
Az alsó végtagi perifériás érbetegség – leggyakrabban érszűkület – könnyen és időben, még tünetmentes állapotban felismerhető a pulzusok tapintásával és az ún. boka-kar index mérésével, amely egyszerű és hasznos, a háziorvos által is elvégezhető eljárás.
Mivel a kor önmagában kockázati tényező az érszűkület szempontjából, hatvan év felett mindenkinek ajánlott célzottan kérnie ezt a szűrővizsgálatot a háziorvosnál, továbbá laborvizsgálatot, amivel kizárható a cukorbetegség vagy vérzsírszinteltéréssel járó betegség jelenléte.
Ha valaki dohányzik, túlsúlyos, ismert cukorbetegsége, vagy vérzsírszint-emelkedéssel járó betegsége van, akkor nélkülözhetetlen a rendszeres kontroll, mert jelentősen megnő az érszűkület kockázata – hangsúlyozta dr. Sótonyi Péter, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Érsebészeti és Endovaszkuláris Tanszékének vezetője.
Akinek korábban már volt érszűkületből fakadó, a szívet, a koszorúereket, illetve az agyi ereket érintő betegsége, annál tudatosan keresni kell, hogy hol lehetnek még szűkületek az érrendszeren belül – tette hozzá.
A boka-kar index kiszámításához a boka magasságában, a lábszári artériákon mérhető artériás vérnyomást kell elosztani a kar artériás vérnyomásával. Az eredmény azt mutatja, hogy milyen mértékű az érszűkület az alsó végtagokban a felső végtagokhoz viszonyítva. Minél alacsonyabb az index, annál nagyobb az érszűkület kockázata.
2. Vegyük komoly, figyelmeztető jelnek a járástávolság csökkenését és a nem gyógyuló seb kialakulását
Magyarországon háromszor több a nem traumás okból végzett alsóvégtagi amputáció, mint Nyugat-Európában vagy az USA-ban, ezek hátterében pedig a túl későn felismert és kezelt érszűkület áll. A végtagot veszélyeztető mértékű szöveti károsodással járó állapot leggyakrabban a dohányosoknál és a cukorbetegeknél alakul ki. Súlyos mértékű érszűkület esetében egyértelmű figyelmeztető jel a terhelésre jelentkező görcsös, izomlázszerű alsóvégtagi fájdalom, mely leginkább a vádliban alakul ki, de előfordulhat a combban és a farizomzatban is. Ez olyan mértékű is lehet, hogy megállítja a beteget pár percre, ezért is nevezik „kirakatnéző betegségnek”. A járástávolság fokozatos csökkenése fontos figyelmeztető jel, akinél a legkisebb terheléssel összefüggő járási panasz van, feltétlenül menjen el szűrővizsgálatra – hívta fel a figyelmet dr. Sótonyi Péter, hozzátéve, hogy hasonlóan komoly problémára utaló tünet, ha nem gyógyuló seb, lábujjgangréna alakul ki. Az elsődleges cél a végtag mentése, de azért fontos időben orvoshoz fordulni, mert ha nem is lehet elkerülni az amputációt, az életminőség szempontjából nem mindegy, hogy csak pl. egy lábujjat vagy egész lábszárat kell levágni – emelte ki.
A leggyakoribb érbetegségek
Testünkben csaknem 100 ezer kilométernyi ér található, az ereket pedig két nagy csoportra bonthatjuk: az artériákra és a vénákra. A leggyakoribb artériás betegségek közé tartozik az értágulat és az érszűkület, míg a vénás betegségek között a legismertebb a visszér, a legsúlyosabb pedig a mélyvénás trombózis, amely során a vér szabad áramlását akadályozó vérrög képződik elsősorban az alsó lábszárban – ennek életveszélyes szövődménye lehet a vérrög leszakadása okozta tüdőembólia. Érelzáródás artériában is kialakulhat, ez a szívinfarktus és a stroke leggyakoribb oka.
