Átfogó állapotfelmérés időskorban

0

Az átfogó állapotfelmérés során megpróbáljuk megítélni a beteget minden jellemzőjével együtt. E cikkben a geriátria és a diabetológia szempontjából mérjük fel a beteg jellemzőit, pszichés, testi és szociális adottságait.

Szerző: Dr. Domboróczki Zsoltaz MDT Geriátriai Munkacsoportjának elnöke

Kit tekintünk idősnek?

A WHO egyértelműen fogalmaz: 45–60 év között középkorúak vagyunk, 60–75 év között idősödünk. Maga az időskor 75–90 év között van, 90 fölött jön az aggkor. (A nemzetközi irodalomban ugyanakkor 65 évnél húzzák meg az időskor határát.)

Ezek a számok az átlagemberre vonatkoznak, de átlagemberrel ritkán találkozunk. Akár jó, akár rossz irányba, mindenki eltér ettől. Él hanyatló fizikai testben briliáns elme, és fordítva. Az a bizonyos átlag férfi ma Magyarországon 72, egy átlag nő 78–79 évet ér meg. A naptári és biológiai kor különbsége miatt jelentős egyéni eltérések lehetnek. Nemcsak az élettartamban, hanem az élet minőségében is. Egyre több olyan idős ember van, aki 80 évesen is aktív, akár társas kapcsolataiban, akár tevékenységeiben. Nincs egyértelmű megítélés, nincs egyértelműen idős- meg fiatalkor, ez mindig az egyén állapotán múlik.

Idegrendszer, érzékszervek

Ahogy telik az idő, a különböző szerveink, az egész szervezetünk állapota változik. Az idegrendszerünk nem regenerálódik, sorvadás, sejtpusztulás jellemzi, de akkora tartalékai vannak, hogy nem kell attól tartanunk, hogy 80 éves korunkra az idegrendszeri működéseink maradandóan és jelentős mértékben károsodnak. (A legnagyobb egyéni változatosság egyébként az idegrendszer állapotában van.)

Időskorra megváltozik az ember gondolkodása, nagyon sokszor a természete, azt szokták mondani, hogy karikatúraszerűen erősödnek fel bizonyos jellemvonások. A hosszú távú memória nagyon sokáig érintetlen marad, a rövid távú memória, a figyelem, a magasabb rendű alkalmazkodási képesség viszont romlik. Ez nem betegség, természetes folyamat.

A szemünk, fülünk, egyéb érzékszerveink működése fokozatosan beszűkül, de ez a természetes gyengülés sem patológiás mértékben értendő.

Immunrendszer, bőr

Az immunrendszer működése is gyengül időskorban, ám mozgással, megfelelő táplálkozással, vitaminokkal tudunk azért tenni, hogy mind a speciális kórokozókra adott immunválaszunk, mind az általános immunvédekezésünk ne romoljon időskorunkra. Ha mégis, van pozitív hozadéka, hiszen az allergiás betegségek, például az asztma, a bőrallergiák többnyire nem az idős emberek betegségei.

Változik a bőrünk, csökken mind a mechanikai, mind a kémiai védelme, terhelhetősége, vastagsága, sérülékenyebbé válnak az erek. Mind az idősödés, mind a cukorbetegség miatt gyakori a bőrviszketés. A pigmentfoltok szaporodnak időskorban, ezek okozhatnak problémákat, de ezekkel is meg lehet tanulni együtt élni.

Keringés, légzés, emésztés, kiválasztás

Időskorunkra csökkennek a tüdő, a keringés tartalékai, merevebbé, meszesebbé válnak az ereink, a vérnyomásunk emelkedik, de csak egy bizonyos határon belül. A tüdő légzőfelülete csökken, gyengülnek a légzőizmok, de a hétköznapi terheléshez az idősek légzőszervei is jól tudnak alkalmazkodni.

A gyomor-bélrendszerünk is nagymértékben változik, az emésztésünk, a bélműködésünk nem olyan, mint fiatalkorban. Ráadásul a bélmozgás változása a gyógyszeres terápiát, annak hatékonyságát erőteljesen befolyásolhatja.

A csökkent védekezőképesség, a gyengülő izomműködés a húgyivarszerveknél is megjelenik, s ez bizonyos betegségekre teremthet hajlamot. Antibiotikumválasztáskor vagy a vércukorcsökkentő kezelés összeállításakor fontos szempont, hogyan működik az illető vizeletkiválasztása, -tartása, hajlamos-e húgyúti fertőzésekre.

Mozgásszerveink

Mozgásszerveink állapota a fizikai erőnket, az önellátási képességünket, illetve a betegség menedzselésének a képességét is erőteljesen meghatározza. Az immobilitás rettegett állapot, amelynek nagyon sok szövődménye lehet, az idős embereket talán ez veszélyezteti leginkább.

Geriátriai tünetegyüttesek

Az állapotfelmérésnek mindenképpen átfogónak kell lennie. Vannak kiváló, a nemzetközi és a hazai gyakorlatban is elfogadott skálák, amelyek egy rehabilitációs osztály működésében, az otthonápolás hatékonyságának mérésében, de akár egy cukorbetegrendelés mindennapi munkájában is hasznosak: például amikor szeretnénk megítélni, hogy mennyire biztonságos egy gyógytorna vagy az önálló inzulinkezelés alkalmazása. Ha az állapotfelmérés fokozatos romlást mutat, felvetődik, hogy a beteg segítségre, a terápia asszisztálásra szorul.

Megkülönböztetünk geriátriai tünetegyütteseket – részben a szellemi, részben a fizikai képességeket érintő, mindennapi panaszokat okozó változásokat, amelyek akadályozzák a kontaktusteremtést. Ilyen a szédülés, amelynek sokféle oka lehet, ilyen a hangulatromlás, a szellemi hanyatlás, az alvászavar, a látás, hallás romlása és a krónikus fájdalom. Ez utóbbit gyakran a diabétesz számlájára írják, pedig sokszor semmi köze a diabéteszes neuropátiához, egyértelműen degeneratív mozgásszervi tünet.

A testsúlycsökkenés természetes folyamat, de emiatt nem tudunk olyan gyógyszereket választani, amelyek eleve testsúlycsökkentő hatásúak.

Ha egy hozzátartozójuknál azt tapasztalják, hogy egyre inaktívabb, egyre kevésbé stabil a mozgása, vagy szellemi téren aggasztó jeleket észlelnek – ezek előrevetítik, hogy fokozottan figyelni kell az állapotváltozásra, mert rövid távon valószínűleg segítségre lesz szüksége.

Mentális állapot

A mentális állapotot kérdőívek segítségével ítélik meg a szakemberek. Az MMSE (Minimental State Examination) egy rövid, a szellemi állapot megítélésére alkalmas vizsgálat. Általában pszichiáterek végzik, amikor megszületik a gyanú, hogy valakinél szellemi hanyatlás, esetleg demencia alakult ki.

Sokkal egyszerűbb és hétköznapi szűrésre is jól alkalmazható az órarajzolási teszt. Ebben az esetben azt kérjük, hogy az illető jelölje a számlapon például azt, hogyan állnak a mutatók negyed kettőkor. Amennyiben a számok a helyükön vannak, a kis- és nagymutató megkülönböztethető és többé-kevésbé a kért időt mutatják, akkor a vizsgált egyén rendben van.

Amikor azon bosszankodunk, hogy megint nem tudjuk, hova tettük a konzervnyitót, az nem demencia. De amikor valaki az öt perccel, majd egy perccel előbb elhangzott három szót – citrom, kulcs, labda – nem tudja felidézni, az felvetheti a szellemi hanyatlás gyanúját. Ez még mindig nem diagnózis, csak gyanú, amivel szakemberhez irányíthatjuk az illetőt.

Az együttműködési képességet, a motivációt meghatározza a hangulat. Az, hogy valaki mennyire indítékszegény, a mindennapokban mennyire érzi jól vagy rosszul magát, perspektivikusnak vagy kilátástalannak látja-e az életét, van-e alvászavara, foglalkozik-e az elmúlással.

Tápláltsági és izomállapot

Nem igényel szakembert a tápláltsági állapot megítélése. A 20-as BMI időskorban már alultáplált állapotnak minősül, ugyanakkor egy 27-es BMI nem jelenti azt, hogy csökkenteni kell a testsúlyon, mert ha vannak raktárak, az védelmet jelenthet a krónikus betegségek miatti senyvedéssel, állapotromlással szemben.

Ha ránézünk egy rutin laborra, az alacsony fehérjeszint, azon belül az alacsony albuminszint, a hemoglobinnak, a vérzsíroknak a csökkenése, az alacsony vércukor mind-mind felvetheti a tápláltsági állapot romlását.

Nagyon fontos, különösen az idősellátásban, az izomtömeg és izomerő csökkenése. Megítélhető egyszerűen azzal, hogy megnézem az illető mozgását, de vannak erre különböző skálák, amelyek segítenek eldönteni, hogy a fáradékonyság mögött a fizikai erő csökkenése, az esendőség, sérülékenység, törékenység kialakulása zajlik-e.

