Közismert tény, hogy az obezitás jelentős terhet ró a szervezetre, és hat a kardiovaszkuláris rendszerre, ízületi elváltozásokra és a mentális statusra is. A komplex kezelési szemléletbe, a balneoterápia beillesztése egyre inkább előtérbe kerül.
Egy török tanulmányban a 54 morbid obezitással élő nőbeteg (40 kg/m² fölötti BMI), 15 alkalommal, 3 hétig heti 5×20 perces ülés 42°C termálvízben (bikarbonátos, kalciumos), fürdött, és szignifikáns javulás volt észlelhető a kiinduláshoz képest a vércukorszintben, dyslipidaemia esetén az LDL szintben, illetve az alvászavarok mérséklődtek, az életminőség javult a kezelések végén (Kocak et al.).
Egy másik tanulmányban, ahol az egyik kezelt csoport (balneoterápia) beteg edukációban is részesült,11 hónappal a kúra után további fogyás csak az edukált csoportban jelentkezett, viszont a fizikai aktivitás mindkét csoportban nőtt, de az edukált csoportban szintén szignifikánsan nagyobb mértékben, az étkezésük is egészségesebb volt (Berthier et al.)
A nagyintenzitású vízitorna után nagyobb, pozitív változás volt észlelhető, mint a szárazon végzett torna után az elhízott serdülők testsúlykontrolljában (Ting Liao et al.).
Bár az irodalmi adatok áttekintése után, a változatos mérési módszerek és a heterogén betegcsoportok helyenként ellentmondásosnak tűnő eredményeket igazoltak: volt, ahol önmagában a gyógyvízben ülés is jótékony hatású volt, volt, ahol a rendszeres, vízben végzett testmozgás sem, de összeségében a biztató eredményeket főleg a laborparaméterek és társuló mozgásszervi panaszok esetében találtunk obezitással élő betegeknél.
Önmagában a balneoterápia és a hidroterápia nem elég, szükséges természetesen az életmód/diéta változtatása is, és fontos szerepe van a betegedukációnak is.
Szerzők: Bender Tamás, Pratz Anita – Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest
Forrás: Obesitologia Hungarica 2024
