Ha kiveszünk egy sejtet a szívből egy petricsészébe, az továbbra is pulzálni fog? A Magyar Kardiológusok Társasága elárulja, hogy igaz-e az állítás.
A szívizomsejtek (kardiomiociták) önállóan is képesek működni. A szív saját elektromos impulzusokat generál, amelyek koordinálják a szívverést. Ezért ha egy szívizomsejtet izolálnánk a testből, az még mindig képes lenne összehúzódni és pulzálni, mert a sejt belső ritmusa és elektromos aktivitása lehetővé teszi ezt. Ezt a jelenséget a szív „automatikus” tulajdonságának nevezik, amely lehetővé teszi, hogy a szívverés az agytól függetlenül is működjön egy ideig.
Az elektromos jel a szív egy speciális részéből, a színuszcsomóból (szinoatriális csomóból, SA-csomó) indul ki. Ez a csomó felelős a szív elektromos impulzusainak elindításáért. Azért nevezik a szív „természetes pacemakerének” (ritmusszabályozójának), mert ez a rész határozza meg a szívverések ütemét. Amikor az SA-csomó kibocsát egy elektromos impulzust, ez a jel végighalad a szívizom sejtjein, és összehúzódásra készteti őket, ami lényegében a szívverést jelenti. A színuszcsomó helyileg a szív egy apró területe, amely a jobb pitvar felső részében található.
A válasz tehát: ha egy szívizomsejtet kivennénk a testből, az egy ideig még mindig képes lenne összehúzódni, mert az elektromos impulzusok belső ritmus alapján jönnek létre. A szív ritmusát ugyanis alapvetően a saját belső elektromos rendszerének köszönheti, nem pedig közvetlenül az agy irányítja.
Forrás: MKT
