Számos betegség fennállása esetén pl. rosszindulatú daganatos betegségek, cukorbetegség, májbetegség, vesebetegség vagy esetleg műtét utáni lábadozás időszakában különösen fontos, hogy a beteg minél jobb tápláltsági állapotba kerüljön. A gyógyulást, illetve a különböző kezelésekre adott választ pozitívan befolyásolhatja a jó tápláltsági állapot, és negatívan a rossz tápláltsági állapot, azaz a malnutríció.
Egy vagy több tápanyag relatív vagy abszolút hiánya, illetve vesztése következtében alultápláltság (malnutríció) fejlődhet ki. Az alultápláltság önmagában is súlyos testi (szomatikus) és lelki (pszichés) károkkal fenyegethet, de ha más kóros állapottal is társul, akkor hosszabb lehet a beteg felépülése, és gyakrabban lépnek fel szövődmények. A malnutríció megelőzésére és kezelésre szolgál a táplálásterápia.
A táplálásterápiának két pillére van:
- a módosított étrend (diéta) és
- a speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerek használata.
Hogy a diéta vagy a tápszer kap nagyobb hangsúlyt a táplálásterápiában, az a betegség súlyosságától függ, illetve attól, hogy a beteg mennyire súlyosan alultáplált.
Módosított étrend (diéta)
Nehéz általánosságban étrendmódosítást javasolni, mert olyan sok tényező befolyásolja a diéta jellegét (jelenlegi tápláltsági állapot, betegség súlyossága, kiterjedtsége, társbetegségek, előző műtétek jellege stb.), hogy azt javasoljuk a betegeknek, étrendjük összeállításában kérjék ki szakember tanácsát, azaz forduljanak dietetikushoz, és az egyénre szabott diétájukat tartsák be.
Azoknál a betegeknél, akik nem tudnak a hagyományos ételekből, vagy iható tápszerekből elegendő mennyiséget elfogyasztani (pl. nehezen nyelnek), táplálást segítő eszközök alkalmazásával valósítható meg a táplálás. A szondatáplálás során a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot egy eszköz (szonda) segítségével juttatják be a gyomorba vagy a vékonybélrendszerbe. Ezen keresztül biztosítható a szervezet működéséhez szükséges tápanyagok, az energia-, vitamin- és ásványi anyag bevitele. A szondatáplálásra az esetek nagy részében csak átmenetileg van szükség, és az állapot javulásával a táplálást segítő eszköz eltávolítható.
Speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerek
A táplálásterápia során orvosi célokra kifejlesztett, speciális tápszerek segítségével biztosítható, hogy mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálékhoz jusson a beteg. A tápszer szó hallatán sokan az egészséges csecsemők tápszereire gondolnak, és csak kevesen tudják, hogy nemcsak gyerekeknek, hanem beteg felnőtteknek is készülnek tápszerek (gyógytápszerek). Az angol megnevezés sokkal találóbb „Food for Special Medical Purposes” azaz étel különleges orvosi célokra.
Ezek a tápszerek azt a célt szolgálják, hogy a normál étkezést kiegészítsék, illetve nagyobb mennyiségben kizárólagos (azaz csak tápszert fogyaszt a beteg, más élelmiszert nem) fogyasztásra is alkalmasak legyenek. Összehasonlítva a gyógyszerekkel azt mondhatjuk, hogy a tápszerekből nem elegendő pár millilitert vagy grammot elfogyasztani, mint a gyógyszerekből, hanem a megfelelő hatás érdekében nagyobb mennyiséget, kb. 400-600 ml-t is meg kell inni ahhoz, hogy a testsúly gyarapodjék. És ahogy fogyni sem könnyű a túlsúlyosnak, úgy hízni is nehéz a nagyon lesoványodott betegnek.
Nem szabad türelmetlennek lenni, hiszen hosszú távon esetleg több hónapon keresztül is indokolt lehet a tápszerfogyasztás ahhoz, hogy a beteg megközelítse az ideális súlyát. A tápszerek abban viszont hasonlítanak a gyógyszerekhez, hogy különböző az összetételük, és ebből adódóan vannak indikációs területeik (olyan betegségek vagy állapotok, amikor kifejezetten előnyös a fogyasztásuk) és kontraindikációs területeik (amikor nem előnyös a fogyasztásuk). Ezért nagyon fontos, hogy a betegek csak azokat a tápszereket fogyasszák, melyeket orvos vagy dietetikus javasolt.
Leggyakrabban olyan tápszereket javasolnak az orvosok, melyeknek magas az energia és tápanyag tartalmuk. A betegek dönthetnek, hogy folyékony vagy inkább por formátumú tápszert választanak, az utóbbi esetében otthon víz hozzáadásával nyerhetnek iható tápszert, vagy ételeiket dúsíthatják, így megemelve annak energia és tápanyag tartalmát.
A tápszereket használhatjuk prevenciós célzattal, amikor még nem túl alacsony a testtömeg, de szeretnénk megelőzni a problémát, és terápiás céllal, amikor már kifejezetten a testtömeg növelés a feladat. Ha a testtömeghez viszonyítva 5%-os a fogyás, azt figyelmeztető jelnek tekinthetjük, és ha eléri a 10%-ot, akkor haladéktalanul meg kell kezdeni a táplálásterápiát (roborálást).
Azért százalékban adjuk meg a fogyás mértékét, mert egy 50 kg-os és egy 90 kg-os betegnél az 5 kg fogyás esetén más a teendő. Az első esetben ugyanis azonnal meg kell kezdeni a táplálásterápiát, mert a fogyás mértéke elérte a 10%-ot, a második esetben viszont egyelőre csak figyelni kell, hogy folytatódik-e a folyamat, vagy megáll, és megvizsgáljuk, hogy mi húzódik meg a testtömeg-vesztés hátterében.
A tápszerek gyógyszertárban megvásárolhatóak recept nélkül (igaz, így nem jár rá támogatás), illetve receptre (ekkor a támogatás mértéke 55%, 70%, 90%, illetve 100%, attól függően, hogy mennyi a tápszer OEP-támogatottsági mértéke, illetve a felíró orvos jogosultsága). A családorvos általános támogatással írhatja fel, ami leggyakrabban 55%-ot jelent, illetve ha szakorvos pl. gasztroenterológus, sebész ad javaslatot, akkor a háziorvos egy évig 70%, 90%, illetve 100%-os támogatással is felírhatja.
Forrás: Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége
