Interjú Tiszeker Ágnessel, a Magyar Antidopping Csoport vezetőjével, Shenker-Horváth Kingával, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sport-táplálkozástudományi Központjának vezető dietetikusával és Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével.
Elhangzott: Kossuth rádió, 2024. szeptember 10. 14:30-tól
Veress Ágnes (szerkesztő-riporter, továbbiakban: V.Á.): Mennyire megbízhatóak az étrend-kiegészítők? Mindenki szed vitaminokat, használ köhögés elleni teákat vagy szereket, vagy éppen a tavaszi fáradtságát szeretné enyhíteni valamilyen természetes készítménnyel. Esetleg sportteljesítményét növelni fehérje koncentrátummal. És persze ezekre a kapszulákra, tablettákra vagy szirupokra nem ennivalóként, inkább gyógyszerként tekintünk. Pedig a besorolásuk az unióban élelmiszer, ezért a bevizsgálásuk kevésbé alapos, illetve más, mint a gyógyszerek esetében. Vajon tudható-e, hogy mit tartalmaznak pontosan ezek a szerek? Van-e vajon egészségügyi kockázatuk és tartalmazhatnak-e doppingszert? Ezeket a kérdéseket járjuk ma körül. Vendégeim a stúdióban Tiszeker Ágnes a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Shenker-Horváth Kinga, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sport-táplálkozástudományi Központjának vezető dietetikusa, sportdietetikus és Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke.
Shenker-Horváth Kinga (továbbiakban: S-H.K.): Azt elmondhatjuk, hogy az étrend-kiegészítők egy ellenőrizetlen termékcsoport. Valóban élelmiszerek, hogyha a definíció szerint nézzük az étrend-kiegészítőket, egyáltalán nem vonatkozik rájuk olyan szigorú szabályozási rendszer, mint a gyógyszerekre. Tehát teljesen más az a folyamat, ahogy ezek piacra kerülnek. Magyarországon is igazából egy bejelentési kötelezettség van mindössze ezekre a termékekre, és nincsen vizsgálat, nem előzi meg vizsgálat. Más szabályozások is vannak az Európai Unióban a különböző országoknál, de azt elmondhatjuk, hogy ellenőrizetlen termékcsoportnak számítanak nem csak Magyarországon, hanem az EU-ban is, és amúgy világszerte is. A sportdietetikai munkában különben mindig megemlítik nagy táplálkozástudományi szervezetek is. Bármerre járunk, vagy bármilyen nemzetiségű sportolóval dolgozunk, hogy a sportoló felelőssége, hogy mit használ, és hogy az lenne a legjobb, hogyha nem használnának étrend-kiegészítőket. Aztán, hogy mit hoz az élet és mit hoz a gyakorlat, teljesen más gyakorlatot látunk, de ez valóban le van írva, hogy kockázatot rejt a használatuk, és az is ugye elég nehéz, hogy nagyon hangzatos marketing szlogenek vannak.
V.Á.: Nem ellenőrzött, ugye ez többször elhangzott, hogy nem ellenőrzött, de hát azért az élelmiszerbiztonságot is valamilyen módon szokták ellenőrizni, vagy legalábbis vonatkoznak rá szabályok. Tehát ezek veszélyesebb szerek, vagy veszélyesebb élelmiszerek, mint mondjuk, ha tejet vásárol az ember?
S-H.K: Ha ilyen megközelítésből nézzük az étrend-kiegészítőket, akkor azt lehet mondani, abból a szempontból veszélyesebbek, hogy nem tudjuk, hogy valóban mit rejtenek ezek az étrend-kiegészítők.
V.Á.: De hát rá van írva.
S-H.K: Hát pontosan, de nem arról van szó, mint a gyógyszerek esetében. Rá van írva, de nem biztos, hogy azt fogja tartalmazni, ami a címkén van, vagy nem olyan mennyiségben fogja tartalmazni, mint ami a címkén van, és nem lehet tudni, hogy a gyártósoron esetlegesen szennyeződött más anyagokkal. Merthogy ezt megtehetik a gyártók, mert nincs ellenőrzés.
