HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, az ELTE Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatói olyan hordozóanyagot fejlesztettek ki, amely nemcsak jóval hatékonyabbá teszi az irtószereket, hanem környezetbarát is.
A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma hazánkban, és nemcsak az apró rovarok bosszantó csípései, hanem a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is. Jelenleg leginkább vegyszeres irtással védekezünk ellenük, de a használt szerek a szúnyogok mellett más, hasznos ízeltlábúakat is elpusztítanak, például a méheket – komoly ökológiai károkat okozva ezzel.
Éppen ezért fontos olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztése, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákra hatnak. A biológiai szúnyoggyérítést azonban nehezíti, hogy ezeket a szereket kisebb és rendszerint sűrű aljnövényzettel borított területre kell kijuttatni, így a szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol szükség lenne a hatásukra.
Megoldásként a hatóanyagot valamilyen apró szemcséhez, homokhoz vagy műanyaghoz is köthetik, ám itt is vannak nehezítő körülmények. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleikkel károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az irtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen. A műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ezt a problémát, de károsítják a környezetet. Alkalmazhatók még speciális fehérjékből készült jégpelletek is, azonban ezek gyors olvadása korlátozza a használatukat, különösen a meleg klímájú területeken, ahol rengeteg a szúnyog.
Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival most egy új, környezetbarát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak.
A módszer kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén tapétaragasztó) tulajdonságait, aminek eredményeként a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni. A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra. A méreganyag pedig feladatát elvégezve ez idő alatt el is bomlik.
A kutatók úgy vélik, új módszerük komoly jelentőséggel bír Magyarország természetes vizeinek, így a turisztikailag kiemelten fontos Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó megóvása érdekében.
Forrás: HUN-REN
