Mikroműanyagokon az öt milliméternél kisebb műanyag szemcséket értjük, amelyek származhatnak szennyvízből, kommunális hulladék aprózódásából, mezőgazdasági forrásokból (például fóliasátrak széteséséből) vagy egyszerűen a levegőbe kerülhetnek az autógumik kopása, festékek és szintetikus ruhák szálai révén. Az ilyen részecskék nem csupán az általunk belélegzett levegőben, hanem az élelmiszerekben is jelen vannak – mondta a Magyar Nemzetnek Kiss Tímea független kutató.
– A probléma nem csupán az, hogy a mikroműanyagokat belélegezzük vagy lenyeljük. A fő veszély abból adódik, hogy ezek az apró részecskék számos vegyi anyagot tartalmaznak, amelyek a műanyagok tartósságát, színét és puhaságát biztosítják. A kutatások kimutatták, hogy a műanyagok gyártása során használt vegyületek kioldódhatnak az emésztőrendszerben, és így bekerülhetnek a szervezetünkbe. Egyes mikroműanyagok a tüdő vagy az emésztőrendszer szövetein is átjutnak, és egyéb szerveinkben is felhalmozódhatnak, ezzel potenciálisan súlyos betegségeket, például rákot vagy Alzheimer-kórt is okozhatnak – mutatott rá a kutató.
Különösen aggasztó, hogy a mikroműanyagok átjuthatnak az anyatejbe is, ami azt jelenti, hogy már az újszülöttek szervezetébe is bekerülhetnek ezek a szennyeződések. Persze nem ez a gyerekek szervezetébe bejutó műanyag fő forrása, hiszen a babák környezetében nagyon sok műanyag eszközt használunk, a cumiktól kezdve a plédekig – világított rá Kiss Tímea.
A szakember által vezetett kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatta, és több geográfus egyetemi hallgató is részt vett benne. A kutatás célja az volt, hogy felderítse a Tisza folyó szennyezettségét és a mikroműanyagok tér- és időbeli terjedését, és megalapozzon egy jövőbeli monitoringvizsgálatot – írja a lap.
Forrás: Magyar Nemzet