V.Á.: Ugyanez az élelmiszerekre is vonatkozhat. Tehát hogyha bármit veszek, veszek egy májkrémet, mondjuk, hogy ilyen triviális példánál maradjak, akkor abban is lehet, hogy van olyasmi, amit nem tudunk, tehát szennyeződhet.
S-H.K: Pont ezért vannak olyan szabályozási rendszerek, amik védik a fogyasztót, és azért ebből a szempontból nem vonhatjuk egy kalap alá a hagyományos élelmiszerekkel az étrend-kiegészítőket. Mert nagyon sokszor fel szokott merülni, hogy hát akkor az ember mit egyen, hát, hogy akkor a húsok, azok tele lehetnek antibiotikummal, a gabonafélék mikotoxin szennyezettségűek, főleg a teljes kiőrlésű gabonafélék. A zöldség-gyümölcsöknél a növényvédő szerek. Tehát hogy azért ez egy nagyon sarkos dolog. Nem azt mondom, kell vele foglalkozni, és foglalkoznak is vele, és ott vannak viszont olyan ellenőrzések, amivel ki lehet küszöbölni azt, hogy rossz minőségű élelmiszer kerüljön a fogyasztóknak a háztartásába, nem csak az asztalára, a kosarába szintén.
V.Á.: Az étrend-kiegészítőnél semmilyen ellenőrzés nincs?
S-H.K: Nincs. Tehát pont ez a lényeg, hogy egy bejelentési kötelezettség van. Nincs semmi más. Azt mindenféleképpen az elején már szeretném leszögezni, hogy itt azért vannak jó gyártási gyakorlatok. GMP-vel, GMP-vel rendelkező étrendkiegészítő-gyártók, akiknek megbízható termékeik vannak.
V.Á.: Mi az a GMP, GMP?
S-H.K: Az a jó gyártási gyakorlat. Tehát ez is egy szabályozási rendszer. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a szakembereknek a munkáját, tehát nekünk, dietetikusoknak, vagy pedig specializáltan sportdietetikusoknak. Pont ez is az egyik hangsúlyos része a munkánknak, hogy az étrend-kiegészítők ingoványos talaján, és elképesztő, hogy milyen mennyiségben vannak, több mint tizenötezer bejelentett étrend-kiegészítő van, és ez a szám folyamatosan nő, hogy ebben segítsünk a fogyasztóknak, a sportolóknak, hogy mi az, amit különben az ő táplálkozásukhoz igazítottan kell használniuk. Azon belül is mik a megbízható étrend-kiegészítők, és milyen dozírozással, tehát milyen adagolással érdemes ezeket használni.
V.Á.: Megszólítom Tiszeker Ágnest, akinek szintén van véleménye arról, hogy milyen étrend-kiegészítőt használhatnak a sportolók, illetve mit nem. Elmondaná?
Tiszeker Ágnes (továbbiakban T.Á.): Világméretű probléma az étrend-kiegészítők használata a versenysportban. Lehet erre persze azt mondani, hogy a versenysport egy szűk réteg, és nem a teljes társadalmat képviseli, de szerintem itt csúcsosodik ki igazán a probléma. Ugyanis az, hogy most minőségileg megfelelő-e egy termék vagy nem, vagy akár mikotoxin, vagy növényvédő szer van-e benne, ez nagyon fontos, és vizsgálni is kell, és vizsgálják is. De amikor egy versenysportoló egy gondatlanságból, oda nem figyelésből, egy nem szándékos doppingvétséget követ el egy étrend-kiegészítővel, akkor bizony nem csak azt fogják neki mondani, hogy hát jobban oda kellett volna figyelni, hanem kap egy négyéves eltiltást adott esetben, és megállapítják a doppingvétség tényét és az ő felelősségét, hiszen a WADA Kódex alapelve az objektív felelősség elve. Kizárólag a sportoló felel azért, ami a szervezetébe jut. Nem véletlen, hogy a nemzetközi doppingellenes szervezeteknek a hozzáállása a sportolói étrend-kiegészítőhöz – legyen az élelmiszer, legyen az tényleges étrend-kiegészítő, ugye ez egy különböző jogi besorolás, vagy egy különböző kategória, de nagyjából ugyanazokról a termékekről kell beszélnünk – nagyon-nagyon rigid és nagyon-nagyon szőrős szívű. Semmilyen étrend-kiegészítőt nem javasol a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség. Azt mondja …
V.Á.: Tehát, mondjuk, még C-vitamint se szedjen?
T.Á.: Semmilyen étrend-kiegészítőt nem javasol. Azt mondja, hogy a megfelelő minőségi táplálkozás, a jó edzésmunka és a kielégítő regeneráció és pihenés elegendő a felkészüléshez. Ha orvosilag detektálható valamilyen hiányállapot, akár egy vitaminhiány, akár valamilyen egy, D-vitamin, kalcium, magnézium, nyomelemek, akkor azt természetesen lehet pótolni, de kizárólag saját felelősségre. És ez nem az Uniónak vagy Európának a problémája, hanem az egész világnak, hiszen azért a sportolóknak szánt étrend-kiegészítőkre vagy élelmiszerekre egy komplett iparág épül rá, és óriási pénz van benne, és bármit el lehet adni.
V.Á.: És nem is elsősorban az élsportolók szedik, hanem az a rengeteg ember, aki vagy testépítő, vagy nyerni akar a csapatával.
T.Á.: Így van. Tehát a hobbisportolóknál, ott teljes katasztrófa van ilyen szempontból, hiszen nem tudnak tájékozódni, nem is nagyon foglalkoznak a kérdéssel, hogy ebben esetleg lehet doppingszer.
V.Á.: Önöknél van egy laboratórium és ott elég sok mindent bevizsgálnak, de csak doppingszerre, vagy másra is? Kinga?
S-H.K: Doppinglistán szereplő tiltott hatóanyagokra vannak olyan vizsgálati módszereink, Magyarországon különben egyedüliként, de Közép-Európában is azt mondhatjuk, hogy nagyon magas szintű és egyedülálló az a tevékenység, amit a Sport-táplálkozástudományi Központnak az akkreditált analitikai laboratóriumai és a kollégáim végeznek. És amit Ági is említett, hogy olyan esetekben, amikor például pozitív doppingeset történik, és az étrend-kiegészítők ugye előtérbe kerülnek, akkor nálunk vannak olyan bizonyító erejű vizsgálatok, amivel adott esetben tudjuk segíteni azt a folyamatot, amiben kiderül, hogy mi is történt.
V.Á.: Tehát bebizonyíthatja a sportoló, hogy az étrend-kiegészítőtől.
S-H.K: Hát igen, de akkor is, amit Ági mond, az objektív felelősség, tehát akkor is ott van. De valóban volt már olyan eset, ahol mondjuk, döntő bizonyítékkal rendelkezett, hogy egyik sportoló a másiknak megmachinálta az étrend-kiegészítőjét, és nálunk vizsgálták úgy be, és lett bebizonyítva. De ez egy nagyon egyedi eset, és Ágival pont beszéltük is, hogy akár ebből egy filmet is lehetne forgatni, de amúgy, hogyha szennyezett étrend-kiegészítőt használ a sportoló, akkor is, mondjuk, enyhítő jelentőségű lehet, de büntetést akkor is kaphat a sportoló. És ahogy beszéltétek, tehát nemcsak élsportoló, szabadidősport, hanem az átlag lakosság körében is elképesztően magas szám van, akik étrend-kiegészítőt használnak, mert nem életmódváltásban gondolkoznak, hanem ezektől az étrend-kiegészítőktől várják a csodát.
V.Á.: Ha már a laboratórium vizsgálja, hogy tartalmaz-e valamelyik étrend-kiegészítő doppingszert, ez hozzáférhető? Tehát ezt megtudhatják az emberek, vagy bevizsgálják és elmondják a sportolóknak?
S-H.K: Igen, hozzáférhető. Egy pár éve fejlesztettük a Dopping-Free nevű listát, ami megtalálható a sporttáplálkozás.tf.hu weboldalunkon, Dopping-Free cím alatt, és ezen a listán azok az étrend-kiegészítők szerepelnek, mindenféle egyéb kiegészítő információval együtt, amik a doppinglistán szereplő tiltott anyagokat nem tartalmazzák. De azt nagyon fontos még elmondani, hogy nem arról van szó, hogy minden azon a listán szereplő étrend-kiegészítő akkor csak így mehet és lehet használni, mert utána meg kell nézni, hogy szakmai szempontokból, dietetikailag ez valóban kell-e.
V.Á.: Na, és doppingmentes élelmiszerről beszélhetünk?
S-H.K: Azt gondolom, hogy igen. Habár egy nagyon érdekes esetet mondanék. A húsfogyasztásnál történt olyan, hogy ott más szabályozás van szintén a különböző földrészeken világszerte, és használtak egy olyan doppinglistán szereplő anyagot így az állatok felhasználásával, amely … Tehát ezeknek az állatoknak a húsát elfogyasztották a sportolók, akik olimpián vettek részt, és így okozott ez pozitív doppingvétséget.
V.Á.: Ági bólogat itt.
T.Á.: Így van. Tehát az élelmiszer-szennyeződés, az egy létező probléma. Ugye miért adják az állattenyésztés során az állatnak ezt a bizonyos (…), ami egyébként egy nem anabolikus androgén szteroid, de anabolikus hatású azért, amiért a sportoló is szereti.
V.Á.: Izomnövelésre nyilván, igen.
T.Á.: Ugye a zsírszövetet csökkenti, az izomszövetet növeli, nyilván minden mellékhatásával együtt. Azért rögtön tegyük hozzá, hogy például az Európai Unióban tilos, Magyarországon a hatósági állatorvos vizsgálja. De kétségtelen, hogy ez a világban probléma. Ugye annak idején Mexikóban volt egy olyan 17 év alatti labdarúgó-világbajnokság, ahol 290 pozitív volt erre a bizonyos szerre. Aztán a másik ilyen ország, ami a WADA listáján fönt van, Kína, ahol egyértelműen az állattenyésztés során adják, és ez ott legális. De azért ez nem minden országra jellemző. Még egyszer mondom, az Európai Unióban ez szigorúan tilos, és ez nem szokott előfordulni.
V.Á.: Itt ül mellettünk Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, aki hallgatott és jegyzetelt eddig. Én már úgy érzem, hogy tulajdonképpen senki ne vegyen be semmit, mert borzasztó, hogy mik lehetnek az étrend-kiegészítőkben. Nem túlzás ez?
Hankó Zoltán (továbbiakban H.Z.): Minden, ami itt elhangzott, a szívemből szól, ezt hadd mondjam. Ezzel együtt egy picit, és akkor nem az élsportolókkal kapcsolatos …
V.Á.: Beszéljünk az átlagemberekről, igen.
H.Z.: … lakossági étrendkiegészítő-fogyasztással kapcsolatos dolgokhoz én árnyaltabban viszonyulok, de szeretnék emlékeztetni arra, hogy szerkesztő asszony a felvezetőben az Unió és Magyarország viszonyának a kapcsolódási pontjait említette. Én emlékszem rá, hogy 1984-ben Magyarországon létrehoztak egy olyan termékkategóriát, amit mi egyszerűen étrend-kiegészítő helyett gyógyterméknek, tehát gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású terméknek neveztünk. Ennek a termékkörnek a bevezetése, gyártása viszonylag egyszerűbb volt, tehát az akkori hazai induló cégek a nagy gyógyszergyárakkal szemben is ezeket piacra tudták hozni, de ezeknél volt hatósági ellenőrzés a forgalomba hozatalt megelőzően. És ez egy egészen szép pályát futott be, ez a gyógytermék kategória egészen 2004-ig, amikor az uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan ennek a termékkategóriának a további jogrendben való létét az uniós szabályozás blokkolta, és e helyett étrend-kiegészítőket lehet forgalmazni. Ezeknek a gyógytermékeknek egy része innentől kezdve étrend-kiegészítővé lett átminősítve, és ahogy itt előbb említésre került, több tízezer már azoknak az étrend-kiegészítőknek a száma, amelyek listán vannak az NNGYK-nak a listáján, de valójában olyan hatósági ellenőrzés, ami akár a gyógyszerekhez, vagy korábban a gyógytermékekhez kapcsolódóan volt, ilyen jelen pillanatban nincsen, és az uniós szabályozás ezt nem is nagyon teszi lehetővé. Ugyanakkor azt látjuk, hogy erre objektív lakossági igény van. Tehát, hogy ilyen termékeket használjanak, van objektív lakossági igény, és 2010-2011-ben a gyógyszertárnak egészségügyi feladattá nyilvánították az étrend-kiegészítők forgalmazását is. Ami praktikusan azt jelenti, hogy a gyógyszertárnak innentől kezdve azzal az étrend-kiegészítővel kapcsolatban, amit ő forgalmaz, egyrészt a hamisításmentességet kell tudni igazolni, másrészt a megfelelő minőséget, és harmadrészt pedig, ami a gyógyszereknek a kiszolgáltatásához is kapcsolódik, a megfelelő, valid információt is.
V.Á.: Ez nagyon jó hír, mert ugye akkor ez azt jelenti elvileg, majd mindjárt megkérdezem, hogy gyakorlatilag is vajon ezt jelenti-e, hogy a gyógyszerész ért az étrend-kiegészítőköz, tudja, hogy mi van benne, megbízható helyről származik, és valóban azt tartalmazza, ami rá van írva. Ez így mind igaz?
H.Z.: Ez feladat, amiért elég sokat kellett és kell még a továbbiakban is dolgozni. Az akkori MÉKISZ-vezetéssel együtt 2015-16-ban sikerült egy …
V.Á.: Ne, fel kellene oldani ezt a MÉKISZ-t, mert senki nem tudja.
H.Z.: Magyarországi Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazóknak a Szövetsége. Tehát ővelük együttműködésben el tudtunk indítani egy biztonságos étrend-kiegészítő programot. Ez egy olyan minőségtanúsítási rendszert vezetett be, amelyik kapcsán, ha mindenki megcsinálja azt, amely a feladata, akkor minimalizálni lehet a gyógyszertárban forgalmazott étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos problémákat. Azt kell mondanom, hogy a hazai étrendkiegészítő-gyártók egy jelentős része ebbe a programba becsatlakozott. Vannak olyan nagykereskedőink, amelyek úgyszintén ebbe becsatlakoztak, és a körülbelül 2300 gyógyszertár közül 1600-1700 olyan gyógyszertár van, amelyik vállalta ebben a rendszerben való részvételt. Ezeket a gyógyszertárakat a vásárlók úgy tudják felismerni, hogy ott a betegtérben ki van függesztve a falra egy körben háromszögben lévő nagy É betű.
V.Á.: Tehát egy nagy É betű egy körben. Egy nagy É betű tanúsítja, hogy itt protokoll szerint gyártják és forgalmazzák az étrend-kiegészítőt.
H.Z.: Igen. Innentől kezdve van egyfajta garancia az étrend-kiegészítő fogyasztónak arra, hogy amit ő vesz, az nagy valószínűséggel azt tudja, amit mondanak róla, és az van benne, amit mondanak róla. És azt kell mondanom, hogy van egy kicsi gondom, mert, ahogy látom, a mai étrendkiegészítő-forgalomnak kb. 75-80%-a már gyógyszertáron kívül megy, és ott viszont ezeket a garanciákat nem tudják biztosítani. Másfelől itt úgyszintén szerkesztő asszony fölvezetőjében említette az egészségügyi kockázatot.
V.Á.: Mennyi mindent mondtam én.
H.Z.: Igen. És az egészségügyi kockázat, ez egy objektíven létező tény.
V.Á.: Mi jelenti itt az egészségügyi kockázatot?
H.Z.: Mondom. Ennek az a lényege, hogy vannak olyan étrend-kiegészítők, amelyekben gyógyszer-hatóanyagok vannak.
V.Á.: Egyébként rá van írva?
