A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó Lycium növénynemzetség kb. 80 fajjal képviselteti magát Ázsiában, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában, valamint a mérsékelt övi Európában. A Kínában honos fajok közül gyógyászati szempontból a L. barbarum és a L. chinense fontos. Mindkettőt alkalmazzák a hagyományos kínai gyógyászatban (TCM: gou qi), a hagyományos japán Kampo orvoslásban (ku ko shi) és a hagyományos koreai orvoslásban (gu gi ja vagy ku gi cha) – írja a Farmakognóziai Hírek.
Mindkét faj lombhullató, vesszős cserje; szórt állású, lándzsa alakú, szürkészöld (L. barbarum) vagy élénkzöld (L. chinense) levelekkel. Az öt pártacimpájú virágok rózsaszín vagy lila színűek. Az ovális, piros bogyótermések júniustól szeptemberig jelennek meg a növényeken.
A drog a L. barbarum érett, egész, szárított termése: Lycii fructus. A bogyó ellipszis alakú vagy tojásdad, gyakran lapított, körülbelül 620 mm hosszú, és 310 mm átmérőjű. A külső felszín narancsvörös vagy sötétvörös. A termésfal húsos, ráncos, puha, viszkózus, 2050 kemény, lapos, közel vesealakú, halványsárga, vagy sárgásbarna magot tartalmaz.
A terméseket érett állapotban szedik le, és árnyékos helyen szárítják, amíg a termésfal ráncosodni nem kezd. Utána erős napsütésnek teszik ki, amíg a külső termésfal meg nem keményedik, de a belső gyümölcshús még lágy marad. A TCM használja mindkét Lycium faj szárított gyökérkérgét is.
A továbbiakban a szuperélelmiszerként nyilvántartott termés (goji bogyó) összetételére és hatásaira fókuszálunk. A L. barbarum termés bioaktív anyagai közül fontosak a poliszacharidok, fenolos komponensek, zsírsavak, karotinoidok és tokoferolok.
Elsősorban ezeket a hatóanyagokat hozzák összefüggésbe a goji bogyó egészségre gyakorolt pozitív hatásaival: anitoxidáns, gyulladásgátló, rákellenes, hatásos fáradtság ellen, és védő szerepe lehet metabolikus szindrómával és neurodegeneratív kórképekkel szemben.
Hatóanyagtartalom szempontjából jelentősek a goji bogyó poliszacharid komplexei, amelyek a szárított termés 58%át tehetik ki. A fenolos vegyületek közül 84et azonosítottak a L. barbarum termésében, levelében és gyökerében, köztük flavonoidokat, kumarinokat, lignánokat és fenolsavakat. A termés fő karotinoidja a zeaxantin dipalmitát. Három, Magyarországon forgalmazott goji bogyó termékben és a L. barbarum szárított terméseiben a fő karotinoid egyaránt a zeaxantin volt. Továbbá, 77 spermidin alkaloidot is azonosítottak a Lycium nemzetség képviselőiben.
A goji bogyó biztonságos fogyaszthatósága szempontjából kardinális kérdés, hogy tartalmaz-e tropánvázas alkaloidokat (atropin, hioszciamin és szkopolamin). Három különböző, Lengyelországban termesztett L. barbarum fajtáról származó termésmintában kromatográfiás (HPTLC) eljárással nem voltak kimutathatóak tropánvázas alkaloidok, így fogyasztásuk biztonságosnak tekinthető.
A poliszacharid-frakció aktivitása feltehetően a galakturonsav tartalmától függ: minél magasabb ennek aránya, annál erőteljesebb a bogyó antioxidáns hatása. A szabadgyökfogó aktivitásban szerepet játszó fontos hatóanyagcsoportok még a karotinoidok és a fenolos komponensek. Utóbbiak közül a klorogénsavnak, a rutinnak és a naringeninnek kiemelkedő a jelentősége a gyulladáscsökkentő hatás szempontjából is. Beszámoltak egyes fenoloidok és karotinoidok rákellenes hatásáról is – különböző daganatos sejtvonalakon végzett kísérletek alapján.
A goji bogyót hatásosnak tartják különböző anyagcserezavarok terápiájában is, így cukorbetegség, elhízás, magas vérnyomás és szívérrendszeri betegségek esetén.
Szerző: Dr. Farkas Ágnes, PTE GYTK Farmakognóziai Intézet
