Számos tévhitet kell eloszlatni időről-időre a sugárkezelésekkel összefüggésben – támasztja alá a betegtájékoztatás létjogosultságát prof. dr. Hideghéty Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika sugárterápiás részlegének vezetője a rakgyogyitas.hu-n.
Mindenekelőtt: ugyan a magyar szóhasználat a „sugárzás” szót használja, de a széles körben alkalmazott, nagy méretű gépekkel (lineáris gyorsító) keltett sugárnyalábokkal végzett kezelés során semmilyen radioaktív „sugárzó” anyag nem kerül a szervezetbe. A beteg nem válik sugárzóvá, nem hordoz semmiféle veszélyt a környezetében lévő felnőttekre vagy gyerekekre.
Ettől eltérő módszer a ritkábban alkalmazott belső besugárzás (brachyterápia, üregi- vagy szövetközi besugárzás). Ekkor apró, valóban radioaktív szilárd részecskéket ültetnek be, melyek napok-hetek alatt adják le a kívánt dózist. Másik módszer, amikor néhány perc alatt utántöltőből nagy aktivitású radioaktív izotóp darabkát vezérelnek vékony csöveken keresztül a kezelendő testüregbe vagy szövetbe, hogy azok néhány milliméteres körben, helyben pusztítsák el a ráksejteket. Ez utóbbi, egy előre behelyezett applikátorokon át történő kezelés szintén nem okoz radioaktivitást a kezelés után. Ha a beteg környezetében élőkre nézve egy kezelés miatt bármilyen óvintézkedés indokolt, erről minden esetben szóban és írásban is tájékoztatást kap a beteg.
Ugyancsak előfordul, hogy félreértik a sugárkezelés miatt a bőrre kerülő kis jelzéseket: vannak, akik emiatt megijednek, mivel nem ott van az ismert daganatuk, ahol a jelzés. A jelöléseknek viszont nem az a funkciója, hogy oda kapja a beteg a besugárzást, ezek a jelek a betegek besugárzás alatti testhelyzetének pontos beállítását szolgálják.
A sugárterápiától való félelem alapja gyakran az, hogy „rossz híre van” a kezeléseknek. A családban vagy az ismerősi körben a korábbi generációkban rossz tapasztalatokat szereztek, erős mellékhatásokat tapasztaltak a sugárkezelés következtében. Viszont a ma használt korszerű berendezések révén akkora technológiai ugrás következett be a pontosságban, az eredményességben, a környező szövetek védelmében is, hogy nem indokolt húsz, harminc, negyven évvel korábbi tapasztalatokra alapozva szorongani a kezelésektől. Az adott betegség jellegzetessége, a kezelések típusa, a beteg általános állapota nyomán lehetnek mellékhatások, de ezek az esetek döntő többségében enyhe, illetve jól kordában tartható panaszok.
Forrás: Rákgyógyítás
