.) korszerű defibrillátorokat helyeznek ki, amelyeket csak fel kell helyezni az elájult beteg mellkasára, és az intelligens program eldönti a tennivalókat.
Forrás: Diabetes Magazin
