Mennyire hatékony eszköz az állam korlátozó szabályozása a gyerekek videójáték-függőségének megelőzésében? A Kínában bevezetett, 18 éves kor alatt érvényes szigorú időhatárok lehetséges pozitív és negatív következményeit veszi számba az ELTE PPK Addiktológia Kutatócsoportja és a Waterloo Egyetem kutatójának közös közleménye.
Király Orsolya, Dillion T. Brown és Demetrovics Zsolt cikkét a JAMA Pediatrics véleményrovata közölte.
A kínai állam 2019-ben vezette be a kiskorúakra vonatkozó időbeli korlátozásokat, mely kezdetben napi 1,5 órában limitálta, később pedig csak pénteken, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon este 8 és 9 között tette lehetővé az online videójátékok használatát a 18 évesnél fiatalabbak számára. A cikk szerzői korábbi kutatások, köztük saját vizsgálataik tükrében rávilágítanak a gyerekeket nevelő családoktól függetlenül, külső kényszerként jelentkező szigorú időbeli korlátozás elvárt és lehetséges hatásaira.
A szakirodalomban széleskörű egyetértés mutatkozik abban, hogy a videójátékozással töltött idő mennyisége és a videójáték-függőség kialakulása között nem fedezhető fel erős összefüggés. A tünetek kialakulása többféle rizikófaktor együttes hatásának a következménye, amelyeket egy ilyen egyoldalú szabályozás nem lehet képes kezelni. A szerhasználók, drogfüggők kezelése kapcsán szerzett tapasztalatok alapján pedig bizton állítható, hogy a használat visszaszorítása a normál populációban önmagában nem szünteti meg a függőséget mint problémát. Miért tűnik mégis sokak számára előnyös lépésnek az időbeli korlátozás bevezetése és várhatunk-e pozitív hatásokat az állam ilyen jellegű intézkedéseitől?
Önmagában az a tény, hogy az így felszabaduló idejüket a fiatalok nagyobb eséllyel töltik egymás társaságában és fizikailag is aktívan, mindenképpen hozzájárulhat a sikerhez. Ugyanakkor a kutatók arra is fölhívják a figyelmet, hogy az online játékok nem csak károsak lehetnek a gyerekek számára, hiszen a problémamentes kikapcsolódás tereként is funkcionálnak, miközben számos készséget, képességet fejlesztenek is. A tiltás pedig nem egyszerűen megfosztja a hobbijátékosokat attól, hogy kedvenc tevékenységükkel a regenerálódáshoz elegendő időt tölthessenek, de rögtön stigmatizálja is őket mint potenciális játékfüggőket. Emellett az engedélyezett időben játszott játék élvezeti értékét is nagyban csökkenti, hogy a sokszor kompetitív vagy éppen mérkőzés-alapú játékokban a végkifejlet előtt lecsapó állami óramű komoly frusztrációt okozhat, mivel a nyerésre álló játékost egyszerűen „kidobja” mielőtt véget érne a mérkőzés.
A külső, állami kényszer ugyan hatásosnak mutatkozik a kiskorúak online videójáték-használatának visszaszorításában, de az idő nem áll meg: a gyerekek felnőnek, és a külső kényszer alól kiszabadulva immár saját döntésükre kellene hagyatkozniuk szabadidejük eltöltését illetően.
A cikk szerzői rámutatnak, hogy a szülők nevelői szerepének ezen a téren való visszaszorítása kifejezetten kontraproduktív lehet a későbbi életszakaszok vonatkozásában.
Mivel az állami szabályozás a családi értékrend, a gyerekkel közösen megalkotott (és a gyerek által saját belső normaként elfogadott) szabályok kialakulása ellen hat, a fiatal felnőtteknél akár fokozottan is jelentkezhet a problémás online játék jelensége. A családi és pszichológiai problémák megoldása sosem lehetséges pusztán jogi szabályozással, hívják fel a figyelmet a kutatók, akik rávilágítanak: a függőségekkel kapcsolatos korábbi kutatások és a megelőzés bizonyítékokon alapuló gyakorlata azt mutatja, hogy sokoldalú megközelítésmódra van szükség, mely a szabályozás mellett az oktatásra, és a megelőzést célzó programokra is épít, folyamatosan monitorozva a programok hatékonyságát.
Forrás: ELTE PPK
