Csípőprotézis beültetés: a leggyakoribb műtét, melyet a csípőízület kopása esetén végeznek

Vannak esetek, amikor a leggondosabb vizsgálat sem tudja megállapítani, mi okozta a csípő porckopását. Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy számos, korábban ismeretlen okú arthrosis esetén kiderítsük a kór okát. Továbbra is előfordulnak olyan esetek, melyeknél semmilyen korábbi betegség nem igazolható, és ilyenkor a biológiai elöregedés, a létrejövő degeneratív elváltozások szerepelhetnek, mint a porckopást előidéző tényezők.

Az esetek jelentős részénél korábbi, gyermek-, vagy felnőtt korban lezajlott betegség okozza a porc pusztulását. Ezek között leggyakoribb a későn felismert veleszületett csípőficam vagy dysplasia, a gyermekkorban előforduló ún. Perthes kór, mely a combfej keringési zavarával függ össze, a serdülőkorban fellépő, hormonális zavaron alapuló, és gyakran későn felismert combfej elcsúszás (epiphyseolysis), izületi sérülések és gyulladások. A felnőtt kori betegségek között a leggyakoribb a combnyak törése, mely sikeres egyesítő műtétet követően is, az esetek egy részében, a combfej vérellátási sajátosságai miatt annak elhalásához vezet, a reuma és egyéb eredetű ízületi gyulladások, valamint a combfej ismeretlen okú, vagy cukorbetegség, alkohol túlfogyasztás, bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező elhalása.

Először reggel, felkeléskor az ember úgy érzi, mintha csípője berozsdásodott volna, de néhány perc után a mérsékelt fájdalom és merevség eltűnik. Hosszabb ülés vagy fekvés után a jelenség megismétlődik. Az ízület mozgáspályája fokozatosan lecsökken, a fájdalom és a mozgás-korlátozottság miatt egyre jobban sántít az illető. Lágyékba, a combba, vagy a térd felé sugárzó fájdalom is gyakori. E fájdalom később nyugalomban is jelentkezik. A járóképesség csökken, nehezen tud zoknit, cipőt húzni.

A háziorvos általában valamilyen gyógyszeres kezelést, fájdalomcsillapítókat, izom görcsoldókat, gyulladás gátló szereket ír fel. Ha ezek hatása nem elégséges, reumatológiai kezelések, fizioterápia késleltetheti a panaszok rosszabbodását. Azonban az idő nem gyógyít, a porc kopása változó sebességgel ugyan, de halad előre. A panaszok persze változnak, összefüggenek az időjárással, lelkiállapottal, munkahelyi problémákkal, de a tendenciájuk általában fokozatosan romló irányú.

A műtét idejének meghatározása a kezelés egyik sarkalatos stratégiai tényezője. Minden beteg másképp viseli el a fájdalmat és a mozgás beszűkülést, egyénileg változóak az életminőséggel szemben támasztott igények is. Döntő szerepe van tehát a műtét időpontjának megválasztásában a tűrőképességnek. Ha a fenti kezelési módok már hatástalanok, és a klinikai, valamint a röntgen vizsgálatok a diagnózist igazolják, a járó betegeket konzultáló orvos, számos körülményt tekintetbe véve, felajánlhatja a protézis műtétet. A javallatnál mérlegelik a diagnózist, a beteg korát, testsúlyát, kísérő betegségeit. A betegek rendszerint néhány hét vagy hónap múlva kerülnek műtétre, koruk, panaszaik súlyossága és egyéb tényezők függvényében.

A protézis műtétet 1-2 évtizeddel ezelőtt igen ritkán ajánlották 60 éves kor alatt, mert a beépített műízületek kopásállósága, biztonságos működése korlátozott volt. A jelenleg hozzáférhető protézisek anyagminősége és a műtéti technika fejlődése lehetővé tette, hogy ma már indokolt esetben gyakran kerülnek műtétre fiatalabb korú páciensek is. Az anaesthesiológia és belgyógyászat fejlődése és e műtétek terén nyert széleskörű tapasztalat biztosítja, hogy számos kísérőbetegség egyensúlyba hozható és tartható, így nem képeznek műtéti ellenjavallatot.

Forrás: Magyar Ortopéd Társaság

Dr. Vajda András egyetemi adjunktus
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika