A holos teljességet, egészt jelent. Az orvoslásban a holisztikus megközelítés azt jelenti, hogy nem egyetlen biológiai szervben vagy betegségben gondolkodunk, hanem az egész személyt – a környezetével együtt – tekintjük egy működési egységnek. A Diabetes Magazin írása.
Szerző: Dr. Tschürtz Nándor belgyógyász, kardiológusdiabetológus, lipidológus
Mi az egészség?
A WHO úgy fogalmaz: az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét (nem jólét, nem gazdagság) állapota, nem csupán a betegség hiánya. Én még valamit hozzátennék: akkor vagyunk egészségesek, ha amikor megbillen az egyensúlyunk, képesek vagyunk gyorsan korrigálni és visszanyerni az eredeti stabil állapotunkat. Tehát egyfajta alkalmazkodási rugalmasság is hozzátartozik a tényleges egészséghez.
Az én kedvenc témám az érvédelem. Az egész szervezetünket behálózza az érrendszer, tehát ha az érrendszerünket meg tudjuk védeni, akkor valójában az egész szervezetünket védjük. Ezt a gondolkodásmódot is nevezhetjük holisztikus szemléletnek.
Amikor erről a témáról online tartottam előadást, két képet mutattam a hallgatóságnak, mindkettő alulról készült az Eiffel-toronyról. Az egyiken látható volt a torony közismert felső része is, a másikon csak részletet láthattunk róla. Ez utóbbit senki nem ismerte fel. Ennek a játéknak a tanulsága: ahhoz, hogy lássuk az egészet, fontos, hogy ne vesszünk el a részletekben!
A diabétesz: betegséget okozó betegség
Minden betegségnek van egy úgynevezett biológiai kezdete. Ilyenkor még bonyolult vizsgálatokkal sem mutatható ki, pedig sejtszinten már jelen van. Az idő előrehaladtával következik egy hosszú szakasz, amikor az érintett tünetmentes, nincs semmi panasza, de ha megvizsgálják, és tudják, mit keresnek, megtalálják az eltéréseket. Ezt követi a klinikai szakasz, amikor már a tünetek is jelentkeznek. Ezt a folyamatot különböző kockázati tényezők hajtják előre.
Minden betegségnél így van, de például a kedvenc területemet, az érbetegségeket nézve a diabétesz kockázati tényező. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a diabétesz egy betegség, de úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a diabétesz egy betegséget okozó betegség.
Az emberi szervezet mindig megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát, védekező mechanizmusokkal korrigálni a felbukkanó károsodásokat. Tehát miközben a szervezetünkben problémák adódnak, a javító mechanizmus működésbe lendül. Nekünk az a feladatunk, hogy csökkentsük a kockázati tényezőket, és ha lehet, hagyjuk dolgozni a védekező mechanizmusokat, ne ártsunk nekik.
Sokszor azt gondoljuk, ha egy betegség elindul, törvényszerűen romlik. Ez egyáltalán nem biztos! A folyamat attól függ, hogy mennyire sikerül a gyorsító, rontó folyamatokat kiküszöbölnünk, és mennyire hagyjuk a védekező mechanizmusainkat érvényesülni.
Egy betegség kezelésével elkerülhetjük egy másik betegség kialakulását. A prevenció lenne a legfontosabb, mert könnyebb valamit megelőzni, mint kezelni, csak ehhez előre, tudatosan kellene gondolkodnunk: van-e olyan betegség, amelyre az átlagnál nagyobb az esélyünk?
Ha már valami károsodás ért bennünket, hogyan tudjuk egy elvesztett funkciónkat visszaszerezni? Ez a rehabilitáció. Én például „rehabilitálódva” vagyok. Az orromon lévő szemüveg rehabilitációs eszköz. Ha leveszem, csak foltokat látok, ha felrakom, visszakapom az éleslátás funkciómat.
Akkor lenne a legjobb lépni, amikor még nem is érezzük, hogy baj van, amikor szűrővizsgálatokkal tisztázható, hogy valami készül, vagy van már valami olyan problémánk, ami majd ténylegesen betegséget okoz. Ha már betegséget okozott, annak lassítása, visszahúzása és a károsodott folyamatok rehabilitációja adott csak lehetőségként.
