Belátható időn belül javul az ápolók helyzete – mondta el Velkey György kórházvezető, a Magyar Kórházszövetség elnöke a Mandinernek.
Ha már kihívások: mik a legnagyobbak jelenleg az egészségügyben és a kórházakban?
Rengeteg dolgot helyre kell tenni. Az egészségügy nem élvez akkora prioritást, mint amekkorát kellene: kevés a ráfordított pénz a terület jelentőségéhez és ahhoz képest is, hogy mennyire beteg a magyar társadalom. Mindezen túl is számtalan tennivaló lenne, az egyik legfontosabb a társadalom egészségkultúrájának javítása. E tekintetben az utóbbi években történt előrelépés, többet mozgunk, jobban odafigyelünk a táplálkozásunkra, de azért még rengeteg a feladat. Komplex társadalmi kérdésről van szó, és nem is csak az egészségügy feladata, a legtöbbet talán a közösségi médián keresztül tudunk tenni ebben.
Hónapok óta terítéken van az ágazat átalakítása, decemberben a képviselők elfogadták az erről szóló törvényt. Hogyan értékeli a jogszabályt?
Alapvetően jónak tartom az irányt, elsősorban azt, hogy erős kormányzati törekvés van a gyökeres megújításra. Jó elgondolás, hogy az alapellátás csoportpraxisokban, praxisközösségekben működjék, úgy, hogy közben a rendszerben dolgozók életpályája biztosítva legyen. Hasonlóképpen pozitív, hogy a lakosság közelében az orvosokon kívül mozgásterapeuták, pszichológusok és prevenciós munkatársak is megjelenjenek. A változások között lényeges elem az arányos terhelésre törekvés az alapellátók között. A szakellátás elsődleges problémája viszont az ápolóhiány, ezért nem csúszhat sem az életpályamodell kialakítása, sem az ápolók bérének megemelése: kevesen választják ezt a hivatást, ha választják is, nem igazán maradnak meg a pályán. Az idősek cipelik a vállukon a terheket, és sokszor megfáradnak.
A bérfejlesztés egyelőre várat magára. Hogyan fogadták a szakdolgozók, hogy január helyett júliusban kezdik rendezni valamelyest – első lépcsőben – a bérüket?
Mindenkit rosszul érintett. 2010-től volt egy elég módszeres ápolói béremelés, ami valamelyest kiemelte korábbi nehéz állapotukból az ápolókat. A kompenzáció azonban az utóbbi években sajnos megrekedt, miközben volt intenzív orvosi béremelés, amelynek a harmadik ütemét most kapták meg az orvosok. Rossz ennek a két hullámnak az egymáshoz viszonyított dinamikája. Az ápolók most keveset keresnek, holott épp az ápolóhiány a leginkább felelős a kórházi teljesítmény romlásáért. Különösen a speciálisan képzett aneszteziológusasszisztensek, műtősnők, intenzív terápiás szakápolók hiányoznak a rendszerből – vagyis azok, akiktől a legsúlyosabb betegek sorsa függ. Optimális esetben az ápolók az orvosbérek több mint 30, akár 40 százalékát is kereshetnék; a januári orvosbéremeléssel ez az arány jelen pillanatban 25 százalék alatt van, ami tarthatatlan, mindenkit rosszul érint, és belső feszültségeket teremt.
Forrás: Mandiner