Önellátó képesség

Fontos a mindennapi életben az önellátó képesség, amelynek esetleges beszűkülését szintén érdemes figyelni. A fürdés, öltözködés, a hétköznapi mozgás, a vécéhasználat, a közlekedés mennyire romlik? Változik-e az eszközhasználat képessége: járművel való közlekedés, vásárlás, a fizetőeszköz-használat, a telefonhasználat?

Tágabb értelemben a szociális helyzet is beletartozik az állapotfelmérésbe. A sérülékenység anyagi kiszolgáltatottságot is jelenthet, szűk társas kapcsolatokat, elszigetelődést. Ha valaki elveszíti az önállóságát, felmerül az intézményi ellátás szükségessége, bár az érintett számára az a legjobb, ha a saját környezetében gondoskodnak róla.

Motivációs piramis

Talán az utolsó az állapotfelmérést szolgáló szempontok közül a motiváció, az együttműködés, az, hogy valakinek milyen céljai, preferenciái vannak. Mit szeretne egy adott betegség kezelése során elérni, a mindennapi életben milyen állapotot szeretne, vagy egy komoly betegség utáni rehabilitáció során mi a célja. Ideális esetben a beteg és az orvos céljai megegyeznek.

A motivációs piramis legalján a fiziológiai szükségletek vannak, majd a biztonság, a szociális szükségletek következnek. Az elismerés utáni vágy és az önmegvalósítás a piramis felső részén foglalnak helyet. Az ember állapotát jól jellemzi, hogy vágyai melyik „emeleten” találhatóak.

Cukorbetegség esetén

A teljes állapotfelméréshez – cukorbeteg esetében különösen – hozzátartozik az anyagcsereállapot. 2-es típusú cukorbetegek körében is lassan teret hódít a szöveti cukormonitorozás, amely nagyobb biztonságot, kényelmet és több információt jelent, mint az ujjszúrásos mérés. Egyelőre 2-es típusú diabéteszeseknek a tb nem támogatja a szenzort. De nem is kell folyamatosan használni. Miért ne lehetne alkalomszerűen, mondjuk félévente egy kéthetes cukormonitorozást megvalósítani? Ez növelné a kezelés biztonságát, hatékonyságát.

Az életkor előrehaladtával a hemoglobin A1c tartománya tágul, a cukorbeteg hanyatló állapota esetén megelégszünk az ideálisnál kicsivel magasabb értékekkel is.

Szövődmények, szűrések

Az állapotfelméréshez a szövődmények szűrése, illetve súlyosságuk megítélése is hozzátartozik. 50 év felett mindenkinek – nemcsak a cukorbetegeknek – évente, kétévente el kellene végeztetni alapvető szűréseket: a leggyakoribb daganatoknak a szűrését, a látás, hallás, a szájüreg, a fogak állapotának a vizsgálatát, a keringési rendszer, a szív- és érrendszer állapotának, illetve a csontritkulásnak a szűrését. Ezek nem bonyolult, nem költséges vizsgálatok, de jó, ha mindenki észben tartja, és nem vár a háziorvos, a diabetológiai szakrendelés felszólítására.

A komplex állapotfelmérés alapján kirajzolódik, hogy az illetőnek vannak-e szövődményei, társbetegségei, s ez az információ határozza meg, hogy szigorúbb, vagy kevésbé szigorú célokat tűzünk ki a cukorbetegség kezelésében.

Egy jó fizikai és szellemi állapotban lévő 85 éves embert miért ne kezelnénk úgy, mint egy 40–50 évest?

Korai megelőzés

Az időskori megfelelő állapot kulcsa a korai megelőzés. Ez a betegségmegelőzés, egészségmegőrzés jó esetben elkezdődik a születéskor, sőt akár a születés előtt. Bizonyos betegségeket akkor tudunk megelőzni, ha már a szülők gondolkodása is a védelemről, az egészséges életmódról szól.

Ha felnőttként túlsúlyunk van, megjelentek a rizikófaktorok, a betegségek, már nem tudunk elsődleges, primer megelőzésben gondolkodni. Ilyenkor a szövődmények elkerülésére kell törekednünk. Ha már a szövődmények is elindultak, akkor legalább ezeknek a rosszabbodását próbáljuk megakadályozni. Tehát a prevenció, a megelőzés a születésünktől a halálunkig fontos. Sosem késő elkezdeni, de minél hamarabb kezdjük, annál jobbak lesznek a kilátásaink.

Nem tudunk egyik hétről a másikra teljesen megváltozni, nem tudunk teljesen máshogy táplálkozni, háromszor annyit mozogni. De ha az ember kis lépéseket tesz, mindig egy kicsit jobb lesz a helyzet. Nincs olyan életkor, amikor az ember ne tudna tenni saját magáért.

Forrás: Diabetes Magazin 

Leave A Reply

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com