A gyógyszerek mellett az életmód is fontos! – A 2-es típusú diabétesz kezelésének szakértői ajánlása

Az Amerikai Diabétesz Társaság (ADA) és az Európai Diabétesz Társaság (EASD) 2006 óta ad ki közös ajánlást a 2-es típusú diabétesz kezelésére vonatkozóan. A legutóbbi útmutatást 2022 szeptemberében, az EASD Stockholmban megrendezett kongresszusán ismertették, ezzel egyidejűleg két neves, angol nyelvű szaklapban, az amerikai Diabetes Care és az angol Diabetologia hasábjain is közlésre került.

Cél a szövődmények megelőzése

Az ajánlás célul tűzi ki a szövődmények megelőzését és a betegek életminőségének javítását. Már a korábbi ajánlásban is szerepelt, de a jelenlegiben is hangsúlyos, hogy az orvos-beteg kapcsolatban a régebbi szemléletű alá-fölérendelt viszony helyett partneri viszonyra, a terápiát illetően közös döntéshozatalra van szükség. Fontos figyelembe venni a betegek preferenciáit, elvárásait, mert a kellően nem egyeztetett, a betegekre „ráerőltetett” kezelés nem lesz sikeres. Eredményes terápiára csak akkor számíthatunk, ha azt a beteg elfogadja.

Az utóbbi években a 2-es típusú diabétesz kezelésének fegyvertára jelentősen bővült, így van lehetőség személyre szabott kezelést alkalmazni. Az ajánlás részletesen kitér a betegközpontú kezelés részleteire, a kezelés 4 fontos pillére:

• hatékony vércukorcsökkentés,
• testsúlykontroll,
• a szív- és érrendszeri rizikófaktorok csökkentése,
• a szívre és a vesére vonatkozó (kardiorenális) védelem.

Gyógyszerválasztás

Az ajánlás részletesen foglalkozik a vércukorcsökkentő gyógyszerek kiválasztásának szempontjaival. Érdemes megemlíteni, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében felértékelődtek azok a gyógyszerek, amelyek a vércukorcsökkentő hatáson túl egyéb kedvező hatással is rendelkeznek, alkalmazásukkal a diabétesz kórlefolyását előnyösen módosítani lehet (diabetes modifying drugs).

A bélhormonok (inkretinek) hatását erősítő gyógyszerek (GLP-1-receptoragonisták) és a vesében a glükóz visszaszívását gátló készítmények (SGLT-2-gátlók) csökkentik a szív- és érrendszeri kockázatot, vesevédő hatásúak, testsúlycsökkenést idéznek elő. Testsúlycsökkentő hatásukat tekintve a GLP1-receptor-agonisták hatása erőteljesebb. Az SGLT2-gátló gyógyszerek ugyanakkor csökkentik a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát, illetve a már kialakult szívelégtelenséget előnyösen befolyásolják, lassítják a krónikus vesebetegség progresszióját is. A szövődmények megelőzése érdekében az említett gyógyszercsoportok közül javasolt legalább az egyiknek a használata, de a két különböző támadáspontú gyógyszercsoport egymással kombinálható is.

Orvosi táplálkozásterápia

Az orvosi táplálkozásterápia (régebben cukorbeteg-diétaként említettük) a diabétesz kezelésének fontos része, célja az egészséges táplálkozási minták előtérbe helyezése, az egyéni táplálkozási igények kielégítése, az étkezés örömének megőrzése. A dietetikus által szakszerűen, személyre szabottan összeállított étrend jelentősen csökkentheti a HbA_1c-t, segíthet megelőzni a cukorbetegséggel összefüggő társbetegségeket.

Nincs egyetlen olyan arány a szénhidrát-, fehérje- és zsírbevitelben, amely minden 2-es típusú cukorbeteg számára optimális lenne. Ehelyett olyan egyénileg megválasztott étkezési minták javasoltak, amelyek kiemelik a bizonyítottan egészségügyi előnyökkel járó élelmiszereket, ugyanakkor minimalizálják a káros hatásúakat. Az étrend összeállításánál fontos figyelembe venni a beteg táplálkozási szokásait, egyéni igényeit. A fogyás szempontjából kulcsfontosságú a tartós negatív energiamérleg biztosítása (a szervezet igényénél alacsonyabb kalóriabevitel).

Több klinikai vizsgálat is igazolta, hogy a 12 hetet meghaladó diéta javítja a glükózanyagcsere paramétereit, csökkenti a HbA_1c-szintet.

Legelőnyösebbnek a mediterrán étrend és az alacsony szénhidráttartalmú diéta bizonyult. A több mint 6 hónapig tartó vizsgálatok áttekintése során az alacsony zsírtartalmú diétával összehasonlítva a mediterrán étrend nagyobb mértékű fogyást és a HbA_1c-szint erőteljes csökkenését mutatta, késleltette a cukorbetegség gyógyszeres kezelésének szükségességét, és csökkentette a szív- és érrendszeri kockázatot. Hasonló előnyöket tulajdonítottak a vegán és vegetáriánus étrendnek.

