A stressz természetes része az életünknek, azonban a tartós feszültség lelki és testi problémákhoz is vezethet, különösen azoknál, akik krónikus betegségekkel, például SM-mel élnek. Csóka Judit a székesfehérvári Szent György Kórházban kardiológiai betegeknek segít, ám nagy az átfedés az SM betegeknél felmerülő problémákkal: a feldolgozatlan stressz a szívet és az idegrendszert egyaránt megterheli. Szóval ne csókolgassunk békákat! Hogy lehet ez egy pszichológiai előadás tanulsága? A Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány cikkének a végére kiderül.
„A stresszt meg kell tanulnunk irányítani, hogy építsen és ne romboljon. Önmagában a stressz nem mindig rossz dolog, a stressz ellentéte ugyanis a halál.” Az első olvasatra furcsa megközelítést Csóka Judit az alábbi magyarázattal oldja fel: „Ha nincs stressz, nincs kihívás sem, amely motiválhatna minket a változásra vagy a cselekvésre. A stressz nemcsak elkerülhetetlen, hanem szükséges is az élet dinamizmusának fenntartásához. Az emberi test és lélek reagálóképessége, a kihívásokra adott válaszai nélkülözhetetlenek a fejlődéshez. Persze amíg az ősember számára a stressz a túlélés eszköze volt, mert segítette a gyors döntések meghozatalát, a modern életben ez a természetes „üss vagy fuss” válaszreakció gyakran nem kap megfelelő levezetést. Például amikor egy főnök igazságtalanul kritizál, vagy túl sok elvárás zúdul ránk, sokan kénytelenek elnyomni az érzelmeiket, ahelyett hogy kiadnák a feszültséget. Ugyanez a szituáció előfordulhat akár az egészségügyi ellátás során, de a családi-rokoni kapcsolatokban is, amikor sem elfutni, sem harcolni nincs lehetőségünk. Lenyeljük a békát. Ha gyakoriak az elfojtott stresszhelyzetek, azok hosszú távon testi panaszokhoz vezethetnek még az egészségeseknél is.”
A tartós szorongás és feszültség a lelki és a testi egészséget is befolyásolja. A stresszhelyzetekre válaszul a mellékvesék a kortizol nevű stresszhormont termelik. Ez rövid távon segít a szervezetnek megbirkózni a kihívásokkal: növeli az energiát, javítja a figyelmet, szabályozza az anyagcserét.
Hosszú távon azonban a tartósan magas kortizolszint káros lehet, mivel gyengíti az immunrendszert, növeli a gyulladások kockázatát, hatással van az agy működésére, érinti a memóriát és a tanulási képességeket is.
Amikor pedig valaki egy önmagában is szorongást fokozó idegrendszeri betegséggel él, még megterhelőbb lehet a feldolgozatlan stressz. A gyulladásos folyamatok erősödése fokozhatja az immunrendszer aktivitását, ez súlyosbíthatja az SM tüneteit. Az autonóm idegrendszert is károsan érinti, ami kihat a szívritmusra, hosszú távon hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához is. Elszívja az energiát, ezáltal növelheti a fáradékonyságot, SM betegségben olyan kézzel fogható tünetek is rosszabbodhatnak, mint az izommerevség vagy más fizikai panaszok.
Stresszmentes élet nincs, de a stresszforrások egy része kiiktatható. Híradót nézni például nem kötelező. A bűncselekményekről, katasztrófákról, politikai acsarkodásokról, világvégéről szóló hírek, de a közösségi médiában kialakuló végtelen kommentháborúk is jelentős részben elkerülhetők. Lehet olyan kikapcsolódást, olvasmányokat, filmeket találni, amelyek nem a szorongást növelik, hanem jó érzéssel töltenek el, elterelik a gondolatokat a mindennapok valós vagy vélt problémáiról. Sokan legyinthetnek erre, mondván: az ő életüket nem a hírek teszik tönkre. Viszont a negatív hírek folyamatos áradata, kiegészülve a minden irányból érkező reklámdömpinggel, a Facebook, az Instagram, a Tiktok másodpercenként újabb és újabb impulzusaival, igenis megterheli az idegrendszert, aminek kevesebb kapacitása marad például konfliktuskezelésre is. Nemcsak a gyereknél, a felnőtteknél is fontos lenne a napi képernyőidő tudatos korlátozása.
A legjobb stresszoldó a mozgás, ami mind fiziológiai, mind pszichológiai szempontból előnyös. Segíthet a figyelem elterelésében, javítja az önértékelést azáltal, hogy az ember képes elérni személyes célokat. A mozgás ritmikus jellege – futás, úszás, jóga vagy akár gyógytorna közben – meditációs állapotot idézhet elő, amely nyugtatja az elmét, kisimítja az idegeket. Ennek biokémiai alapja is van:
a mozgás csökkenti a kortizolszintet, ezzel párhuzamosan serkenti az endorfin boldogsághormonok termelődését, ezek pedig javítják a hangulatot és csökkentik a fájdalomérzetet. A mozgás egy olyan gyógyszer, ami semmi mással nem helyettesíthető, ráadásul az általános egészségi állapotot is javítja.