Forrás: Diabetes Magazin
Egy híres pszichológus mondta: az összetett problémákra ritkán létezik egyszerű megoldás. De máshogy is hangsúlyozhatjuk: az összetett problémákra (ritkán) létezik egyszerű megoldás.
Merjünk változtatni a gondolkodásunkon!
Mi, orvosok és önök, páciensek is nézzünk szembe önmagunkkal! Mondjuk ki, hogy bizonyos dolgokat nem jól csinálunk, vagy csinálhatnánk jobban. De nem elég megfejteni, hogy mi a gond, nem elég tervezni, meg is kell valósítani a változást.
Ha krónikus betegségünk van, az orvos (ideértve minden egészségügyi dolgozót és segítőt) és a páciens között szoros kapcsolat, együttműködés jön létre. Az orvos sokat tud a betegségről (remélem, valamennyit az egészségről is), a páciens viszont nagyon sokat tud önmagáról. A holisztikus szemlélet egyik fontos eleme, hogy javítsuk az orvosi oldalon a páciens-értést, a páciens oldalon pedig az orvos-értést. Például, ha az orvos olyan szót használ, amit ön nem ismer, akkor kérdezzen rá a jelentésére. Lehet, hogy először meghökkenést fog okozni, de ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az orvos-páciens kapcsolat jobb megértési szintjét elérjék.
Az orvosoknak nem szabad szakmailag szétdarabolni egy pácienst, egészben, holisztikusan kell segíteni neki! A páciens viszont nem várhatja azt, hogy az orvos mindent megold. Az orvos azt tudja megmondani, hogy ön (!) hogyan tudja a problémáját a mindennapjaiban megoldani.
A jövőnk ma kezdődik!
A legtöbb ember valamilyen érrendszeri betegségben fog meghalni. Ez önmagában nem lenne baj – ha 104 éves koromban, ezüstfejes sétapálcával sétálgatok, majd leülök egy padra, nézem a fiatal lányokat, infarktust kapok és meghalok, megelégednék vele –, az a baj, ha túl korán halunk meg érbetegségben.
Szerintem, aki olvassa ezt az írást, tud cipőt kötni. De egyikünk sem született úgy, hogy be tudta kötni a cipőjét. Ha emlékeznek a gyermekeik, unokáik első cipőkötési akcióira, akkor tudják, hogy igazam van. Sokat gyakoroltuk, s ma már automatikusan meg tudjuk kötni a cipőfűzőnket, nem is gondolkodunk rajta. Ezt az automatizmust kell az önmenedzselésben is elérni! Ehhez nem elég csak a cukorral kapcsolatos dolgokat megtanulni, mert a cukorbetegség – bár nagyon fontos, önmagában is egy nagy érrendszeri betegség, rizikó – ritkán jár egyedül.
Két dolog létezik: a tudomány és a vélemény
Szerencsére öt ujjunk van, így meg tudjuk számolni a kezünkön az öt legnagyobb érrendszeri rizikót. Az első a túlsúly, ami a második rizikófaktornak, a cukorbetegség kialakulásának is a rizikója. Majd jön a vérnyomás, a koleszterin és a dohányzás.
Ezt az öt klasszikus érrendszeri rizikótényezőt kezelni és optimalizálni kell! Ha ezt megvalósítjuk, minimalizáltuk az érrendszeri betegségek rizikóját, de csökkentettük a daganatos betegségek és sok más rettegett baj kockázatát is.
Hippokratész azt mondta (de ha nem ő mondta, az sem baj): csupán két dolog létezik, a tudomány és a vélemény. A tudomány tudást, a vélemény – tudományos ismeretek nélkül – tudatlanságot szül. Mi, akik a pácienseket segítjük, vagyunk a szabók. Az alapanyag a tudományos ismeret, a kezelési ajánlások, mindaz, amit orvosi kongresszusokon szerte a világban előadunk, meghallgatunk, szakkönyvekben elolvasunk. Ezt az ismeretet kell egyénre szabnunk, arra a páciensre, aki bejön a rendelőnkbe, segítséget kérve.
A jövő rajtunk múlik, a közös munkánkon.
A cikk a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége oktatóprogramja, a DiabPONT előadása alapján készült.
Forrás: Diabetes Magazin