3. A visszereinket típustól függetlenül mutassuk meg orvosnak, ha nehézlábérzést és más tüneteket okoz
A visszér a vénát érintő betegségek közé tartozik, amelyek a hazai lakosság 20-30 százalékát érintik valamilyen mértékben. Bár a korral az előfordulási arány is nő, aki hajlamos rá, annál fiatalabb korban is jelentkezhetnek a tünetek. A visszér enyhébb formája esztétikai jelentőséggel bír, problémát akkor jelent, amikor a visszérben lévő érbillentyűk elégtelen működése miatt kitágul a véna, és ezáltal romlik az érintett végtag keringése. Ekkor jelennek meg az első panaszok, a nehézlábérzés, a végtagfeszülés, lábgörcsök (főleg éjjel), nyugtalan láb szindróma. Ebben az esetben – főként, ha a felmenők között voltak vénás betegek – a háziorvosnak mindenképp érdemes megmutatni a visszeres testrészt, aki meg tudja ítélni, hogy szükséges lehet-e szakorvosi rendelést felkeresni.
Az állapot romlására utal, ha bőrelváltozások jelennek meg, pl. elszíneződik a bőr, viszkető kiütések alakulnak ki, nagyobb kidudorodó vénák láthatók testrész-szerte, az utolsó stádium pedig a vénás fekély létrejötte, ami mindenképp ellátást igényel. A fenti tünetek észlelése esetén akkor is érdemes orvoshoz fordulni, ha nincsenek látható visszerek, ugyanis mélyebben húzódó vénák krónikus elégtelenségének kezdetben sokszor nincs látható jele. Ez utóbbira utaló tünet lehet még a boka- és lábdagadás, az éjszakai lábszárgörcs, legsúlyosabb megjelenési formája pedig a vénás lábszárfekély, ami olyan seb, ami hetek alatt sem gyógyul be, emellett mélyvénás trombózishoz is vezethet, ha vérrög alakul ki egy mélyen fekvő vénában. A mélyvénás trombózis kialakulásának kockázatát növelheti, ha a felmenők között volt trombózisban érintett, de egyes gyógyszerek (pl. fogamzásgátló), a láb hosszabb ideig való mozdulatlansága (pl. hosszú repülőút, autóút, ágyban fekvés), valamint a túlsúly és a dohányzás is fokozza a veszélyét.
A visszér az esetek túlnyomó többségében műtéti beavatkozást csak „szépészeti” célból igényel. Ilyenkor alapszabály, hogy csak a kisebb, oldalági vénák műthetők, ún. felületes vénás főtörzset kivenni csak ultrahangos vizsgálattal igazolt vénás elégtelenség esetében lehet. A visszeresek esetében a legrosszabb a tartós álló vagy ülő testhelyzet, ami növeli a trombózis és egyéb szövődmények kockázatát. Ha ülőhelyzetben dolgozunk legyen picit felpolcolva a lábunk, ha álló munkát végzünk időnként mozgassuk át az izmokat (pl. lábujjhegyre állás). Ezek enyhe panaszok esetén segítséget jelenthetnek. A vénás elégtelenség kezelési lehetőségei közé tartozik az antioxidáns hatású flavonoidok szedése, melyek erősítik az érfalat; a vénák keringését javító kompressziós harisnya viselete. Csak súlyosabb esetben jöhet szóba műtéti kezelés vagy speciális gyógyszeres kezelés (pl. vérhígító) beállítása.
4. Folyadékfogyasztástól a dohányzás elhagyásáig: bár az érbetegségeknél jellemző a családi halmozódás, tehetünk a megelőzés érdekében
Az első és legfontosabb dolog, amit megtehetünk a vénás és artériás betegségek elkerülése érdekében az a dohányzás teljes elhagyása – hangsúlyozta dr. Sótonyi Péter. Felmérések szerint már öt füstmentes év után szignifikánsan csökken a rizikó, míg 10 év után már az átlag népességhez hasonló az érbetegségek kialakulásának kockázata. Ezen kívül kiemelt jelentőséggel bír az optimális testsúly elérése, a testmozgás, a megfelelő – zöldségekben, csökkentett szénhidrátokban, zsírmentes és nem túlsózott ételekben gazdag – táplálkozás. Az érbetegségek kapcsán kiemelten fontos a megfelelő folyadékfogyasztás, mivel a kockázati csoportba tartozóknál a kevés folyadék és az inaktivitás együtt járulhat hozzá a vérrögök kialakulásához, ami trombózishoz vezethet.
