Az evészavarok az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek egyrészt a növekvő gyakoriságuk, másrészt a súlyosságuk miatt. A legújabb diagnosztikai klasszifikációs rendszer, a DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, fifth edition) alapján az evészavarok három fő típusa az anorexia nervosa (AN), a bulimia nervosa (BN), és a falászavar (binge eating disorder, BED) – írja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.
Minden evészavartípusnál fontos tudni, hogy komplex kezelést igénylő betegségek, ahol minél hamarabb kap kezelést a személy, annál nagyobb a valószínűsége a gyógyulásnak. Sajnos még manapság is jellemző, hogy a környezet elítéli ezeket a betegeket, számos tévhittel rendelkeznek az evészavarokkal kapcsolatban. Gyakran nem értik a betegség lényegét, úgy tekintenek rá, mint úri huncutságra, úgy vélik, hogy a személy „nem tud már mit csinálni jó dolgában”. Azt hiszik, a beteg okozta a betegséget és a megoldás egyszerűen az, hogy egyen vagy állja meg a falásrohamokat. Pedig az evészavar több, mint csupán egy szám a mérlegen. Összetett és megterhelő pszichés állapot, amelynek csak egy látható tünete a testsúly.
Anorexia Nervosa
Három fő tünete a kóros soványság (súlyhiány), a súlyfóbia és a testképzavar. Az anorexia nervosa legszembetűnőbb tünete a nagyon alacsony testsúly (BMI<17,5), ennek ellenére a személy extrém módon fél a súlygyarapodástól és az elhízástól. Kifejezett a testképzavar is, ami azt jelenti, hogy még extrém soványság mellett is vastagnak, nagynak, kövérnek látja magát. Az anorexia jellemzően serdülőkorban, de akár gyermekkorban is kezdődhet. Az anorexiával küzdő fiatalok általában teljesítményorientáltak, gyakran versenyszerűen sportolnak, kitűnő tanulók, fontos számukra a kontroll (pl. napirend vezetése, listák írása stb.) és a környezet elismerése.
Milyen jelek utalhatnak anorexiára?
Az anorexiát gyakran megelőzi egy drasztikus, korlátozó diéta. Intő jel lehet például, ha az elmúlt időszakban a serdülő sokat fogyott, a környezete már nagyon soványnak látja, ennek ellenére ő továbbra is kövérnek tartja magát és szeretne tovább fogyni. Jellemzően megváltoznak az étkezési szokásai. Szinte kizárólag csak zöldségeket és más, nagyon alacsony kalóriatartalmú élelmiszereket hajlandó fogyasztani. Az addig kedvelt ételeit teljesen elhagyja (pl. édességek, péksütemények), az étrendje egyre jobban beszűkül.
Korábbi szokásaitól eltérően kerüli a közös családi étkezéseket. Inkább egyedül, a szobájában eszik. Amikor étkezik, általában nagyon lassan eszik, apró darabokra vágja az ételt. Korábbi szokásaitól eltérően sok diétás kólát vagy kávét fogyaszthat.
Megváltoznak a testedzési szokásai is. Bár sokszor nagyon kimerült, gyenge és fáradékony, minden nap, néha több órát edz, fut, gyalogol. Leginkább egyedül edz, s a mozgás nem jelent örömet, hanem kényszeres jellegű. Bűntudata van, ha valami miatt ki kell hagynia egy edzést. Ennek érdekében inkább lemond más tevékenységekről (pl. barátokkal való találkozásról).
Megváltozik a hangulata, társasági élete. Az anorexiás személy a korábbi természetétől eltérően csendes, visszahúzódó lesz, néha éppen ellenkezőleg ingerlékeny, türelmetlen, könnyen elsírja magát. Kerüli a családtagjait, amikor otthon van, bezárkózik a szobájába, inkább egyedül tölti az idejét. Előfordul, hogy ezzel ellenkezőleg egy-egy családtaghoz (legtöbbször az édesanyához) nagyon kötődik, csak vele szeret lenni, vele hajlandó beszélgetni.
Az iskolában feltűnő lehet, hogy sokat fogyott, nem barátkozik a többiekkel, nem eszik egész nap, fáradt, kimerült, folyton fázik. Az érdeklődése teljesen beszűkül, elhanyagolja a barátait, nem foglalkozik azokkal a dolgokkal, hobbikkal, amelyek korábban örömmel töltötték el. Az ideje nagy részét a testsúlya miatti aggodalom, a kalóriák számolása és a testedzés tölti ki.
