Bár a hétköznapokban gyakran bosszankodunk, ha elveszítjük a fókuszt, a legújabb kutatások szerint a figyelem elkalandozása több előnnyel is járhat. Simor Péter, az ELTE PPK oktatója egyéves marseille-i kutatási programján arra keresi a választ, milyen hatással van az elmerengés az információfeldolgozásra.
Az angol mind-wandering kifejezés arra a mentális állapotra utal, amikor a figyelem eltávolodik az aktuális feladattól, és a külső környezettől viszonylag függetlenné válva a belső gondolatok felé irányul. Az elmerengés ronthatja a kognitív teljesítményt olyan feladatoknál, amelyek fenntartott figyelmet igényelnek (pl. szövegértés, munkamemória, komplex döntéshozatal), és a mentális egészségre is negatív hatással lehet. Mindezen hátrányok ellenére
az emberek ébren töltött idejük legalább egyharmadát gondolataikba merülve töltik.
A figyelem elterelődését általában a hétköznapi életben is rossz szemmel nézzük: mérgesek vagyunk, ha „elveszítjük a fonalat”, ha pedig valaki elbambul, rászólunk, hogy térjen vissza hozzánk. A figyelmünk elkalandozásának mégis számos előnye lehet. Egyes elméletek szerint segítheti a tervezést és a célállítást azáltal, hogy a fókuszt a személyes célokra irányítja. Kedvezően hat a kreativitásra és a prospektív emlékezetre (amikor emlékszünk rá, hogy meg kell tennünk valamit, amit elterveztünk) is. Ennek oka az lehet, hogy figyelmünk elkalandozásakor a gondolataink kötetlenül áramolhatnak, ezáltal olyan következtetésekig juthatunk el, amiket az aktív figyelem nem tesz lehetővé.
Simor Péter, az ELTE Alvás, Álom és Kogníció Kutatócsoport vezetője a 2024/25-ös tanévet a marseille-i IMÉRA (Institute d’Etudes Avancées) kutatóközpontban tölti, és kutatási projektjében az elmerengésnek az információfeldolgozó folyamatokra gyakorolt kedvező hatásait vizsgálja. Feltételezése szerint az, amit a figyelmünk elterelődésének élünk meg, valójában egy átmeneti „off-line” állapot, ami hasonló szerepet játszik az új információ eltárolásában és konszolidációjában, mint a tanulás utáni alvás. Habár vonzóak lehetnek azok az elméletek, amelyek szerint csakis az alvásnak van szerepe emlékeink megerősödésében, újabban több kutató is afelé hajlik, hogy az ébrenlét alatti pihenésnek legalább ilyen fontos szerepe van az emlékek rögzülésében.
Simor megállapításai szerint az alvás és az ébrenlét valójában nem kölcsönösen kizáró agyi állapotok:
az éber agy gyakran mutat alvásszerű aktivitást.
Ilyenkor tapasztalhatunk teljesítményromlást, figyelemkieséseket, a szubjektív megélésünk pedig az, hogy a figyelmünk kicsit elkalandozott. Az elmerengés bizonyos mértékben az alvás alatti álmodáshoz hasonlít: mindkét esetben elszakadunk érzékszerveinktől és belső mentális folyamatainkban merülünk el. Ráadásul kutatások szerint közös agyi hálózat felel mind az alvásért, mind az elkalandozó figyelemért.
Simor Péter kutatását ebben a videóban ismerteti részletesebben.
Forrás: ELTE PPK