Az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés az időben korlátozott étkezés (például 18 órától az étkezés szüneteltetése másnap reggelig) és az időszakos böjt (például heti 2 nap koplalás + heti 5 nap szokásos diéta) iránt. Egy összehasonlító elemzés az mutatta, hogy nem volt különbség az időszakos böjt és a folyamatos energiakorlátozás glükózanyagcserére gyakorolt hatásában. Ugyanakkor a böjt növelte a hipoglikémia előfordulását az inzulinnal és szulfonilureákkal kezelt betegek körében.

Napi fizikai aktivitás

A fizikai tevékenységek széles köre – beleértve a szabadidős tevékenységeket is – javítja a glükózanyagcserét, jelentősen csökkentheti a HbA_1c-szintet.

Hosszan tartó ülés 30 percenkénti megszakítása rövid sétákkal, rezisztenciagyakorlatokkal javítja a glükózanyagcserét. A napi lépésszám 500 lépéssel történő növelése 2–9 százalékkal csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát és csökkenti az összhalálozást.

Mindössze napi 5-6 perc gyors intenzitású séta a várható élettartamot 4 évvel növeli meg.

Az ajánlás heti 150 percet elérő vagy meghaladó (például 3×50 perc), közepes intenzitású, aerob típusú testmozgásra (több izomcsoportot egyszerre megmozgató, ritmikus mozgás) ösztönözi a cukorbetegeket. Magas intenzitású fizikai aktivitás (futás, gyors ütemű kerékpározás) esetén heti minimum 75 perc intenzív mozgás elegendő 3 vagy több részre elosztva. Már heti 30 perc közepes intenzitású fizikai aktivitás javítja a metabolikus paramétereket.

A cukorbetegek egy része a jelentős testsúlyfelesleg, izomtömeg-csökkenés, következményes izomgyengeség, mozgáskorlátozottság miatt sérülékenyebb, esendőbb. Nekik nem javasolt a fent részletezett közepes intenzitású fizikai aktivitás. Számukra rendszeres, nem megterhelő séta, illetve egyszerű funkcionális gyakorlatok elvégzése ajánlott.

A rezisztenciaedzés (minden olyan tevékenység, amelynél a személy a saját testsúlyát használja, vagy szabad súlyokkal dolgozik) szintén javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a vércukorszintet. Az olyan tevékenységek, mint a jóga és a tajcsi, szintén ajánlottak, mivel növelik az ízületek hajlékonyságát és fejlesztik az egyensúlyozás képességét.

Alvás

Az alvászavarok a lakosság mintegy 10 százalékát érintik, 2-es típusú cukorbetegségben is gyakoriak. Az alvászavar érintheti az alvás mennyiségét, minőségét és időzítését. Az alvászavar növeli az elhízás kockázatát, rontja a glükózanyagcserét. Az obstruktív alvási apnoe a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők több mint felét érinti.

Az alvás mennyisége kihat a 2-es típusú cukorbetegek szénhidrát-anyagcseréjére, egészségi állapotára. A túl hosszú (8 óránál több) és a rövid (6 óránál kevesebb) alvási időtartam egyaránt negatív hatással van a glükózanyagcserére. Az alvás rövid időtartamának meghosszabbításával lehetőség nyílik az inzulinérzékenység javítására és az energiabevitel csökkentésére. A „felzárkózó” hétvégi alvás azonban önmagában nem elegendő az elégtelen alvás hatásának visszafordításához.

A rossz minőségű, rendszertelen alvás következményeként rosszabb anyagcsere-paraméterekre, magasabb HbA_1c-szintre lehet számítani. A későn fekvő, reggel tovább alvó (esti „bagoly” kronotípusú) betegek hajlamosabbak a délelőtti inaktivitásra és a glükózanyagcsere romlására, szemben a korán fekvő, reggel korán kelő (reggeli „pacsirta” kronotípusú) betegekkel.

A 2-es típusú cukorbetegek rendszeres fizikai aktivitása, a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás javítja az anyagcsere-paramétereket, növeli a várható élettartamot.

Hosszabb életre számíthat

A fent részletezett, elismert szakemberek által összeállított szakmai ajánlásból kitűnik, hogy a 2-es típusú cukorbetegek anyagcsere-állapotát nem csak a gyógyszeres kezelés javítja. Kulcsfontosságú az étrend szakszerű, egyénre szabott összeállítása. A mediterrán étrend (rendszeres halfogyasztás, sok friss zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonafélék, olívaolaj) a legegészségesebb. A testsúlyfelesleggel rendelkező betegeknek a bevitt kalóriát is ajánlott számolni, ami kevesebb legyen, mint a szervezet napi energiaigénye. A rendszeres fizikai aktivitás kedvező anyagcserehatása bizonyított, már napi 5-6 perc gyors ütemű séta javítja az életkilátásokat. A megfelelő időtartamú (körülbelül 7 óra) és minőségű alvás segít fenntartani a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyát.

Röviden összefoglalva hosszabb életre számíthat az a diabéteszes beteg, aki az ismertetett ajánlásban szereplő módon egészségesen táplálkozik, fokozza fizikai aktivitását és törekszik a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra.