A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek számára alapvető kérdés, hogy mit ehetnek, mi ronthat a tüneteiken és így a mindennapjaikon is. Az utóbbi években egyre több tudományos kutatási eredmény utal arra, hogy az étrend nemcsak a tüneteket befolyásolja, hanem a betegség patofiziológiájában is fontos szerepet tölt be. A nyugati étrend növeli a betegség kialakulásának kockázatát – írja az Új Diéta, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hivatalos folyóirata.
Szerzők: Dr. Müller Katalin Eszter, Dakó Sarolta
A kizárólagos enterális táplálás első vonalbeli, indukciós kezelés gyermekkori Crohn-betegségben, amely a nyálkahártya gyógyulásának elérésében hatásosabb, mint a szteroid indukció. Ha a betegség kialakulása szempontjából fontos tényező az étrend, az felveti azt a lehetőséget, hogy az étrend megváltoztatásának szerepe lehet a kezelésben is. E gondolatmeneten alapszik a Crohn-betegség kizárásos diétája (Crohn disease exclusion diet, CDED), amelynek alapelvei az adalékanyagok, a nagy mennyiségű, állati eredetű fehérje és zsír, valamint a finomított cukor fogyasztásának kerülése, ugyanakkor a bélflóra szempontjából kedvező zöldségek és gyümölcsök evésének növelése. Jelen cikkben a CDED hátterét, alapelveit és eddigi eredményeit ismertetjük – írja a lap.
A Crohn-betegségben (CD, Crohn’s disease) szenvedő páciensek számára mindennapos kérdés, hogy mit ehetnek, milyen ételek nem provokálják a tüneteiket.
A jelenlegi ESPEN (European Society for Clinical Nutrition and Metabolism, Európai Mesterséges Táplálási Társaság) -ajánlás szerint nincs olyan diéta, amely minden gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg számára javasolható lenne remisszió kiváltására. Ugyanakkor a betegek számos diétával próbálkoznak, amelyek többnyire nem hozzák meg a kívánt eredményt, ráadásul a megszorító diéták kapcsán a hiányállapotok kialakulásának is nagyobb a kockázata. Nyilvánvaló, hogy a betegeknek iránymutatásra van szükségük.
Az étrend szerepe Crohn-betegségben
Nem csak a tünetek kontrollállása miatt kerül előtérbe az étrend CD-ben. Az epidemiológiai adatok szerint a nyugati étrend fokozza a gyulladásos bélbetegség kialakulásának kockázatát. Továbbá a kizárólagos enterális táplálás (excusive enteral nutrition, EEN) hatásossága is arra utal, hogy a betegség kialakulása szempontjából kulcsfontosságú az étrend. Az EEN során a betegek hat-nyolc héten át csak speciális gyógyászati célra szánt élelmiszert (a továbbiakban – korábbi, ismertebb nevén – tápszert) fogyaszthatnak. Az EEN-t követően a betegek 90%-a kerül remisszióba, s a nyálkahártya gyógyulása is nagyobb arányban valósul meg, mint szteroidkezelés során.
Manapság enyhe, középsúlyos, gyermekkori CD-ben az EEN az elsődlegesen választandó indukciós terápia. Nem tisztázott azonban ennek hatásmechanizmusa. Egyrészt valószínűleg a csökkent adalékanyag-felvételnek, másrészt a bélflóra megváltozásának köszönhető a hatása. Sok beteg számára azonban az EEN nehezen kivitelezhető, továbbá kérdéses, hogy hogyan lehetne fenntartani a hatását. E gondolatmenet kapcsán született meg a Crohn-betegség kizárásos diétája (Crohn’s disease exclusion diet, CDED).
A CDED-t Levine és mtsai a következő alapelvek szerint dolgozták ki: 1. A táplálkozási rizikót jelentő tápanyagok felvételének csökkentése; 2. Az előnyös tápanyagok felvételének biztosítása; 3. Teljes értékű, ízletes, fenntartható étrend. A kezdetben szűk étrend fokozatosan bővíthető, amely lehetővé teszi egy, tápanyagtartalmát tekintve kiegyensúlyozott és egyre változatosabb étrend kialakítását, valamint jobb diétaadherenciát eredményez.
Hogyan épül fel a CDED (Crohn-betegség kizárásos diétája) +PEN (enterális táplálás) indukciós és fenntartó kezelésként?
A CDED+PEN három fázisból áll, amelyekben a tápszerrel és az étrenddel felvett energia aránya, illetve az étrend összetétele változik. A tápszer biztosítja az első fázisban az energiaés tápanyagfelvétel 50% -át, majd a 2. és 3. fázisban 25%-át. A három, egymásra épülő szakasz hathetente váltja egymást. Az első hat hét célja a remisszió kiváltása, ezért ebben a szakaszban a legszigorúbb, legszűkebb az étrend, amely a 7. héttől fokozatosan bővül. Az étrend bővítését a szabályok betartása mellett mindig a beteg egyéni toleranciájához kell igazítani. Nagyon fontos, hogy az előírásokat szigorúan követni kell, mert az első két szakasz kritikus a siker szempontjából. A 12. héttől megengedőbb az étrend, nincsenek kötelező ételek, de van néhány élelmiszer, amelyeknek a fogyasztása ilyenkor sem javasolt. A többi, nem „CDED-barát” élelmiszer is csak korlátozottan engedélyezett.
Az 1. és 2. szakasz öt kötelező élelmiszert tartalmaz, amelyet mindennap el kell fogyasztani a kívánt hatás eléréséhez. A 3. szakaszban eme élelmiszerek fogyasztása nem kötelező napi szinten, de továbbra is megengedett. Emellett mindhárom szakaszban találhatunk megengedett és tiltott ételeket. Az élelmiszerek a zsír-, a cukor-, a rost- és a gluténtartalmuk alapján kerültek besorolásra. Az öt kötelező élelmiszert úgy választották ki, hogy kedvezően befolyásolják a bélflóra összetételét, csökkentsék a bélnyálkahártya permeabilitását, s biztosítsák a megfelelő fehérjefelvételt. A burgonya és az éretlenebb, zöld banán keményítőtartalmának – bélbaktériumok általi – lebontása során rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek, amelyek energiaforrásként szolgálnak a vastagbél laphámsejtjei számára. A burgonya főzése, majd lehűtése során kialakult rezisztens keményítő a legmegfelelőbb erre a célra. A vízben oldódó rostok, pl. a pektin, prebiotikus hatásúak, ezért napi szintű fogyasztásuk javasolt. Mindig figyelembe kell venni a beteg állapotát, s kisebb szűkület esetén javasolt az almát meghámozni. Az állati fehérjeforrások kiválasztásánál elsősorban a zsír-és taurintartalom csökkentése játszott szerepet, ezért a sovány csirkemell és a tojás (zsírszegényen elkészítve, pl. főtt tojás) került be a kötelező élelmiszerek közé. Kis menynyiségben sovány, friss (azaz nem fagyasztott) halat is lehet fogyasztani.
Annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen ama élelmiszer-komponensek felvételét, amelyeknek a tudományos eredmények alapján szerepük lehet a dysbiosis kialakulásában, a bélpermeabilitás fokozódásában és az intesztinális immunfolyamatok beindításában, az alábbi nyersanyagok fogyasztását javasolt kerülni:
- nagy mennyiségű, állati eredetű zsiradék
- bizonyos állati fehérjeforrások (a nagy zsír-, taurin- és/ vagy adalékanyagtartalom miatt): vörös húsok, feldolgozott húskészítmények, bizonyos halak, pulyka, belsőségek
- nagy mennyiségű finomított cukor, maltodextrin
- nagy mennyiségű glutén/búza
- emulgeáló szerek, karragének, élesztő
- feldolgozott, félkész, kész ételek, (kereskedelmi forgalomban kapható) fagyasztott ételek, gyorséttermi ételek.
