A fiatalok mentális egészségének romlása sokak szerint már évtizedek óta tarthat. Peter Gray, a Boston College kutatóprofesszora és munkatársai megfigyelték, hogy 1960 óta folyamatosan nő a depresszió, a szorongás és az öngyilkosságok aránya a gyermekek és serdülők körében, amit a „felügyelet nélküli” játék és más önálló tevékenységek háttérbe szorulásával hoztak összefüggésbe – írja a Mindennapi Pszichológia.
A játék révén a gyerekek azt csinálják, ami számukra szórakoztató, Gray szerint ezáltal a játék a mentális egészség egyik közvetlen forrása. A kutató elmondása alapján
egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ha elveszik a gyerekektől az önálló tevékenység lehetőségét, akkor nem tanulják meg, hogyan legyenek függetlenek, ez pedig szorongáshoz, depresszióhoz, a jövőtől való félelemhez vezethet.
„Az igazi válság az, hogy a fiatalok kezdik elveszíteni azt az érzést, hogy saját maguk képesek megoldani a problémáikat. A gyerekek ezeket a dolgokat az önálló játékon keresztül tanulják meg, amikor tulajdonképpen a saját problémáik megoldása a feladatuk. Tárgyalnak, egyeztetnek a társaikkal, kitalálják, hogyan oldják meg egymás között a vitákat. Ha valakinek baja esik, rájönnek, mit tegyenek a bántódás ellen. Amikor a gyerekek dönthetnek, és problémákat oldhatnak meg, akkor az úgynevezett belső kontrolljukat gyakorolják. Elkezdik úgy érezni, hogy a külvilág helyett végre ők is irányíthatják az életüket” – mondja Gray.
Minden korosztály esetében léteznek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyenge belső kontroll előrejelzője lehet a jövőbeli szorongásnak és depressziónak. „Amikor úgy hisszük, hogy bármikor bármi megtörténhet velünk, és nem tehetünk ellene semmit, az meglehetősen szorongáskeltő életkép” – teszi hozzá Gray.
A belső kontroll központi szerepet játszik egy széles körben ismert pszichológiai elméletben, melyet öndeterminációs elméletnek hívnak. Az elmélet szerint a gyermekeknek és a felnőtteknek három alapvető pszichológiai szükséglete van, melyek meghatározzák az egészséges fejlődést: a kompetencia, az autonómia, illetve a valahova tartozás igénye. Az autonómia jelenti azt az érzést, hogy van némi szabadságunk eldönteni, mit fogunk tenni, és hogy mi irányítjuk az életünket. A kompetencia szükségletén keresztül nemcsak azt éljük meg, hogy szabadon megválaszthatjuk, mit akarunk csinálni, hanem azt is, hogy meg is tudjuk azt csinálni. A valahová tartozás igénye a másokhoz való kapcsolódásra, a másokkal való törődésre, a mások törődésének elfogadására vonatkozik, ami tulajdonképpen a kötődésről szól.
Az elmélet szerint tehát a társakkal való kapcsolat rendkívül fontos tényezője a jóllét érzésének.Ezek az elképzelések az ősi kultúrákban is megjelennek, ahol a kisgyermekek körülbelül négyéves korukig az anyjuk közelében tartózkodnak. Onnantól kezdve azonban szabadon fedezhetik fel a környezetüket más gyerekekkel, és bizonyos feladatokat is teljesíteniük kell egyedül. Ezen kultúrák mindegyikében a gyerekeknek nagyobb a szabadságuk, de a felelősségük is, amellett, hogy magasabbak az elvárások azzal kapcsolatban, hogy mire kell képesnek lenniük. Ez azt sugallja, hogy evolúciós szempontból az önálló tevékenység, a személyes felelősség, valamint az önállóan kezdeményezett felfedezés és tanulás ideális esetben már egészen korai életszakaszban elkezdődik.
Forrás: Mindennapi Pszichológia