Az életmódváltás egy olyan hosszú távú befektetés, amelynél a nyereség életévekben számolható. Bár sokan azt gondolják, az érbetegségek az idősebb korosztályt érintik, de valójában fiatalabb korban kezdődnek el azok az életmódi problémák, amik általában az érbetegségekhez vezetnek
– hívta fel a figyelmet dr. Sótonyi Péter. Az életmódbeli tényezők mellett a családi halmozódás nagyon erőteljesen jellemző, tehát ha a felmenőknél volt érbetegség, azt mindenképp mondjuk az orvosnak, mert ez esetben még gyakoribb kontroll, és szigorúbb vérzsír- és vércukorszint határok tartása szükséges. Magas rizikójú betegeknél szükségessé válhat folyamatos gyógyszeres kezelés (vércukor- és vérzsírszint csökkentők, aszpirin származékok).
5. Néhány egyszerű vizsgálattal a legveszélyesebb, akut helyzeteket okozó érbetegségek kockázata sok esetben időben előre jelezhető
Az artériás betegségek közé tartozó értágulat – amely leggyakrabban a hasi és mellkasi főverőeret (aorta) érinti – gyakran tünetmentes vagy nem specifikus tüneteket produkál (pl. hátfájás, pulzálás a hasban).
Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a leginkább veszélyeztetett csoportba tartozók, vagyis a 65 éven felüli, dohányzó férfiak csináltassanak egy hasi ultrahangvizsgálatot, mert azon felismerhető, ha a hasi aortán (ez adja az esetek kétharmadát) tágulat, vagyis aneurizma alakult ki – hívta fel a figyelmet dr. Sótonyi Péter.
Ha ennek átmérője nők esetében 5 centiméternél, férfiaknál 5,5 cm-nél nagyobb, akkor operáció szükséges – tette hozzá. Nagyon fontos az időbeni felismerés, mivel ha már megreped a kitágult érfal, és csak a vérzéses szövődmény nyomán történik meg a műtét, akkor a halálozás kockázata tízszeres. Az aorta aneurizmák kialakulásában még erősebb faktor a dohányzás, mint az érszűkület esetében, ha valaki ettől szenved és dohányzik, annál csaknem hét és félszeres veszélye van az aneurizma kialakulásának és növekedésének, ezáltal az életet veszélyeztető érfal elrepedésének.
Az akut (hirtelen fellépő) végtagi keringészavarnál, melyeket leginkább a szívből eredő embólia vagy a végtagban helyileg kialakuló vérrögképződés okoz, nagyon kis idő áll az érgyógyász szakember rendelkezésére, ezért a gyors felismerése kulcsfontosságú. Ennek jelei, ha a betegnél hirtelen fájdalom lép fel, a pulzusok eltűnnek, a végtag hűvössé válik. Súlyosabb esetben érzés-mozgáskiesés alakul ki. Ilyenkor a betegnek minél előbb szakellátásra kell kerülnie, hogy a végtag megmenthető legyen.
Szintén akut, életet veszélyeztető állapot lehet a stroke, amelynek hátterében az esetek egy jelentős részében a nyaki főverőér szűkülete áll, ami nyaki ultrahangvizsgálattal kimutatható.
Ennek figyelmeztető jelei lehetnek az átmeneti látótérkiesés, ellenoldali kézzsibbadás, kézgyengeség vagy pedig testfélgyengeség. Ha időben elkezdjük kezelni a nyaki érszűkületet (vérzsírszintcsökkentés, véralvadásgátló kezelés), akkor lassítható az állapot romlása és a stroke kialakulásának veszélye – mutatott rá a tanszékvezető.
Forrás: Semmelweis Egyetem