Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) az elhízást rendellenes, vagy túlzott zsírfelhalmozódásként határozza meg, amely egészségügyi kockázatot jelent. Ha a testtömegindex 25 kg/m2 feletti, akkor túlsúlyról, ha pedig 30 kg/m2 feletti, akkor elhízásról beszélünk.
Világszerte több mint 1,9 milliárd felnőtt túlsúlyos és 650 millió feletti az elhízottak aránya. Egy 2017-ben megjelent tanulmány szerint évente több mint 4 millió ember hal meg a testtömegtöbblet következményei miatt. A testtömegfelesleg azonban nemcsak a felnőtteket, hanem a kamaszokat és a gyermekeket is érinti. 1975 és 2016 között az elhízás és a túlsúly aránya az 5-19 éves korosztályban 4%-ról 18%-ra nőtt. A 2019 végén megjelent koronavírusos (SARS-CoV-2) fertőzés (COVID-19) kialakulásának kockázata elhízott betegek esetében 46-78%-kal nagyobb a normál testtömegűekhez képest. Az eddig megjelent metaanalízisek eredményei azt mutatták, hogy az elhízás független kockázati tényezője a kórházi kezelést igénylő COVID-19-nek. Egy nagy esetszámú, kohorsz vizsgálatban azt találták, hogy a COVID19-ben elhunyt betegek 34%-a elhízott volt. E járvány még inkább felhívja a figyelmünket az elhízás elleni terápia fontosságára.
Az elhízás terápiájának megkezdése előtt mindenképpen ki kell zárni a másodlagos elhízást okozó betegségeket, pl. az endokrin betegségeket (pl. hipotireózist, Cushing-kórt), a genetikai betegségeket (pl. Prader–Willi-szindrómát, Laurence–Moon–Bardet–Biedl-szindrómát) és egyes gyógyszerek mellékhatásait (pl. szteroidokét, antidepresszánsokét). Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy vannak-e egyéb, az elhízáshoz gyakran kapcsolódó kockázati tényezők vagy betegségek a vizsgált betegnél, ill. a családjában. Ilyenek pl. a magas vérnyomás (hipertónia), a cukorbetegség, az alvási apnoé szindróma, a depresszió vagy egyéb mentális betegségek, a dohányzás, a húgysav emelkedett szintje, a nem alkoholos zsírmájbetegség, az epekövesség, az aterogén hiperlipidémia (magas triglicerid- és LDL-koleszterin-, valamint alacsony HDL koleszterin-koncentráció), a vesebetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegségek.
Az elhízás kezelése az esetek többségében lépcsőzetes:
- Életmódbeli változtatások (diéta, fokozott fizikai aktivitás)
- Gyógyszeres kezelés
- Sebészeti terápia
Diéta
A túlsúly és az elhízás terápiájának alapja az étrend változtatása. A VIII. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlása alapján a túlsúlyos, ill. az elhízott betegek esetében az elsődleges a szokásos energiafelvétel jelentős (15-30%-os) csökkentése, amely átlagosan napi 500-1000 kcal mérséklést jelent. A makro- és mikrotápanyagok megfelelő arányú és mennyiségű felvételét azonban az egyén igényei szerint kell meghatározni. A kevesebb mint 1200 kcal napi energiafelvétel esetében kialakulhatnak hiányállapotok, amelyeknek megelőzéséhez javasolt lehet étrend-kiegészítők célzott adása. A fehérjefelvétel energiaszázalék-aránya növelhető, de a napi ajánlott mennyiséget egyénileg kell megállapítani a veseműködés védelmében. Idült vesebetegség, magas vérnyomás, hiperlipidémia, ill. cukorbetegség fennállása esetén az ajánlott étrend követése javasolt a túlsúlyos, ill. az elhízott betegeknek is. A túlsúlyos, ill. az elhízott egyéneknek a legújabb, hazai, táplálkozási ajánlás, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott OKOSTÁNYÉR® alapján való nyersanyag-válogatás is javasolt.