A 3. (fenntartó) szakasz lényege, hogy a beteg heti öt napon át lehetőség szerint szigorúan kövesse a CDED elveit, míg heti két napon lehet „lazítani”. A lazítás célja, hogy a diétaadherencia fenntartható legyen, ugyanakkor egyben azt is biztosítja, hogy a kerülendő élelmiszerek fogyasztása korlátozott maradjon. Az első két szakaszban szűk a fogyasztható élelmiszerekköre, de a friss fűszernövények használata lehetővé teszi a változatosságot, kis kreativitással sokféle étel elkészítését ugyanazokból az összetevőkből. A felhasznált nyersanyagok mellett az ételkészítés módja is fontos. A zsírszegény, ételkészítési eljárások javasoltak, úgymint vízben vagy gőzben főzés, grillezés, sütőben sütőpapíron vagy sütőzacskóban sütés és roston sütés.
A fogyasztható italok közé tartozik a víz, a szóda és a gyógynövényekből készült tea/jeges tea, illetve napi maximum egy pohár frissen facsart narancslé/gyümölcslé a megengedett gyümölcsökből (de a dobozos vagy palackos gyümölcs- és zöldséglevek kerülendők).
Az étrend elfogadtatása a betegekkel
A diéta tudományos hátterének megismertetése, valamint a betegekkel (és a szülőkkel) való partneri kapcsolat a hosszú távú siker kulcsa. A dietoterápia bevezetésének kis lépésenként kell történnie. Az első lépés a javasolt étrend tudományos alapjainak magyarázata, majd a betegek segítése annak megértésében, hogy a diéta a kezelési stratégiájuk része kell legyen akár önálló terápiaként, akár gyógyszerekkel együtt. A következő lépésben egy olyan együttműködés kialakítására kell törekedni, amely magában foglalja az orvost, a dietetikust, a családot és a barátokat, akik támogatást tudnak nyújtani az étrendváltás során. Mindig kulcsfontosságú a gyermekgyógyászatban, hogy közvetlenül a tinédzserekkel is partnerek legyünk, ne csak a szüleiken keresztül kommunikáljunk velük. Bár az első néhány hét nehéznek tűnhet, a diéta betartása a 6. hét után könnyebbé válik. Ha ezt már a tanácsadás legelején elmagyarázzuk a pácienseknek, motivációt adhat a diéta betartására, ezáltal jobb diétaadherenciát eredményez. Ha fenntartjuk a beteg compliance-ét megfelelő kontrollal, szakmai segítséggel és némi bíztatással, hosszú távon is fenntartható lesz az étrend, amely egyben életmóddá válhat.
A dietetikusok szerepe
A dietetikusnak kulcsszerepe van a gondozásban. A betegkórtörténetének megismerése, a táplálkozási anamnézis felvétele és a tápláltsági állapot felmérése után az étrendi célokat személyre szabottan kell meghatároznia. A betegedukáció során nemcsak a nyersanyag-válogatás megbeszélése, hanem a különböző ételkészítési eljárások oktatása is fontos annak érdekében, hogy az étrend változatosabbá váljék. Mindezt segédanyagokkal lehet kiegészíteni, pl. élelmiszerlista, receptek, mintaétrend/mozaikétrend szakaszonként, amelyek segítik a diétaadherencia fenntartását.Elengedhetetlen a beteg követése és a táplálkozási napló bekérése a diétahibák kiszűrése érdekében.
Összefoglalva: a Crohn-betegek számára fontos kérdés, hogy mit ehetnek. A CDED olyan teljes értékű étrend, amelyet a jelenlegi tudományos ismeretek alapján állítottak össze. Az első eredmények azt mutatják, hogy alkalmas lehet a Crohn-betegség kezelésére is, nem csak a tünetek csökkentésére.
Forrás: Új Diéta
