Nagyon sokáig a magyar lakosság a szívbetegségek fő okaként (a közvéleménykutatások szerint) a stresszt jelölte meg. Évtizedekig tartotta magát az a tévhit, hogy nem más, csakis a folytonos munka, a főnökök által ránk nehezedő nyomás, a túlórázás és a magánéleti problémák miatt megy tönkre a szívünk. A Magyar Kardiológusok Társasága összegyűjtötte, hogy mi történik velünk stressz esetén.
A kapcsolat hormonális változások szintjén mutatható ki – méghozzá erőteljesen. Maga a stressz (amit mi feszült vagy ijesztő helyzetként élünk meg) adrenalintermelésére serkenti a szervezetet. Annak idején ugyanis, az emberiség kialakulásakor a stresszhelyzetek szinte kivétel nélkül olyan szituációk voltak, ahol az embernek azonnal (de szó szerint néha a pillanat törtrésze alatt) reagálnia kellett, például a rátámadó rivális horda vadászára, esetleg nagyragadozó támadására.
A nagyon gyors reakcióhoz a szervezet hormonális rendszere pillanatok alatt biztosította az optimális anyagokat: adrenalin, noradrenalin szabadult fel, ezek az életfontosságú szervekbe és a vázizmokba továbbították a vért, megnövelték a vérnyomást, fokozták a szívizmok munkáját, emiatt több oxigén jutott mindenhova: az agyba is és az izmokba is. A szervezet a pillanat tört része alatt (ami hihetetlennek tűnik!) felkészült arra, hogy a túlélés sikeres legyen, és az illető képes legyen elmenekülni, vagy harcba szállni (attól függően, melyik volt a hatékonyabb stratégia az adott helyzetben).
Az élt túl, az tudta tovább örökíteni a génjeit, aki képes volt harcolni vagy elmenekülni. Ez a két stratégia öröklődött át évezredeken keresztül. Volt egy harmadik stratégia is, ritkán vált be, de azért illik megemlíteni: bizonyos helyzetekben az volt a jó megoldás, hogy mozdulatlanok (láthatatlanok) maradtak (az ellenség vagy a vadállat elkerülésére), ám ezt is olyan sokáig kellett művelni, hogy csak a stresszhormonok segítségével bírhatta ki az illető. (Ez a túlélési technika egyébként a 20. században a háborúkban bujkáló, menekülő civilek életben maradásánál is hatékony eszköz volt – elképesztő történeteket hallhatunk túlélőkről kicsi helyre zsúfolt emberek teljes csendben töltött óráiról.) A stresszhelyzet kisebb-nagyobb gyakorisággal jelentkezett, de így vagy úgy hamar megoldódott. Vagy sikerült elfutni és biztonságos helyre jutni, vagy az illető le tudta győzni a támadóját, vagy a veszedelmet jelentő ellenség dolgavégezetlenül tovább ment (nem találta meg a rejtőzködőt).
Ám az élet megváltozott körülöttünk, a legtöbb stresszhelyzetben sem az elfutás, sem a harcba bocsátkozás, sem a ledermedés nem megoldás. Ha munkahelyi konfliktusunk van, akkor korántsem kifizetődő hazafutni vagy ökölharcba bocsátkozni a másik féllel, bár az igaz, hogy a ledermedés beválhat, mert abbahagyhatják a provokációt, ám másnap vissza kell menni dolgozni és a stressz folytatódik. Tehát egyrésztől a legfőbb megküzdési stratégiák már nem igazán hatékonyak, másrészről a stressz állandósult! A napról napra újra jelentkező, esetleg a nap folyamán több helyről is érkező stressz sajnos a hormonháztartásunkra brutális hatással van. Mert amíg menekülésnél vagy harcnál életmentő, ha a szívverés felgyorsul, a vér az izmokba áramlik és adrenalin termelődik, addig a mindennapi stressz miatt a szervezet állandóan ebben az állapotban marad!
Márpedig az utóbbi évtizedek szakirányú kutatásaiból kiderül, hogy a stresszhormonok nagymértékben hozzájárulnak az erek falán lerakódó plakkok kialakulásához. A tartós, felfokozott állapot, amelyet nem követ az ellazulás, többletmunkára készteti a szívet, ami hosszú időn keresztül megterhelő lehet. Egy idő után ezek hatására szűkül az erek keresztmetszete is – jelentkezik vagy fokozódik a magas vérnyomás, és ez egy idő után további szív- és érrendszeri betegséghez vezet. A magas nyomás ugyanis károsítja (merevebbé teszi) az érfalakat. Az itt keletkező sérüléseken „fennakadnak” a lipidek (vérzsír), emiatt pedig tovább szűkül a vér áramlásának útja, egészen addig, amíg annyira elzáródik az ér, hogy a mögötte lévő szövetek nem kapnak oxigént. Bekövetkezik az infarktus vagy a stroke. Mindemellett a stresszhormonok hatására a vérlemezkéink is hajlamosak összetapadni, így nő az esély a vérrögképződésre is – és ezért trombózis alakulhat ki a szervezet bármely részén. Így van rossz hatással ránk a stressz.
Ha nem dohányzunk, ha fizikailag aktívak vagyunk, ha egészséges élelmiszereket fogyasztunk, ha a testsúlyunkat a normális keretek között tartjuk, a vérnyomásunk 120/80 alatt van, nem fogyasztunk az ajánlottnál több alkoholt, pihentető az alvásunk, rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon, akkor a szívbetegségek kockázata elképesztő módon mérsékelhető!
Bár a folyton feszültségben élő emberek valóban gyakrabban szenvednek valamilyen szív- és érrendszeri betegségtől, és infarktust is gyakrabban kapnak, de a stresszes emberek gyakran dohányoznak, menekülnek alkoholba vagy túlzott evésbe (és híznak el), nincs idejük mozogni és folyton elhalasztják a szűrővizsgálatokat is. Így lesz egyfajta ördögi kör ebből a problémából.
Forrás: Magyar Kardiológusok Társasága