Az anorexia egyik alapjellemzője a betegségbelátás hiánya, úgy érzi, a környezete ellene van, nem értik meg őt, el akarják venni tőle, amiért ő megküzdött (az evésnek való ellenállást, a soványságot), ezért elutasíthatja a segítő szándékot, a kezelést. Az anorexia alapvető pszichés jellemzői mellé más problémák is rakódhatnak. Gyakran társul tökéletességre törekvéssel (perfekcionizmussal), alacsony önértékeléssel, depresszióval, alvászavarokkal, kényszeres tünetekkel.
A soványság mellett a legjellemzőbb testi tünetek a menstruáció elmaradása, gyakori puffadás, telítettségérzés, székrekedés. Gyakori a hajhullás, alvászavar, illetve az alapvető funkciók lelassulása: alacsony pulzus, alacsony vérnyomás és testhőmérséklet.
Bulimia Nervosa
A bulimia főleg serdülőkorban, fiatal felnőttkorban kezdődik. Gyakran az anorexia vált át bulimiás tünetekbe, de kezdődhet egy drasztikus diétával is. Az anorexiától eltérően a bulimiás személy lehet vékony, normális testalkatú vagy túlsúlyos. Alaptünete a visszatérő falásroham, amely a kontrollvesztés érzésével társul. A fiatal ilyenkor azt éli meg, hogy nem tudja kontrollálni, mit és mennyit eszik. Ilyen alkalmak során általában az egyébként tiltott, magas kalóriatartalmú ételekből fogyaszt nagy mennyiségeket. A falásrohamok bár átmenetileg csökkentik a feszültséget, bűntudatot, szégyenérzést keltenek a személyben, ezt követi a kompenzáló viselkedés (pl. önhánytatás, hashajtóhasználat, koplalás vagy túlzott testedzés), amelytől a személy újra üresnek, tisztának érzi magát. Idővel egyfajta ördögi körbe kerül (diétázás-falásroham-kompenzáló viselkedés), amiből nem tud kiszállni.
Egyre gyakrabban, egyre nagyobb mennyiségeket fogyaszt el a falásrohamok során, s ezt egyre komolyabb kompenzáló magatartás kíséri (pl. egyre több hashajtó bevétele, intenzívebb testedzés stb.). A falásrohamokat kiválthatja szorongás, feszültség, unalom, alkoholfogyasztás. Mások előtt nem szívesen esznek, kerülik ez ilyen helyzeteket (pl. családi, baráti közös étkezések), ami társas izolációhoz vezethet. A falásrohamok és a kompenzáló viselkedés mellett a harmadik fő tünet a testsúllyal való túlzott foglalkozás.
A bulimia alapvető pszichés jellegzetességei mellett a személyre még jellemző lehet a szorongás és óriási belső feszültség, az alacsony önértékelés, a testtel való elégedetlenség és a depresszió. A bulimia társulhat más kontrollzavarral is, pl. alkoholfogyasztással, drogfogyasztással, önsértő viselkedésformákkal ( pl. falcolás, ami a végtagokon pl. a csuklón a bőrfelület vagdosása éles eszközökkel ). Mivel kívülről kevésbé láthatóak a tünetek, a beteg akár éveken keresztül is titkolni tudja az evészavart. A gyakori önhánytatás miatt a fogak belső felszínén a gyomorsav hatására durva zománchiány alakulhat ki, a hányások vagy a vizelethajtó-használat miatti kálium- és egyéb ionvesztés életveszélyes szívritmuszavarok vagy görcsös rosszullétek forrása lehet.
Mi utalhat bulimiára?
Itt a súlyváltozás nem jelentős, bár lehetnek nagyobb súlyingadozások. Ha még a családdal lakik a személy, észrevehetik, hogy alkalmanként nagy mennyiségű étel tűnik el a hűtőszekrényből. Üres süteményes dobozokat, csokipapírokat, egyéb ételeket, ételmaradékokat találnak a szobájában. Hányás nyomai találhatók a fürdőszobában, vagy a hányás szaga érződik. Hashajtók üres dobozaira bukkannak a lakásban, vagy a személy feltűnően sokszor megy patikába. Étkezések közben vagy közvetlenül utánuk egyenesen a fürdőszobába megy, és éjjel is többször használja a WC-t. Jellemző, hogy gyakran ingerlékeny, indulatos, nem tud mit kezdeni a belső feszültségeivel, nehezen kommunikálja az érzéseit.
