Századunk népbetegsége a cukorbetegség, amely számos epidemiológiai vizsgálat alapján szoros kapcsolatban áll az ajánlott mennyiségtől elmaradó magnéziumfelvétellel, a szervezet hipomagnezémiás állapotával.
Az alacsony magnéziumszintű, 2-es típusú cukorbetegek egy olyan ördögi körbe lépnek be, amelyben a hipomagnezémia inzulinrezisztenciát okoz, az inzulinrezisztencia pedig csökkenti a szérum magnéziumszintjét. Ezt szakirodalmi adatok is alátámasztják: míg a 2-es típusú cukorbetegek körében a hipomagnezémia gyakorisága 13,5-47,7%; addig a nem cukorbetegek körében 2,5-15%; mindkét esetben a nem hospitalizált személyeket tekintve. Az európai és az egyesült államokbeli lakosság magnéziumfogyasztása elmarad az ajánlottól. A nyugati típusú étrend magnéziumtartalma ugyanis 30-50%-kal kisebb, mint a magnéziumra vonatkozó napi beviteli ajánlás (RDA-érték).
A magnéziumhiánynak a prediabétesz kialakulásában és progressziójában is szerepe lehet
A magnéziumhiány nemcsak már kialakult cukorbetegség esetén jelent problémát, hanem ennek az ásványi anyagnak a hiányállapota szerepet játszhat a prediabétesz kialakulásában és progressziójában is. A magnéziumfogyasztás szignifikáns, fordított arányosságot mutat a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatával, dózisfüggő módon, derül ki tizenhárom vizsgálat eredményeinek összegzéséből. Ennek fényében a nagyobb magnéziumfelvétel kedvező lehet, különösen az anyagcserezavarok és a cukorbetegség nagy kockázatával élő középkorúak körében, ráadásul csökkenti a prediabétesz manifeszt diabétesszé alakulásának kockázatát.
A magnéziumfogyasztás napi 100 mg-mal való növelése 15%-kal csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Megfelelő magnéziumellátottság esetén kevesebb a diabéteszes komplikáció
Már kialakult cukorbetegség esetén lényeges súlyt fektetni a magnéziumellátottságra. A kiegyensúlyozott magnéziumstátusz a mikro- és a makrovaszkuláris komplikációk csökkent rizikójával jár, miközben hipomagnezémia esetén a cukorbetegség progressziója kifejezettebb, s fokozott a szövődmények kockázata.
Vagyis, a magnéziumhiányos cukorbetegeknél nagyobb eséllyel alakulnak ki mikro- és makrovaszkuláris szövődmények, mint a megfelelő magnéziumszintű cukorbetegeknél.
Például, a nagyobb mértékű szérumbeli magnéziumhiány összefüggést mutat a diabéteszes lábfekélyek előfordulásával 2-es típusú cukorbetegeknél. Terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) esetén is előnyös lehet a magnéziumfogyasztás. Napi 250 mg magnézium szájon át adása a cukorbeteg kismamáknál szignifikánsan csökkenti az éhomi glükózszintet. Összességében: terhességi cukorbetegség esetén a szájon át szedett magnézium kedvező hatással van mind a metabolikus státuszra, mind a magzatot és a terhességet érintő kimenetekre (pl. újszülöttkori hospitalizáció, újszülöttkori sárgaság).
Mit tehet a dietetikus?
A cukorbetegség megelőzésében, kezelésében és a betegség mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek kivédésében is szerepe van a szervezet optimális magnéziumellátottságának.
Tudva azt, hogy a modern kor embere jó eséllyel magnéziumhiányos, a dietetikusoknak érdemes fokozott figyelmet fordítani a magnézium pótlására mind cukorbetegeknél, mind a cukorbetegség nagy kockázatának kitett személyeknél.
Magnézium pótlása nagy arányban biohasznosuló magnéziumsóval
A Magnéziumkutató Társaság (Association of Magnesium Research e.V.) napi 240-480 mg magnéziumfogyasztást javasol cukorbetegség esetén. A magnéziumszükségletet érdemes olyan termékekkel fedezni, amelyek jól felszívódó, nagy arányban biohasznosuló formában tartalmazzák a magnéziumot. A Magne B6 bevont tablettában található szerves magnéziumsónak, a magnézium-laktátnak mind a vízben való oldhatósága, mind a biohasznosulása kitűnő.
Forrás: MDOSZ Új Diéta