Emellett a zenehallgatás, a koncentrációt igénylő bármilyen alkotás, a természetben való időtöltés mind segíthetnek a lelki harmónia visszaszerzésében.
Csóka Judit kiemelte: az egyéni vagy csoportos pszichológiai foglalkozásokon számos szorongásoldó praktika megtanulható. Ezek közül egy „elsősegélyként” könnyen elsajátítható módszert említett, a dobozlégzést, ami egyszerűsége miatt bárhol és bármikor alkalmazható. Nevét arról kapta, hogy a gyakorlat négy szakasza egy négyzet vagy doboz formáját idézi, amely a gyakorlás során a stabilitást és az egyensúlyt szimbolizálja. A négy egyenlő időtartamú szakasz: belégzés, légzésvisszatartás, kilégzés és szünet. Minden szakasz általában 4-4 másodpercig tart. A légzés ritmusa kiegyensúlyozottá válik, a szívverés lassul, ez pedig szinte azonnal nyugtatólag hat az idegrendszerre.
Csóka Judit foglalkozásain gyakran a meséket hívja segítségül. Számos válogatáskötete jelent már meg tanulságos mesékkel a világ minden tájáról: Mesék a gyógyulásról, Mesék a szabadulásról, Mesék a pénzről, Mesék feleségekről és férjekről, Mesék a bátorságról. Meseterápiás utak és kalandok című könyvének mottója: „a mese szinte mindenre képes: szórakoztat, elgondolkodtat, gyógyít és vigaszt nyújt.” De hogyan?
– A meseterápia eredete az ősi kultúrákig nyúlik vissza, ahol a történetek átadása a közösségek lelki megerősítését is szolgálta. A modern meseterápia célja, hogy a mesék szimbolikus üzenetei segítsenek a személyes nehézségek feldolgozásában és az önismeret fejlesztésében. A terápia során a páciensek egy-egy mesehőssel azonosulva találhatják meg saját belső erőforrásaikat és a megoldáshoz vezető utat – magyarázza Csóka Judit. A mesék nemcsak a személyes problémák feldolgozását segíthetik, hanem közösségi szinten is építő erejük lehet. Egy jól megválasztott történet csoportos feldolgozása lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők egymás nézőpontjait is megismerjék, ezáltal saját aktuális élethelyzetük is más megvilágításba kerülhet, ami segítheti a továbblépést.
A meseterápia alkalmazása terápiás eszközként a 20. század közepén kezdődött, Bruno Bettelheim pszichoanalitikus munkássága révén. Az 1970-ben megjelent „A bűvölet haszna: A tündérmesék jelentősége és fontossága” című könyvében hangsúlyozta, hogy a tündérmesék mély pszichológiai rétegeket érintenek, és segíthetnek megérteni, feldolgozni belső konfliktusaikat. Bettelheim szerint a mesék szimbolikus tartalma támogatja az érzelmi fejlődést, a félelmek és vágyak kifejezését, valamint az élet kihívásainak megértését. Ezáltal a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem az önismeret és a problémamegoldó képesség fejlesztésében is szerepet játszanak. Azóta a meseterápia különböző ágai fejlődtek ki, amelyeket ma már nemcsak gyerekeknél, hanem felnőtteknél is alkalmaznak.
A mesék szereplőinek és konfliktusainak azonosítása segít a pácienseknek saját problémáik felismerésében, megoldásában.
– A békakirályfi nálunk ismert története szerint a királylánynak meg kellett csókolnia a békát, amitől undorodott. Mit tanítottak ezzel? Tegyük meg azt, amitől viszolygunk, amit egyáltalán nem szeretnénk, nyomjuk el az érzéseiket. Mert végül is előfordulhat, hogy az majd jó lesz nekünk… Az érzelmek tartós elfojtása viszont frusztrációt, stresszt, szorongást, pánikot okoz. És az eredeti mese nem is így szól! Abban a béka, miután azt követeli a királylánytól, hogy ossza meg vele az életét, ezzel úgy felbosszantja őt, hogy mérgében jó erősen a falhoz vágja. Az eredeti mesében is királyfi lesz a falhoz vert békából, csakhogy ott az átkot ez a határozott cselekedet töri meg, amely szimbolizálja a határok kijelölését, az önérvényesítést, a bátorságot. És ez már olyan üzenet, amit érdemes megfogadnunk.
Forrás: MSMBA
