Gyógyíthatatlan? Elmebetegség? Elbutulás? Melyek a leggyakoribb tévhitek az epilepsziával kapcsolatban?
Szerző: Prof. Rajna Péter
1. Az epilepszia különleges betegség
Ez az állítás nem igaz. Az epilepszia az agy körülhatárolható területén létrejövő, mára már jól tisztázott átmeneti működészavar, kóros túlműködés. A látható (roham)tünetek kizárólag a bevonódott agyi központok szokásos működésének függvényei.
A tévhit gyökere: Mivel olyan agyi központok is összekapcsolódhatnak az epilepsziás működés során, amelyek egészséges körülmények között nem működnek együtt, váratlan, érthetetlen, esetleg kifejezetten bizarr rohamjelenségek is megjelenhetnek.
2. Az epilepsziás nagyroham = epilepszia betegség
Ez az állítás nem igaz. Az epilepsziás roham az agy nem specifikus válasza bizonyos biológiai körülmények fennállásakor. Szinte bármilyen súlyosabb agyi behatás kiválthat eseti, alkalmi epilepsziás tünetet. A fokozott rohamkészség egyeseknél genetikailag meghatározott, ilyenkor egyszerű alváshiány, kimerültség, vagy pl. alkohol-fogyasztás, vagy -megvonás is kiválthat rohamot
A tévhit gyökere: A közhiedelem az epilepszia betegséget a nagyrohammal (grand mal) azonosítja.
3. Az epilepszia = elmebetegség
Ez az állítás nem igaz. Az epilepsziások agyi működéseiben általában csak a rohamok idején keletkezik jelentős, akár a szellemi teljesítményt is rontó zavar. Rohammentes állapotban az elmeműködés a betegek döntő többségénél érintetlen.
A tévhit gyökere: Bizonyos rosszullétek esetén a beteg tájékozatlan, esetleg bizarr magatartása elmezavarnak tűnhet. Tipikus példa erre a rosszullétek utáni átmeneti ködös állapot, amelyben a beteg szokatlan reakciói könnyen félremagyarázhatóak. Ritkán valóban előfordulnak (akár súlyosabb) elmegyógyászati tünetek is, ezeket azonban döntően nem a rohamok, hanem az epilepsziát kiváltó, vagy fenntartó agyi károsodás okozhatja.
4. Az epilepszia elbutuláshoz, őrülethez vezethet
Ez az állítás nem igaz. Megfelelő kezelés mellett az epilepszia csak kivételesen vezet szellemi hanyatláshoz, vagy bármely más elmeorvosi tünethez.
A tévhit gyökere: Léteznek olyan előrehaladó agyi epilepsziás kórfolyamatok, amelyek során elmegyógyászati deficittünetek léphetnek fel. Hasonló állapotot idézhet elő a rohamvédő gyógyszerek felhalmozódása (különösen több szerből álló kombináció esetén). Továbbá lelki kórjelenségek alakulhatnak ki a beteget különösen sújtó környezeti hatások talaján is.
5. Az epilepsziás roham és a gyógyszerek pusztítják az agyat
Ez az állítás nem igaz. Kizárólag a legsúlyosabb zajlású, gyakori jelentkezésű rohamok, illetve az ún. status epilepticus esetén igazolható az agyi károsító hatás. A ma használatos korszerű rohamgátló gyógyszerek biztonságosak. Akár élethosszig is szedhetőek.
A tévhit gyökere: A leghatékonyabb gyógyszerek bevezetése előtt az epilepsziások gyakrabban szenvedtek súlyos sérüléseket a rohamok során, és a régi gyógyszerek között valóban előfordultak olyanok (pl. bróm), amelyek károsíthatták az agyat.
6. Epilepsziás személy nem vezethet gépjárművet
Ez az állítás nem igaz. Az epilepsziák többsége kezelés mellett tünetmentes. Továbbá vannak olyan (enyhe), vagy a biztonságot nem veszélyeztető rohamformák, amelyek a vezetőképességet sem veszélyeztetik. Az engedéllyel vezető epilepsziásoknál baleseti események sokkal ritkábban fordulnak elő, mint az általános népesség körében. Éppen a fentiek miatt azonban az epilepsziások vezetési alkalmasságát tapasztalt szakembernek („epilepszia specialistának”, vagy „epilepsziában jártas orvosnak”) kell véleményeznie.
A tévhit gyökere: Az illegális epilepsziás vezetők baleset-okozási kockázata magasabb. Az is tény, hogy az epilepsziások okozta balesetek 30%-át a beteg első rohama okozza (, amely nem védhető ki). A legtöbb baleseti esemény nem az epilepszia betegség, hanem alkalmi görcskészség tünete miatt alakul ki.
7. Epilepsziás nő nem szülhet
Ez az állítás nem igaz. Kellő tervezés és ellenőrzés mellett sem a betegség, sem az alkalmazott gyógyszerek nem károsítják a magzatot és nem gátolják az eredményes szülést. Az epilepszia a terhesség alatt többnyire nem rosszabbodik (de a páciens szoros gondozása szükséges).
A tévhit gyökere: Az epilepsziát sokáig örökletes (elme)betegségnek tartották. Sok kezeletlen terhes epilepsziás állapota a terhesség alatt súlyosbodott, a gyógyszerek kevésbé voltak biztonságosak, és ezáltal mind a szülési szövődmények, mind a magzati károsodások kockázata magas volt.
8. Az epilepszia gyógyíthatatlan betegség
Ez az állítás nem igaz. Az epilepsziák döntő többsége jóindulatú. A gyerekkori formák nagyrészt „kinőhetőek”. Megfelelő kezelés esetén a betegek legalább 70%-ánál a rohamok tartósan gátolhatók. A fennmaradó esetek többségében is ritka, illetve enyhe zajlású tünetek vannak jelen. Ezek az életkilátásokat jelentősen nem befolyásolják.
A tévhit gyökere: A gyógyult vagy tünetmentes egyének (nagyrészt a társadalmi stigma miatti rejtőzködés következtében) a társadalom számára kevésbé érzékelhetőek.
9. Az epilepszia sebészi gyógyítása az utolsó kezelési forma
Ez az állítás nem igaz. Ma már vannak olyan tünetegyüttesek, amelyek műtéti eredményei felülmúlják a gyógyszeres kezelés hatékonyságát. A sebészi kezelés javallatának felállításához azonban részletes vizsgálati programot kell végrehajtani.
A tévhit gyökere: A legújabb ún. képalkotó vizsgálatok korszaka előtt az epilepsziás góc pontos körülhatárolása kevésbé volt lehetséges. Ezért a műtéti eredmények szerényebbek voltak, a nagykiterjedésű agyi beavatkozás pedig több szövődménnyel járt.
10. Az epilepsziás betegek agresszívak
Ez az állítás nem igaz. Az epilepsziások – éppen gátlásosságuk miatt – inkább nagyon is alkalmazkodóak, meg akarnak felelni a környezet elvárásainak.
A tévhit gyökere: Gyakori az olyan roham, amelyet pár perces ködös állapot követ. Ilyenkor a beteg nem tudja felmérni a segítségére sietők szándékát, elhárító magatartása agresszivitásnak tűnhet fel. Továbbá vannak olyan agyi károsodások, amelyek egyszerre okoznak epilepsziát és indulatos, agresszív megnyilvánulásokra hajlamos személyiségvonásokat.
11. Az epilepsziások csökkent értékűek a munkában és a magánéletben
Ez az állítás nem igaz. Az epilepszia éppúgy, mint az alkalmazott gyógyszerek az eredeti munkaképességet többnyire csak elenyésző mértékben befolyásolják. Ezzel szemben, a betegek jobban megbecsülik a megszerzett munkahelyet, sokkal fegyelmezettebbek, önzetlenebbek és önfeláldozóbbak mind a munkavállalásban, mind a magánéletben.
A tévhit gyökere: Az epilepsziás roham riasztó, illetve félelmetes volta (, illetve sajnos fellépésének puszta lehetősége is) a közösség tagjaiból ellenérzést, elhárítást vált ki.
12. Az epilepsziás emberek különleges adottságokkal rendelkeznek
Ez az állítás (sajnos) nem igaz. Sem a betegség tulajdonságai, sem a statisztikai mutatók ezt nem támasztják alá. Továbbá kiderült, hogy sok feltételezett epilepsziás hírességnél a kórisme nem is bizonyítható. (Egyes epilepsziás egyének – köztük művészek, tudósok is – viszont valóban úgy tapasztalták, hogy a betegség tevékenységükre inspiratív hatású.)
A tévhit gyökere: Sokan úgy tartják, hogy nagyhatalmú vezetők, tudósok és művészek között gyakoribb ez a betegség. Általában mindazokat ide sorolják, akik élettörténetében bármilyen rosszullét, vagy szélsőséges magatartási forma előfordult.
Forrás: Magyar Epilepszia Liga
