A Magyar Kutatási Hálózat (Hungarian Research Network – HUN-REN), a Debreceni Egyetem (DE), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kutatói drónokkal vizsgálták a hortobágyi Przewalski-ló ménes szociális rendszerét.
A kutatók két drón segítségével nagy idő- és térbeli felbontással követték a 278 tagú ménes minden egyedének mozgását, miközben az állatok többségét egyedileg azonosították. Az eredmények szerint a vadlovak az emberekhez hasonlóan összetett, többszörösen tagozódott társadalomban élnek, amelynek csoportszerkezete, sőt nemrég bekövetkezett és a jövőben várható változásai is megérthetők ezzel a módszerrel. A kutatásról szóló tanulmány kedden jelent meg a Nature Communications című tudományos folyóiratban.
Egy nagy állatcsoport szociális viselkedésének vizsgálata klasszikus megfigyelési módszerekkel fáradságos, időigényes munka. A kutatók tanulmánya azonban rávilágít arra, hogy nagy felbontású adatokat gyűjtve az állatok mozgásáról, már néhány percnyi felvétel is elegendő információt szolgáltathat ahhoz, hogy a populáció társas felépítését megismerjék a szakemberek, és akár a csoport dinamikájának múltjáról és jövőjéről is következtetéseket vonhassanak le.
A hortobágyi Przewalski-ménes csoportos mozgását szerettük volna vizsgálni. Azonban közel 300 állat egyidejű megfigyelése korántsem egyszerű feladat”
– magyarázza a közleményben Ozogány Katalin, a tanulmány első szerzője, a HUN-REN DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport munkatársa.
Az állatvilágban ritka az a többszintű társadalmi struktúra, amely az emberekre is jellemző. Főleg főemlősöknél találkozhatunk vele, de ceteknél, elefántoknál és egyes patásoknál is előfordul, hogy az egyedek kisebb, főként családi csoportokat alkotnak (például háremeket vagy egy matriarcha által vezetett rokoni csoportot), és ezek a családi csoportok egy nagyobb, lazább közösséget alkotnak.
A Hortobágyon 1997 óta élnek Przewalski-lovak a Pentezug rezervátumban. Az alapítás utáni első években a vadlovak háremei egymástól távol, saját területen mozogtak, és egymással ritkán kerültek interakcióba. Az utóbbi években azonban a háremek együtt egy nagy ménest alkotnak, amelyben a háremek továbbra is elkülöníthetők, de a rezervátum területén együtt mozognak. A kutatók ennek az összetett, háremekből álló ménesnek a csoportos mozgását vizsgálták.
A mozgás elemzése azonban meglepő eredményeket szolgáltatott. „A csoport egyedei összehangolják mozgásukat, igazodnak egymáshoz, és ezeket a finom interakciókat kimutatva kiderült, hogy az együttes mozgás alapján megismerhetjük a ménes szociális hálózatát” – magyarázza Nagy Máté vezető szerző, az MTA-ELTE Csoportos Viselkedés Lendület-kutatócsoportjának vezetője.
A kutatók a rövid, néhány perces mozgásmegfigyeléseket a nemzeti park két évtizedre visszanyúló populációmegfigyelési adataival vetették össze. A park dolgozói a rezervátum alapítása óta egyedileg felismerik a vadlovakat, és rendszeresen adatokat gyűjtenek a populáció változásáról.
A populációmonitoringnak köszönhetően ismerjük az állatok leszármazását, amit genetikai mintavétellel is megerősítünk, illetve a szociális rendszerben elfoglalt helyüket, vagyis rendszeresen feljegyezzük, hogy melyik egyed melyik háremhez tartozik”
– mondja Kerekes Viola társszerző, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vadlóprojektjének vezetője.
Az elemzések rámutattak, hogy a vadlovak szociális kapcsolatai összefüggenek a rokonsággal és az állatok korábbi ismeretségeivel. A kancák például közelebb helyezkednek el a szociális hálózaton azokhoz a kancákhoz, amelyekkel több időt töltöttek ugyanabban a háremben. A háremek ménessé szerveződésében a rokonság jelentős szerepet játszhat, mivel a testvér csődörök háremei egymáshoz közelebb helyezkednek el a szociális hálózaton, mint a nem rokon csődörök háremei. A közelebbi háremek között ugyanakkor kimutathatóan nagyobb volt a kancák átvándorlása, ami az ismerősi kapcsolat révén szintén hozzájárul a háremek közötti kapcsolatokhoz.
Emellett kiderült, hogy a ménes szociális hálózatában centrálisabb helyet foglalnak el a régebb óta fennálló és több tagot számláló háremek, amelyek tipikusan idősebb, tapasztaltabb csődörhöz tartoznak. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a háremcsődörök szövetséget alkotnak, hogy az agglegény ménekkel szemben hatékonyabban védelmezhessék háremeiket.
„A vizsgálat egyik meglepő fordulata, hogy a jövőbeli csoportdinamikára is következtetni tudunk a jelenlegi mozgás megfigyelése által” – teszi hozzá Barta Zoltán vezető szerző, a DE Evolúciós Állattani Tanszékének és a HUN-REN-DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport vezetője. A kutatók ugyanis kimutatták, hogy azok a kancák, amelyek a légi felvételek idején más háremekben éltek, de a felvételt követő két évben háremtársak lettek, már a felvétel készítése idején hasonlóbb pályán mozogtak, mint a többi kanca. A mozgáselemzés által tehát következtetni lehetett arra is, hogy a következő két évben mely kancák hagyják majd el háremüket, és melyik hárembe mennek át.
Forrás: MTI
