Az invazív eszközös kezelések új korszakot nyitottak a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében. Ezek az eljárások lehetővé teszik, hogy az orvosok mellkasfelnyitás nélkül végezzenek diagnosztikai és terápiás beavatkozásokat. A Magyar Kardiológusok Társasága a leggyakoribb eljárásokat és azok előnyeit mutatja be.
Szívkatéterezés: a szív és az erek vizsgálata
A szívkatéterezés során vékony, hajlékony csövet vezetnek a kar vagy a comb erein keresztül a szívbe vagy a szív körüli artériákba. Ez az eljárás lehetővé teszi az erek és a szívüregek vizsgálatát és kezelését anélkül, hogy fel kellene nyitni a mellkast. Diagnosztikai módszerként is használják, hogy pontos képet kapjanak a szív anatómiájáról és az erek állapotáról.
Angiográfia: kontrasztanyaggal végzett érképalkotás
Az angiográfia a szív és más erek vizsgálatára szolgál. Az eljárás során katéteren keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek az érbe, amit röntgenkészülékkel követnek nyomon. Így láthatóvá válik az erek lefutása, szűkülete és tágulata. Az angiográfia a terápiás katéterezés első lépése, amely alapján megtervezik a további szükséges beavatkozásokat.
Angioplasztika: érszűkületek tágítása
Az angioplasztika az érszűkületek kezelését szolgáló eljárás. Az angiográfia során észlelt érszűkületeket ballonos tágítással, sztent beültetéssel vagy speciális értágító eszközökkel kezelik. Ezzel helyreállítható az erek normális átmérője és véráramlása, csökkentve a szívroham és más szövődmények kockázatát.
Sztentbeültetés: tartós érnyitás
Az angioplasztika során gyakran sztentet, egy henger alakú fémhálót ültetnek be a szűkült érszakaszba. Ez tartósan nyitva tartja az érintett érszakaszt, biztosítva a megfelelő véráramlást. A sztent beültetése után vérlemezke-gátló gyógyszerekre van szükség, hogy megakadályozzák a vérrögképződést és az ér újbóli elzáródását.
Elektrofiziológiai vizsgálat: a szív elektromos működésének vizsgálata
Ez a szívkatéterezés speciális formája, amely a szív elektromos működését vizsgálja. Az eljárást indokolatlanul gyors vagy rendszertelen szívritmuszavarok esetén alkalmazzák. A vizsgálat során a szívet elektromosan ingerlik, modellezve a ritmuszavart, melyet szükség esetén szintén elektromos ingerléssel indítanak el vagy állítanak meg.
Katéterabláció: a szívritmuszavar megszüntetése
A katéterabláció során a szívritmuszavar kiváltó okát keresik meg és kezelik. Az érintett területet hővel, fagyasztással vagy elektromos árammal roncsolják, megszüntetve a ritmuszavart. Sikeres beavatkozás esetén a korábban panaszt okozó szívritmuszavar nem tér vissza, jelentősen javítva a beteg életminőségét.
Pacemaker beültetése: a lassú szívritmus kezelése
A pacemaker egy kisméretű eszköz, amelyet lassú szívritmus esetén ültetnek be. Az eszközt általában a vállgödörben, a bőr alatt helyezik el. A pacemaker elektródái a szívbe vezetve szabályozzák a szívritmust és felismerik a szívritmuszavarokat, biztosítva a megfelelő szívverést.
Defibrillátor beültetés (ICD): életmentő ritmusszabályozás
Az ICD (implantálható kardioverter defibrillátor) hasonló a pacemakerhez, de nagyobb méretű és életveszélyes ritmuszavarok esetén elektromos sokkot adva állítja vissza a normális szívritmust. Az ICD alkalmazása megakadályozhatja a hirtelen szívhalált, és biztosítja a szív megfelelő működését.
Katéteres szívbillentyű-műtétek: minimálisan invazív beavatkozás
Korábban a súlyos szívbillentyű-betegségeket csak nyitott szívműtéttel lehetett kezelni. Az utóbbi években azonban elérhetővé váltak a katéteres módszerek, amelyek kisebb kockázattal járnak. Ezekkel az eljárásokkal műbillentyűt ültetnek be vagy a sérült billentyűt kezelik. Fiatalabb pácienseknél a hosszú távú eredmények érdekében gyakran a hagyományos szívműtétet részesítik előnyben.
Forrás: MKT
