A környezet globális szintű változásával az emberi szervezetet ért klimatikus terhelés is változik. Bizonyos esetekben nő (pl. nyáron, hőhullámok idején), máskor mérséklődik (a téli és/vagy fényszegény időszakban). A klimatikus viszonyok emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgáló tudomány az orvosi bioklimatológia, mely a jövőben növekvő fontossággal játszhat szerepet a terápiás döntések mérlegelésénél – írja a Diabetes Magazin.
Szerző: Dr. Nemcsik János
A változó környezeti hőmérséklethez való adaptációt a szervezet hőszabályozása végzi. Az egyik legfontosabb tényező a hőszabályozásban (a verejtékezés, a reszketés és az akaratlagos tevékenységek mellett) a perifériás véráramlás, azaz a testfelszíni erekben átáramoltatott vér mennyisége. Ez a tényező a bőrfelszínhez közeli erek összehúzódásával és elernyedésével befolyásolható. Ha nő a periférián átáramlott vér mennyisége, akkor nő a test belsejéből a testfelszín irányába a hőszállítás is, így a hő – megfelelő környezeti feltételek esetén – leadható. Fordított esetben pedig a vérmennyiség csökkentésével megakadályozható a túlzott hőleadás. Ezáltal a test tulajdonképpen két „aktív felszínre” tagolható, a közel állandó hőmérsékletű testmagra és a test perifériás részeit (bőr, bőr alatti kötőszövet, végtagok) magába foglaló – jelentősebben változó hőmérsékletű – testköpenyre. A kettő közötti kapcsolatot a vérkeringés teremti meg, ezért is van kiemelkedő szerepe a kardiovaszkuláris rendszernek a hőszabályozásban. Az adaptációs folyamatok így érthető módon hatással vannak a vérnyomásra, a kardiovaszkuláris rendszer működésének egyik legkönnyebben mérhető paraméterére is.
A vérnyomás szezonális változásának nagy klinikai vizsgálatokból származó leírása több mint 40 évre tekint vissza. Brennan és munkatársai 1982-ben közölték azt a tanulmányt, melyben egy nagy brit klinikai vizsgálat több mint 17 000 betegén ötéves követés során vizsgálták a vérnyomás szezonális ingadozását. Jelentős különbséget találtak a legmelegebb nyári és a leghidegebb téli hónapok átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomásértékei között. A különbség markánsabb volt idősekben és vékony testalkatúakban, mint fiatalokban és elhízottakban.
Hasonló eredményeket kaptak Lewington és munkatársai 2012-ben közölt vizsgálatukban, melyet 10 kínai tartomány 506 603, 30–79 év közötti alanyán végeztek 2004 és 2008 között. Az átlagos szisztolés vérnyomáskülönbség 10 Hgmm volt a téli és a nyári hónapok között. 5 °C feletti hőmérsékleten a szisztolés vérnyomás fordított kapcsolatban állt a külső hőmérséklettel: 10 °C-kal alacsonyabb hőmérséklet 5,7 Hgmm-rel magasabb vérnyomással társult. Az összefüggés kifejezettebb volt idősekben és azokban, akiknek alacsonyabb volt a testtömegindexe. 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem mutatkozott összefüggés azoknál, akik fűtött lakással rendelkeztek.
A vérnyomás szezonális változásának mértékéről közép-európai adattal a közelmúltig nem rendelkeztünk. A Magyar Hipertónia Regiszter segítségével azonban lehetőségünk nyílt a szezonális vérnyomás-ingadozás hazai tanulmányozására. A 2018 októbere és 2023 áprilisa között zajlott adatgyűjtés során 4 804 821 rendelői vérnyomásmérés eredményét töltötték fel a regiszterbe. A téli és a nyári hónapok átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomásértékei között 5/2 Hgmm-es különbség mutatkozott, ami jelentősnek mondható.
A külföldi és a hazai adatok alapján tehát arra következtethetünk, hogy a vérnyomás szezonális ingadozása olyan jelenség, amiről tudnia kell a hipertóniás betegeknek és a gondozóorvosoknak. A jelenség kifejezettebb az idős betegeinknél, akik egyébként is hajlamosabbak mind a szív-érrendszeri eseményekre, mind pedig a hirtelen lecsökkenő vérnyomás okozta elesésekre, a következményes csonttörésekre és agyi vérzéses szövődményekre.
Mindezek tükrében szükséges lehet a vérnyomáscsökkentő kezelés szezonális adaptálása. Ez a nyári hónapokban egyre gyakoribb hőhullámok idején orvosi felügyelet melletti dóziscsökkentést, esetleg átmeneti gyógyszerelhagyást jelenthet. Ezzel szemben a hideg téli hónapokban szükség lehet a dózisok emelésére, esetlegesen kiegészítő hatóanyag bevezetésére.
A nyári hónapokban, különösen hőhullámok esetén javasolt lehet a gyakoribb, akár napi otthoni vérnyomásmérés, különösen idős betegeknél. Amennyiben az alacsony vérnyomás tüneteit észlelik magukon (gyengeségérzés, meglassultság, szédülés, különösen felállást követően), és ez alacsony vérnyomással is társul, konzultáljanak kezelőorvosukkal az esetleges gyógyszercsökkentésről. Általánosságban javasolt a fokozott folyadékbevitel, a kültéri tevékenység kerülése, lehetőség szerint klimatizált helyiségben való tartózkodás. Esendő időseknél érdemes még a hőhullámok előtt megbeszélni a kezelőorvossal a teendőket. Az alacsony vérnyomás határa egyénileg változhat, de nagy klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy kezelt hipertóniásoknál a 120/70 Hgmm alatti érték általánosságban a határ, ennél alacsonyabb vérnyomás mellett emelkedhet a halálozás.
Dr. Nemcsik János 2001-ben végzett a Semmelweis Egyetemen. PhD-hallgatóként az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben dolgozott. PhD-fokozatát 2005-ben szerezte meg. Belgyógyász, családorvos, foglalkozás-egészségügy szakvizsgával, hipertonológus szakképesítéssel rendelkezik. 2009 óta dolgozik családorvosként, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén oktat, a Doktori Iskola témavezetője. 2017 szeptemberétől a Magyar Hypertonia Társaság főtitkára.
Forrás: Diabetes Magazin