Fizikai aktivitás fokozása
Az elhízott egyéneknél a mozgásprogram megkezdése előtt szív-ér rendszeri (kardiovaszkuláris) kivizsgálás javasolt. A fizikai aktivitás fokozása a metabolikus és a kardiorespiratorikus fittség mellett szerepet játszik az izomtömeg megtartásában és a testzsírtömeg csökkentésében is. Az egyéni különbségek figyelembevételével általánosságban a testtömegcsökkenés érdekében napi 60 perc, míg a testtömeg megtartása érdekében naponta 30-60 perc intenzív gyaloglás vagy napi 90 perc mérsékelt, ill. ezzel egyenértékű fizikai aktivitás javasolt.
Gyógyszeres kezelés
A túlsúly és az elhízás gyógyszeres kezelésében hazánkban évekig csak az Orlistat volt forgalomban, amely gátolja a gasztrointesztinális lipázokat. Ennek hatására csökken a táplálékkal felvett lipidek felszívódása (kb. 30%-kal). E gyógyszer mellékhatásai közé tartozik pl. az olajos székürítés, ill. a székletinkontinencia is. A Fentermin/topiramát kombinációt az Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency (EMA)) nem engedélyezte. Néhány éve került forgalomba a kétkomponensű Naltrexon/Bupropion, amely többek között csökkenti az evés okozta örömfüggőséget. Mellékhatásai közé tartozik a fejfájás, a hányinger és az álmatlanság is. Az évek óta 2-es típusú cukorbetegekben sikeresen és biztonságosan használt Liraglutid injekció is engedélyezett lett túlsúlyos, ill. elhízott betegek kezelésének részeként, anynyi különbséggel, hogy az utóbbiak esetében napi 3 mg-ig lehet az adagot növelni. A Liraglutid humán glukagonszerű peptid 1- (GLP-1-) analóg, amely fokozza a jóllakottságérzést, s lassítja a gyomorürülést, ezzel a teltségérzést fokozza. A Liraglutid csökkenti a testtömeget, amelyet elsősorban a zsigeri és kevésbé a bőr alatti zsírszövet ennyiségének mérséklésével idéz elő. Ezek mellett glükózszinttől függően stimulálja az inzulinszekréciót, s csökkenti a glukagonszekréciót, amelynek következtében csökkenti az éhomi és az étkezés utáni vércukorszintet is, anélkül, hogy kórosan alacsony vércukorszintet hozna létre. Az injekció felnőtteknek és 12 éves, valamint idősebb gyermekek részére is felírható.
Sebészeti kezelés
A bariátriai (testtömegcsökkentő) műtétek lehetnek restriktív és/vagy malabszorptív hatásúak. Az alábbiakban felsorolt feltételek esetén indokolt lehet a műtéti beavatkozás, ha a beteg általános állapota megfelelő a beavatkozással együtt járó műtéti megterhelés elviselésére:
- A BMI-érték 40 kg/m2, vagy efeletti, s az életmódváltoztatás és a gyógyszeres terápia mellett nem lehetett elérni tartósan a testtömeg csökkenését.
- A BMI-érték 35 és 40 kg/m2 közötti, amely mellett más betegség is fennáll (pl. 2-es típusú cukorbetegség, súlyos gerinc-, térd-, ill. csípő-osteoarthrosis stb.).
- Rosszul beállítható 2-es típusú cukorbetegség esetén már 30 kg/m2 BMI-érték esetében is.
Régebben az egyik leggyakrabban végzett műtét az állítható gyomorgyűrű laparoszkópos beültetése volt, azonban a hoszszú távú szövődményei (pl. gyomorerózió vagy nyelőcsőtágulat) miatt alkalmazása visszaszorult. 2014 óta a leggyakoribb műtét a laparoszkópos gyomor-sleeve rezekció, amelynek során a gyomor egy részét eltávolítják. Ennek során többek között a gyomorfeneket is kioperálják, így csökken a ghrelin szintje, amely hozzájárulhat az éhségérzés csökkentéséhez. E műtétet követően azonban súlyos reflux alakulhat ki, s a 10 éves utánkövetéses vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a testtömeg megtartása nem volt megfelelő mértékű.
A további, bariátriai műtéti lehetőségek vagy kis hatékonyságúak, vagy súlyos mellékhatással járnak, illetve még nem ismertek a hosszú távú következményeik.
Szerző: Dr. Ábel Tatjána
Forrás: Új DIÉTA XXXI. 2022/2. szám
