„Az egészségügy is mindinkább kettészakad, gazdag és szegény ellátásra”

Egyre nő a szakadék a legjobb és legrosszabb helyzetű társadalmi csoportok között, az életkilátásokban is. Eközben a nők várható élettartama, eddig példa nélküli módon, lassabban nő, mint a férfiaké – mondja a Világgazdaságnak adott interjújában Józan Péter demográfus,az MTA doktora.

– Soha nem volt olyan magas a születéskor várható élettartam Magyarországon, mint most, 75 év. Aki 2012-ben született, 3,7 évvel remélhet hosszabb életet, mint aki 2000-ben. Ennek ellenére a mi életkilátásaink még mindig rosszabbak, mint a tőlünk nyugatabbra élőké. Ledolgozhatatlan a hátrány?

– A magyarországi halálozási mutatók és az életkilátások mindig is rosszabbak voltak a fejlett országokénál, de az ország gazdasági-társadalmi helyzete által indokoltnál is. Egy évszázad lemaradása, amelyet csak súlyosbítottak az ország turbulens történelmének eseményei, csak lassan és fokozatosan számolható fel. Bizonyos kiemelkedő betegségek halálozási gyakorisága – például a krónikus szívbetegség, az agyér-betegségek, a tüdőrák és egyéb rosszindulatú daganatok – a legmagasabbak között van Európában. A magyarországi epidemiológiai fejlődés utóbbi másfél évtizede azonban egyértelműen sikertörténet.

– Akkor is, ha az a kisgyerek, aki most a főváros II. kerületébe születik, több mint tizenegy évvel hosszabb életre számíthat, mint aki a bodrogközi kistérségben nő fel? Nem túl nagy különbség ez egy ilyen kis országban?

– Valóban, a centrum lakosainak életkilátásai és halandósági viszonyai sokkal kedvezőbbek a perifériákon élőkénél. Ennek, az én véleményem szerint, alapvetően a felsőfokú végzettségűek arányában és ennek következtében is a jövedelmekben megmutatkozó különbség az oka. A differencia a szélső értékek között akkora, mint Hollandia és Moldova várható élettartama között. Nem hiszem, hogy ez tolerálható egy kis országban, de egyelőre sajnos nemhogy csökkenne, nőni látszik a szakadék.

– Ön több helyütt is úgy fogalmazott, hogy a várható élettartamnak a jóléti államokban tapasztalt emelkedése egyértelműen a korszerű gyógyszereknek és a forradalmian új gyógyító eljárásoknak köszönhető. Ezek viszont nem mindenki számára elérhetőek.

– Sőt, egyre kevésbé azok. Ahogyan az egész magyar társadalom, az egészségügy is mindinkább kettészakad, gazdag és szegény ellátásra. A fejlett világban általános probléma, hogy miközben csökkenteni szeretnék a különbséget, azok mindenütt nőnek: a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek, és ez ellen egyelőre nem tudunk mit tenni. A társadalmi különbségek pedig csak tovább mélyítik a szakadékot az egészségi állapot és az életminőség tekintetében is.

– Enyhíthetnek ezen az uniós pénzekből megvalósított beruházások? Mégiscsak százmilliárdok mentek el infrastruktúra-fejlesztésre.

– Az egészségügyi ellátórendszer külterjes fejlesztése önmagában nem sokat ér, ha nem tudjuk megvenni hozzá a legkorszerűbb, csúcstechnológiát jelentő gépeket, berendezéseket, ha nincs, aki gyógyítson az új épületekben, mert az orvosok és a nővérek közben külföldre mennek. Ha a jelenlegi politikai, és nem csak egészségpolitikai felfogás nem változik, nagyon rövid idő alatt szétszakad az egészségügy.

– A KSH legutóbbi demográfiai tanulmánya szerint lelassult a nők várható élettartamának növekedése. Volt erre valaha példa?

– Ez kifejezetten új jelenség. A nők várható élettartamában három korszakot lehet megkülönböztetni. Az első, amikor a férfiak éltek tovább, mert nagyon sok nő belehalt a gyerekszülésbe. A másodikban már a nők javára billent a mérleg, ami főleg az eltérő, a nők számára jóval reguláltabb életmóddal volt magyarázható. Az élettartamot befolyásoló egészségügyi technológiai korszakváltás mellett annak van kiemelkedő fontossága, hogy csökkenőben van a két nem életmódja közti különbség. A gender, a társadalmi nem növekvő jelentősége, az egyre általánosabb részvétel a gazdaság és a társadalom ügyeiben a hagyományos női feladatok mellett túl sok terhet ró a nőkre, és ez jelentkezik a lassabban javuló életesélyeikben is. A férfijogú társadalom hajlamos cserben hagyni a nőket. A következmények szemmel láthatóak.

– Ez nem csak a személyes érintettségem okán nem jó hír. Azért sem, mert Ön valahol azt is mondta, hogy a 21. század kezdetén kimerültek a gyermek- és fiatalkorú halandóság csökkentésének tartalékai.

– Ez így igaz. A csecsemőhalandóság csökkentése és a védőoltások elterjedése miatt már csak a felnőttekben és az idősekben meglévő potenciált lehet kiaknázni a várható élettartam növelése terén, legalábbis a fejlett országokban. Emellett új fejlemény, hogy beköszöntött az öregkorú népesség javuló életesélyeinek korszaka, és egye kevésbé beszélhetünk általában öregekről, mert a 65 éven felüliek közül egyre többen érik meg az aggastyán kort. Az előbbiek esetében azonban csak akkor lesz előrelépés, ha további lépéseket teszünk, akár a hozzáférés korlátozásával is, a dohány- és alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében, az utóbbiaknál pedig nem halogatható a felkészülés a polimorbiditás, vagyis a krónikus betegségek halmozódása miatti rendkívüli mértékű kihívásra az egészségügyben.

– A demográfusok többsége ma már meg sem meri becsülni, meddig élhet az ember, mondjuk, száz év múlva. Ön szerint?

– A várható élettartam növekedése a következő években átmenetileg lassulni fog, de ha a daganatos betegségek gyógyításában és cukorbetegség kezelésében is megtörténik az az áttörés, amit a szívbetegségeknél az intervenciós medicina hozott, ismét meredeken emelkedni fog az élettartam. Az sem lehetetlen, hogy – figyelembe véve az utóbbi több mint másfél évtized hazai epidemiológiai történéseit – akár két-három évtized múlva mi magyarok is nyolcvan évig éljünk, ahogyan ez a nyugat-európai országok java részében már évek óta valóság. Ehhez azonban nagyon sok változás kell, főleg a politikai prioritások szintjén, egy olyan országban, ahol az egészségügyet és az oktatás ügyét annyira sem tartják fontosnak, hogy önálló minisztériumuk legyen.

Forrás: VG.hu