Népbetegség-e a meddőség? Mennyire elfogadott a lombik program idehaza? Mit tervez az állam az országos meddőségi hálózattal? Többek között erről kérdezte Vesztergom Dórát, a Humánreprodukciós Igazgatóság igazgatóját a Mandiner.
A Humánreprodukciós Igazgatóság (HRI) 2022. február 1-jén alakult meg azzal a céllal, hogy hozzájáruljon ahhoz a kormányzati szándékhoz, hogy „minden vágyott gyermek megszülessen”. A HRI a termékenységi és nemzőképességi zavarok kezelési rendszerének fejlesztésével foglalkozik, amelynek célja egy hatékony és eredményes ellátórendszer kiépítése, az ellátáshoz való hozzáférés növelése, minden érintett számára biztonságos ellátás megteremtése.
Az állam 2018 óta vállal egyre nagyobb szerepet a meddőségkezelési hálózat fejlesztésében. 2020-tól 100 százalékos támogatottságúvá váltak az ellátásban használatos gyógyszeres kezelések, és állami kézbe került az asszisztált reprodukciós ellátás.
2024-től számos rendszerszintű változást vezettek be. A korábbi szabályozástól eltérően ezentúl nemcsak 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el közfinanszírozottan a páciensek számára, hanem az 5 petesejtnyerés céljából indított stimuláció, és az azzal összefüggésben létrejött összes embrió beültetése, függetlenül az elvégzendő beavatkozások számától. A következő egy évben egy átmeneti időszak következik a régi szabályozásból az új szabályozásba való áttérés kapcsán.
Az inszeminációból továbbra is 6 alkalmat finanszíroz az állam. Ha sikeres a kezelés – a beavatkozás eredményeként gyermek születik – még további négy alkalom biztosított.
A jogszabályok újabb üteme ezen felül rendezi az egyidejűleg beültethető embriók bioetikai és orvosszakmai kérdését, azt maximálisan 2-ben, bizonyos kivételi körben pedig 3-ban határozza meg.
Az eljárások pedig továbbra is a nők reprodukciós korának felső határának eléréséig, de legfeljebb 45 éves életkoruk betöltéséig kezdhetők meg.
Mi áll annak hátterében, hogy egyre több párról derül ki, hogy valamely fél meddő?
Az életkornak, valamint a nők és a férfiak életmódjának egyaránt meghatározó jelentősége van abban, hogy egy pár természetes úton szülővé váljon.
Mára a gyermekvállalás átlagos életkora a férfiak és nők esetében is kitolódott, az életkor előrehaladtával mind a női, mind a férfi termékenység romlik. Azonban a különböző nőgyógyászati vagy endokrinológiai betegségek, mint az endometriózis, a PCOS, illetve korábban szerzett, szexuális úton terjedő betegségek is nagy szerepet játszanak abban, hogy nem sikerül a vágyott gyermekáldás.
A halogatás leggyakoribb oka a stabil párkapcsolatok hiánya, illetve a lakosság alacsony szintű termékenységi ismeretei és termékenységtudatossága. A gyermekvállalás átlagéletkora a nőknél mára meghaladja a 30 évet. Esetükben a termékenység elvesztése 40-45 éves korra pedig visszafordíthatatlanná válik. Sokaknak meglepő lehet, de a termékenység csökkenése kismértékben már 30 éves kor felett elkezdődik, 35 éves kortól pedig jelentősen romlik, a 41-45 éves kor pedig már a reproduktív kor végét jelenti. Ekkor a várandósság esélye rendkívül alacsony, amin sajnos a lombik programok sem tudnak segíteni.
Az a nő, aki 35 évesen kezdi a lombikkezelést, 30-40 százalékos eséllyel lesz várandós, míg ez az arány 40 éves kor felett 10, 42 éves kor felett pedig 5 százalék alá esik.
Itt szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy nagyon hiányosak a magyarok ismeretei a termékenységüket illetően. Annak a huszonéves fiatalnak, aki most nincs tisztában a termékenysége korlátaival, fel kell hívni a figyelmét a reproduktív egészség fontosságára, hiszen már most sokat tehet az életmódjával annak érdekében, hogy később annyi gyermeke szülessen, amennyit szeretne.
A fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy a termékenységük mikor és milyen ütemben romlik, jóval későbbre datálják azt, továbbá messze túlbecsülik a lombik programok eredményességét.
Kijelenthető-e, hogy a meddőség népbetegség?
Sajnos igen. A meddőség népbetegség, mégsem beszélünk róla eleget! Meddőségről, vagyis termékenységi- és nemzőképességi zavarról akkor beszélünk, ha egy év rendszeres és fogamzásgátlás mentes házasélet ellenére sem sikerül a kívánt várandósság elérése. 35 éves életkor felett már 6 hónap eredménytelen próbálkozás után érdemes szakorvoshoz fordulni, 40 éves kor felett pedig szinte azonnal.
Az Egészségügyi Világszervezet jelentéséből nemrég kiderült, hogy világviszonylatban a felnőttek 17,5 százaléka termékenységi- és nemzőképességi zavarral küzd, vagyis minden hat emberből egy.
A gyermekre váró párok 15-20 százalékát érinti a meddőség hazánkban, azaz Magyarországon minden ötödik párkapcsolatban nehézségbe ütközik a tervezett teherbeesés, és növekvő tendencia figyelhető meg e téren idehaza is, ahogy az egész világon. A gyakorlatban továbbá azt látjuk, hogy a párok későn fordulnak megfelelő szakemberhez, gyakran rossz úton indulnak el a rendszerben, mellyel sok időt veszítenek.
Sokan még ma is azt gondolják, hogy a meddőség kizárólag a nők problémája. Kevesen tudják azonban, hogy a termékenységi zavarok hátterében akár 50 százalékában férfi eredetű probléma (is) áll. Az elmúlt 90 évben a férfiak nemzőképessége 35 százalékkal csökkent. A tömeges és nagyfokú romlás miatt a spermaképpel kapcsolatos nemzetközi határértékeket évről évre igazítják és alacsonyabb szinten határozzák meg. Ennek hátterében komplex életkori, környezeti, életmódbeli és egyéb okok állnak. Fontos tényező a férfiak életkora, bár nem olyan markánsan, de az életkor előrehaladtával a megtermékenyítő képesség romlik.
A férfiak 40-45 éves kora felett a várandósság eléréséhez szükséges idő meghosszabbodhat, illetve növekedhet a korai vetélések kockázata, valamint a megszületett gyermeknél megnő az autizmus, a bipoláris depresszió és a skizofrénia előfordulásának kockázata. Igaz tehát, hogy a férfiak ternemzőképesség-csökkenésének határa nem olyan éles, mint a nők termékenységcsökkenése, azonban koránt sem igaz, hogy a férfiak nemzőképessége a sírba száll.
Miként viszonyul a társadalom a lombikprogramhoz?
Nagyon hiányosak a magyarok ismeretei a segítséggel történő gyermekvállalás területén is. Nemzetközi vizsgálatok is kimutatták ezt, és a jelenség leginkább a gyermekvállalással kapcsolatos edukáció hiányára vezethető vissza. Ezért is lenne nagyon fontos az iskolai tananyagba is bevezetni a reproduktív egészség oktatását, ahogy azt sikerrel tették Nagy-Britanniában vagy Dániában.
A Humánreprodukciós Igazgatóság azon dolgozik, hogy létrehozzon egy széles körű tájékoztató platformot. Épp ezért valósítottuk meg április végén a Termékenységtudatosság hetét- , mely során országon több helyszínen tartottunk beszélgetéseket, előadásokat kifejezetten a Z generáció számára, hogy a termékenységről tabuk nélkül tudjunk velük beszélgetni, erősítsük a termékenységtudatosságukat és teret engedjünk annak, hogy a fiatalok is feltehessék kérdéseiket.
Mi történik pontosan egy meddőségi szakambulancián? Miben másabb, mint egy meddőségi centrum?
Felmértük, hogy az országban hol milyen távolságban érhetők el meddőségi központok, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy az ellátáshoz való hozzáférés nagyban befolyásolja azt, hogy az érintettek eljutnak-e a megfelelő kezelésre, illetve benne maradnak-e abban.Tanulmány támasztja alá, hogy, ha az ellátás 60 kilom éteren belül elérhető, akkor nagyobb arányban veszik azt igénybe. A páciensek érdeke tehát a területi egyenlőtlenségek csökkentése, így a vármegyei meddőségi szakambulanciák létrehozása.
A cél, hogy három éven belül minden vármegyében elérhető legyen meddőségi szakambulancia, ahol az érintettek –akár nők, akár férfiak – gyakorlatilag meddőségi alapellátásként azonnali segítséget, kivizsgálást kapnak. Amennyiben a probléma nem oldható meg ezen a szinten, a szakambulancia tovább utalja a pácienseket meddőségi centrumba. A helyszínek kijelölésén és a szükséges háttér megteremtésén jelenleg is dolgozunk, de az első körben kijelölt szakambulanciák a tervek szerint idén elindulnak.
Az egyházak miként fogadták a meddőségi ellátórendszer átalakítását?
Általánosan elismert, hogy az élet a fogantatással kezdődik, tehát védendő, melyet kiemeltek szem előtt tartottunk az ellátórendszer átalakítása során. Valláserkölcsi szempontból változatos a lombikkal történő meddőségkezelés megítélése, továbbá a keresztény egyházakon belül sem egységes a lombikkezelés elfogadása.
Mutatkozik egyfajta konfliktus a kereszténységen belül a fel nem használt embriók sorsával kapcsolatosan. Az új szabályozások során figyelmet fordítottunk az embriók sorsára is. Jogszabályban rögzítettük például, hogy új stimuláció addig nem indítható, amíg a fagyasztva tárolt embriókat nem használták fel.
Mint ismert, a katolikus egyház ellenzi a lombikprogramot, de a híveik között is felfedezhető egyfajta disszonancia, hiszen sokan a katolikus erkölcsi iránymutatások ellenére is élnek a kezelés adta lehetőséggel. A protestáns egyházak nem direktívát, hanem tanácsadói segédanyagot fogalmaztak meg, amelyben óva intik a lelkészeket attól, hogy szigorúan ítéljék meg azokat a házaspárokat, akik fontolgatják, hogy igénybe veszik a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét.
A zsidó vallásban ugyanakkor egyértelmű valláserkölcsi parancsot nem fogalmaznak meg a meddőség kezelésével kapcsolatban, viszont kifejezetten nem tekintik bűnnek, ha egy érintett pár szakorvos segítségét kéri.
Az ellátórendszer feladata, hogy minden páciens számára a meggyőződésével egyező megoldást kínálja, ismertetve annak előnyeit, hátrányait és várható eredményességét.
Lombik, inszemináció? Mi a különbség?
A köznyelvben lombikként emlegetett eljárás az IVF, azaz in vitro fertilizáció, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a termékenyülés és az embriófejlődés nem az anya testében, hanem „in vitro” módon, azon kívül, az embriológiai laboratóriumban történik.
Az eljárás első szakaszában a pár mindkét tagját megvizsgálják, majd az eredmények alapján – szükség esetén – elkezdik a megfelelő kezelést. Amennyiben lombik program válik szükségessé, a pár az alábbi lépéseken megy keresztül: elsőként megtörténik ez a petefészek stimulációja. Ez egy személyre szabott injekciós kezelést jelent, amely során azokat a hormonokat juttatják a szervezetbe, amik természetes körülmények között is irányítják a petefészek működését. Ezután következik a petesejtek leszívása, műtéti körülmények között. Az ilyen módon nyert petesejtek megtermékenyítésére embriológiai laboratóriumban kerül sor. A megtermékenyítés után már csak megfigyeljük az embriók fejlődését, azaz ettől fogva a természetre bízzuk a sorsukat. Amenyiben a kezelés végére több embrió életképes, általában egyet ültetünk vissza, a többit lefagyasztják, majd fagyasztva tárolják egy későbbi beültetésig.
Van-e elég szakember? Milyen speciális képzésre van szükség ahhoz, hogy valaki ebben az ellátórendszerben dolgozhasson?
Szükség van az utánpótlásra. A meddőségi ellátásban részt vevő szakemberek számára specializált képzés eddig nem volt elérhető Magyarországon. A szakemberek az ellátáshoz szükséges tudást hosszú idő alatt a gyakorlatban sajátították el. Az ellátás folyamatossága és magas színvonalon tartása, illetve a megfelelő számú szakember gárda biztosítása érdekében új képzések kidolgozását és bevezetését készítette elő az Igazgatóság.
A képzési programokat több körben egyeztettük az illetékes szakmai tagozatokkal, grémiumokkal. A képzések várhatóan a tavaszi törvényalkotási ciklusban kerülnek elfogadásra, melyet követően indulhatnak el a befogadó egyetemeken.
Ennek keretében új ráépített szakorvos képzés indul szülész-nőgyógyász szakorvosoknak, andrológiai licenc képzés, embriológus képzés, illetve a pszichés támogatás erősítése céljából reproduktív pszichológiai licenc képzés.
Forrás: OKFŐ
