A diabéteszeseknek nem csak a cukoranyagcsere megfelelő minőségére, de az esetleg megjelenő szövődményekre is fokozottan figyelniük kell! Az egyik leggyakoribb diabéteszes szövődmény a neuropátia (idegkárosodás), amely bár minden 3. cukorbetegnél kialakul, az idegkárosodásban szenvedő betegek 70–80 százaléka mégsem tud a betegségéről!
Szerző: Somfai Katalin
Emiatt nagyon fontos, hogy bármilyen szokatlan tünetet észlelünk a lábunkon, azonnal beszéljünk a kezelőorvosunkkal, és minden évben vegyünk részt neuropátiaszűrésen is. A tünetek rosszabbodása csak megfelelő, folyamatos kezeléssel előzhető meg, de a már kialakult idegkárosodás sajnos nem gyógyítható.
A legsérülékenyebb idegszálak
Annak érdekében, hogy megelőzzük az idegkárosodást, fontos, hogy megértsük, mi zajlik a testünkben. A tartósan magas vércukor károsítja az érzékeny idegszálakat, elsőként a leghosszabbakat, emiatt a tünetek jellemzően a végtagokban, szimmetrikusan, „kesztyű-zokniszerű” eloszlásban (a lábon gyakoribb az előfordulás) jelentkeznek. Az idegkárosodás érintheti az érző-, mozgató-, de akár a belső szervek beidegzéséért felelős ún. vegetatív idegrendszert is.
A neuropátia tünetei
Jellemzőek az úgynevezett „többlettünetek”, például a bizsergés, amikor azt érezzük, mintha hangyák szaladgálnának a bőrünkön, az égő érzés, a hirtelen szúró vagy áramütésszerű fájdalom. A tompult érzékelés olyan, mintha vattába lenne csomagolva a lábunk. Ezek az érzetek akkor a legzavaróbbak, amikor pihenni vagy aludni szeretnénk.
„Hiánytüneteket” is okozhat a neuropátia, például a hőmérséklet csökkent észlelését, emiatt nem érzi a beteg, hogy hideg vagy forró vízben van-e a lába. A nyomásérzékelés is csökkenhet, így azt sem érezzük, ha szorítja valahol a cipő a lábunkat, illetve a járásunk is instabillá válhat.
Az idegkárosodás miatt megnő annak a kockázata, hogy észrevétlenek maradnak a lábunkat ért sérülések, elfertőződnek a sebek, ez pedig a legrosszabb esetben súlyos talpi fekélyekhez, akár amputációhoz is vezethet.
Bár minden harmadik diabéteszes betegnél kialakul a neuropátia, jelentősen megnehezíti a korai felismerését, hogy a betegek fele tünetmentes, és „csak” a betegek mindössze 25 százalékánál okoz fájdalmat. Emiatt különösen fontos a lábak rendszeres (ön)ellenőrzése és a neuropátiaszűrő vizsgálaton való részvétel, évente legalább egyszer. Figyeljünk a lábunka, és ha bármi furcsa, szokatlan tünetet észlelünk, feltétlenül számoljunk be róla a kezelőorvosunknak, mert csak az időben elkezdett, megfelelő és folyamatos kezeléssel előzhető meg a további idegkárosodás!
Forrás: Diabetes Magazin
