A koronavírus-járvány időszaka Magyarországon is visszavetette a szervátültetések számát, de az idei eredmények már kifejezetten bíztatóak – vélik szakemberek.
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem (SE) rektora közölte: az összes, elhunyt és élődonoros szervátültetés 68 százalékát az egyetemen végezték idén. Október 31-ig 127 vese-, 59 máj-, 40 szív- és 8 tüdőátültetés, illetve 6 hasnyálmirigy-transzplantáció történt. Hozzátette: az SE Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáját, illetve a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikát az Eurotransplant-országok kiemelkedően teljesítő centrumai között tartják számon. Idén a szívátültetések számát tekintve a második, a vesetranszplantációk számát figyelembe véve a hatodik, a májtranszplantációk száma szerint a hetedik helyen áll az SE.
Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) transzplantációs igazgatója szerint az, hogy Magyarország tíz éve csatlakozott a szervátültetések koordinálásáért felelős Eurotransplanthoz, nagyban segítette az akut betegek szervhez jutási esélyét, többen és gyorsabban kaphatnak új szervet, amelyek többsége külföldről érkezik.
Az Eurotransplant-tagsággal 39 százalékkal több beteget tudnak várólistára helyezni, és sokkal több donor között tudnak egyezőséget keresni – hangsúlyozta. Az OVSZ adatai szerint az elmúlt évtizedben 929 donorszerv érkezett külföldről magyar betegek részére, ami a 3958 elhunyt donoros hazai szervátültetés 23 százaléka. Az elmúlt két évtizedben, a koronavírus-járvány miatti átmeneti hullámvölgyet leszámítva, számottevően javult a szervhez jutás lehetősége hazánkban a technikai háttér és a szervezés esetében egyaránt.
A beavatkozások számának további növelése előtt álló két legmarkánsabb akadályt a donorjelentés, illetve az élődonoros felajánlás jelenti, pedig a szakértők szerint egészségi és nemzetgazdasági szempontból is egyértelműen az élő donor a legjobb megoldás.
Szijártó Attila, az SE sebészeti klinikájának igazgatója elmondta, hogy a pandémia időszakában harmadával csökkent az agyhalottakból származó szervek beültetésének száma, az élődonoros transzplantációk ugyanakkor arányukban és számukban is növekedtek. Az elhunytakból származó, átültetésre alkalmas szervek száma korlátozott: sokkal többen várakoznak a műtétre, mint ahány megfelelő szerv rendelkezésre áll.
OVSZ-adatok szerint a transzplantált betegek várakozási ideje a májátültetés esetén volt a legrövidebb: háromnegyed év. Tüdőátültetésre csaknem egy évig, szívátültetésre átlagosan 1,61 évig várakoztak. Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés esetén 2,64 év, a vesetranszplantációnál pedig 3,82 év volt az átlagos várakozási idő.
A közlés szerint a szervátültetésre szoruló páciensek közül legtöbben új vesére várnak, Magyarországon is a legnagyobb számban vesetranszplantációt végeznek. A vese páros szerv, és egyetlen egészséges vesével is teljes értékű életet lehet élni, ezért világszerte egyre nagyobb szerep jut az élődonoros vesefelajánlásnak.
A hazai szabályozás lehetőséget ad arra, hogy valaki az egyik veséjét felajánlja. A szakemberek szerint az élődonoros szervátültetéssel a többéves várakozási idő lerövidülhet, és ennek köszönhetően az időközben esetleg fellépő egészségi kockázatok száma is csökken, valamint előnye, hogy a beültetésre váró szervet nem kell szállítani.
Kiemelték azt is, hogy
míg az elhunyt donorból származó beültetett vese átlagos túlélési ideje 8-9 év, addig ez az idő jelentősen, akár 15-20 évre is nőhet, ha a szerv élő donortól származik.
Szijártó Attila hozzátette, hogy a közeljövőben elindulhat az inkompatibilisdonor-program, ami lehetővé teheti az élő donoros vesetranszplantációt olyan esetekben is, amikor a donor és a befogadó vércsoportja nem azonos. Az eljárás drága, azonban kifizetődőbb, mint az éveken át tartó dialízis – vélik a szakemberek. A beavatkozás költségét a társadalombiztosítás egyedi méltányosság keretében finanszírozza, a műtéteket külföldön végzik.
Kitértek arra, hogy az élődonoros vesecsereprogram magyar jogszabályi háttere is biztosított, de erről a lehetőségről kevesen tudnak.
Magyarországon az első szervátültetést – egy élődonoros veseátültetést – 1962. december 21-én végezték el Szegeden, és idén május 10-én megtörtént a tizenkétezredik szervtranszplantáció a Debreceni Egyetemen. A 12 ezer transzplantáció közül 9626 veseátültetés, 1277 máj-, 772 szívátültetés, 196 hasnyálmirigy-átültetés – általában vesével kombináltan – és 129 tüdőátültetés volt.
A programok fejlődésére utal, hogy az első ezer átültetés 30 év alatt, míg az utolsó ezer kevesebb mint három év alatt történt. Magyarországon 2022-ben, a négy egyetemi városban működő hét szervtranszplantációs központban összesen 369 szervátültetés történt: 313 esetben elhunyt donorból és 56 esetben élő donorból eltávolított szervvel. Idén december 1-jéig 246 vese-, 62 máj-, 48 szív- és 10 tüdőátültetést végeztek Magyarországon a 9 kombinált vese- és hasnyálmirigy-transzplantáció mellett.
A szakorvosok azt is hangsúlyozzák, hogy akár elhunyt, akár élő személy szervét kapja meg, a beteg együttműködése nélkülözhetetlen a szervátültetés sikerességét és tartósságát tekintve. A felmérések szerint minden harmadik beültetett vese azért megy tönkre, mert a beteg nem tartja be az alapvető életmódbeli és kezelési szabályokat.
Forrás: MTI
