Egy új, átfogó magyar kutatás értékes betekintést nyújt abba, milyen tényezők befolyásolják a családi kutyák szaglási képességét. Meglepő módon a terelőkutyaként ismert border collie jobban teljesített egy egyszerű keresési feladatban, mint néhány vadászkutyafajta, például a golden retriever, a magyar és német vizsla, valamint a basset hound és a véreb. A kutatás eredményei a Scientific Reports tudományos folyóiratban jelentek meg – írja az ELTE.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói több mint ötszáz különböző fajtájú családi kutya szaglási képességét vizsgálták. Arra voltak kíváncsiak, hogy az eredetileg szaglásra (pl. kopók), együttműködésre (pl. juhászkutyák) vagy mindkettőre (pl. vizslák) szelektált fajták között van-e különbség a keresési teljesítményben. Emellett azt is elemezték, hogy a kutyák kiképzettsége és személyisége befolyásolja-e az eredményességet.
A vizsgálatban egy egyszerű, de hatékony tesztet, a Természetes Keresési Feladatot alkalmazták, amelyet korábban farkasokon is sikeresen használtak. A feladat során a kutyáknak egy cserépsor egyik eleme alatt elrejtett jutalomfalatot kellett megtalálniuk, tréning nélkül, pusztán a természetes táplálékszerző ösztönükre hagyatkozva.
A tesztet egy kísérletvezető figyelte, aki nem tudta, hol van az elrejtett falat, így objektíven rögzítette, hogy a kutya spontán jelzett-e valamelyik cserépnél (pl. manccsal érintette, orral bökdöste, vagy leült mellé). A feladat három nehézségi szintből áll; az első csupán előtesztként szolgál, amelyből kiderül, hogy a kutyák megértették-e a feladatot, motiváltak voltak-e, és nem próbálkoztak-e alternatív módszerekkel. A harmadik szintet teljesítők voltak a legjobbak.
„Az eredmények azt mutatták, hogy a funkcionális kategóriák szerinti fajtacsoportok között nem volt különbség a sikerességben, viszont az egyes fajták teljesítménye jelentősen eltért egymástól. Ez arra utal, hogy a szaglási képességet inkább a fajtaspecifikus tulajdonságok befolyásolják, mint a tágabb fajtacsoportok jellemzői” – mondta Salamon Attila, az ELTE NAP Szaglás Kutatócsoportjának kutatója, a tanulmány első szerzője.
Forrás: ELTE
A magasabb szinten képzett kutyák nem teljesítettek jobban, sőt, meglepő módon lassabban találták meg a jutalomfalatot a feladat során. Ennek hátterében az állhat, hogy a magasan képzett kutyák számára ez a játék túl egyszerűnek tűnhetett, keresték benne a feladatot, így elbizonytalanodtak a keresés során. Pont úgy, ahogy a hallgatók is sokszor lefagynak a legegyszerűbb kérdésnél egy bonyolult vizsgán. A kutyák személyisége is szerepet játszott a sikerben: azok, amelyeket a gazdák fogékonyabbnak találtak általában a tréningre, fajtától függetlenül jobban teljesítettek.
„Kimutattuk, hogy a kutyák ‘orrjóságán’ kívül milyen genetikai és környezeti tényezők lehetnek hatással a sikerességükre még egy ilyen egyszerű feladatban is. Eredményeink segíthetnek ezen tényezők szerepének jobb megértésében, a Természetes Keresési Feladat pedig segítséget nyújthat fiatal, tapasztalatlan kutyák szaglással kapcsolatos feladatokra történő kiválasztásához” – összegezte Gácsi Márta, a kutatás vezetője.