Falászavar
A falászavar új keletű evészavarnak tekinthető, hiszen csak 2013-ban lett önálló diagnosztikus kategória (bár már jóval korábban leírták a tüneteit). A bulimiához hasonlóan itt is alaptünetnek tekinthető a visszatérő falásroham, amely kontrollvesztés érzésével társul, azonban nem követi kompenzáló viselkedés, pl. önhánytatás. Jellemző a szokásosnál sokkal gyorsabb evés, egészen a kellemetlen teltségérzésig. A falásrohamok gyakran éhségérzet nélkül is megjelennek. A bulimiához hasonlóan itt is jellemző a magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szégyenérzés alakul ki. A falásrohamokat követően bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik. Mint a legtöbb evészavarnál itt is jellemző a személyre a testsúllyal és az alakkal való túlzott foglalkozás és aggódás, ez jelentős mértékben befolyásolja az egyén önértékelését. Gyakran társul hozzá más lelki megbetegedés is, pl. depresszió. Mivel nem kíséri a falásrohamokat kompenzáló viselkedés, a betegek 50%-a túlsúlyos, szemben a bulimiásokkal, akik többnyire átlagos testsúlyúak. Jellemzően fiatal felnőttkorban alakul ki.
Mi a teendő, ha kiderült az evészavar? Milyen kezelési lehetőségek vannak?
Amennyiben fény derül az evészavarra, az első lépés a szervi okok, testi betegségek kizárása. A kóros fogyások hátterében számba jövő betegségeket ki kell zárni. A fogyás önmagában is súlyos testi következményekkel jár, anyagcserezavarokkal, hormonzavarokkal, a vérképző rendszer károsodásaival stb.
A többdimenziós terápiás szemlélet figyelembe veszi a szomatikus, a pszichológiai és táplálási szempontokat a kezelés során. A háziorvos feladata a diagnózis megállapítása, a szomatikus vizsgálatok elindítása (pl. labor, EKG), a sürgősségi állapot felismerése és a szakellátás kezdeményezése.
Az evészavarok kezelésének alapeleme a pszichoterápia. Mindenképpen az evészavarok kezelésében jártas pszichológust, klinikai szakpszichológust, pszichiátert kell felkeresni. A legfontosabb módszerek a családterápia és a kognitív-viselkedésterápiák. Gyerekek, serdülők esetében a családterápia az elsődlegesen választandó módszer. Szükség esetén a terápia kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel, főként társuló zavar (pl. depresszió) esetében, de a gyógyszeres kezelés sohasem lehet önmagában, csupán a pszichoterápia kiegészítéseként.
Súlyosabb esetben (pl. nagyon alacsony testsúly) kórházi kezelés szükséges, de azt lehet mondani, az evészavarok 90%-a ambulánsan kezelhető.
A dietetikus szerepe az evészavarok kezelésében
Ideális esetben az alapellátásban résztvevő orvos, valamint a pszichológus, pszichiáter szakember mellett a dietetikus is a kezelő team tagja. Fontos azonban kiemelni, hogy az evészavar kezelése nem dietetikai kompetencia, így dietetikus nem kezelhet egyedül evészavarral küzdő személyt, annak ellenére sem, hogy ez gyakran a betegek kifejezett kérése! A dietetikai tanácsadás akkor kerül leginkább előtérbe, amikor a beteg már részt vesz pszichoterápiában, anorexia nervosa esetén elfogadta a testsúlygyarapodás szükségességét, s lépéseket tesz a gyógyulás irányába. Ilyenkor számos olyan dietetikai kérdés merülhet fel, amelyben a pszichoterapeuta szívesen támaszkodik dietetikus kollégára, pl. olyan társbetegségek fennállásakor, amelyeknél fontos a meghatározott táplálkozás, ilyen például a cöliákia.
Az evészavarral küzdő személlyel történő közös munkának két fő iránya van. Egyrészt abban kell segíteni a klienst, hogy elérje és fenntartsa az egészséges testtömeget, másrészt normalizálni tudja az étkezési szokásait, kiegyensúlyozottan, rendszeresen és változatosan étkezzen. Ebbe beletartozik többek között a tiltott vagy félelmetes ételek visszavezetése; az éhség és telítettség jelzések megfelelő érzékelése, bulimia nervosa esetében a koplalás–falás–koplalás ciklus megszakítása; valamint az, hogy a személy képes legyen különböző szociális helyzetekben étkezni.
Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, Táplálkozási Akadémia 2023 november