H.Z.: Elvileg igen. De az, hogy ebben gyógyszer-hatóanyag van, ezt nem tudja senki.
V.Á.: De a hatóanyag is, tehát nem csak az van odaírva, hogy hárslevél, hanem az is, hogy mi a hatóanyag a hársnak?
H.Z.: Igen. Igen. De még egyszer mondom, nem gyógyszerként vásárolom, és gyógyszer-hatóanyag van benne.
V.Á.: Jó, de legalább a gyógyszerész tudja, ha kiadja.
H.Z.: A gyógyszerész tudja. A másik, hogy vannak olyan növények, amelyeknek a használata étrend-kiegészítőben legalábbis aggályos. És a harmadik…
V.Á.: Mondhatna néhány példát.
H.Z.: Hadd ne mondjak …,
V.Á.: Mindenki kíváncsi lenne, melyik növény ártalmas.
H.Z.: … mert az a jogszabály-módosítás, amelyik napirenden van, ez 18 különféle ilyen növényt sorolt föl a legkülönfélébb részeivel. Egyiknél a levele, a másiknál a szára, a harmadiknál a kivonata az, ami problémás. A Salviától kezdve nagyon-nagyon sok minden van. Mi szerintünk egy picivel több, de hogyha ez a 18 is már napirenden lenne, az is egy nagyon jó helyzet lenne. És a harmadik problémát pedig az jelenti, hogy ezekben az étrend-kiegészítőkben használt szerek az esetek jelentős részében gyógyszerekkel kölcsönhatásba tudnak lépni. Például vérzékenységet befolyásoló gyógyszerekkel, antibiotikumokkal. Bizonyos esetekben pszichológiai problémáknak a kezelésére alkalmas gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek, és erről praktikusan senki nem tud.
V.Á.: Már annyi szörnyűséget hallottunk az étrend-kiegészítőkről, hogy most kénytelen vagyok ezt megkérdezni, hogy tulajdonképpen bármit szed valaki, az veszélyes? És akkor ezt mind a hármuktól kérdezem. Kezdje Tiszeker Ágnes a választ.
T.Á.: Nagyon sok érdekes dolgot hallottunk, és ebből az egyik üzenet az az, hogy az egészségügyi ellenőrző hatóságok meghallották azt a problémát, amint az előbb mondtunk, hogy világszerte probléma, és próbálnak bármit tenni, miközben azért az étrend-kiegészítőket gyártó cégek komoly lobbit csinálnak azért, hogy minél kevésbé legyen ez ellenőrizve. És akkor válasz a kérdésre, nem baj, ha valaki hozzányúl valamilyen étrend-kiegészítőhöz, de ésszel kell megtenni. Tehát nem kell mindjárt valami bogyót beszedni azért, mert mondjuk, egy kisgyerek időnként beteg, amikor az óvodából hazajön, vagy nem kell mindjárt valamilyen növényhez hozzányúlni, pláne különböző növényi extraktumokból összerakott bizonytalan eredetű vagy bizonytalan tartalmú termékhez, csak azért, hogy az immunháztartásunkat erősítsük. Tehát, hogy azért ezt okosan és ésszel kell megválasztani, akár szakember segítségével. De lehet valamiféle biztonságot azért nyújtani a vásárlónak. Mert mit szoktunk mondani a versenysportolóknak is? Megbízható legyen a termék olyan szempontból, hogy a gyártóról tudjunk valamit. Tehát azért ma már egyre több gyártó, aki egy picit is ad magára, és részt akar venni például a versenysport szponzorálásában, kifejezetten bevizsgáltatja a termékeit. Megküldi nekünk, hogy milyen összetétele van. Tehát, ha a gyártó azért vállalja a felelősséget, hogy abban a termékben az van benne ténylegesen, ami a dobozra rá van írva, akkor könnyű dolgunk van, hiszen az összetétel alapján tudunk egy véleményt mondani. Tehát az egyik az, hogy megbízható legyen a gyártó.
V.Á.: Amúgy ennek egy alapnak kellene lennie, hogy az van a termékben, ami rá van írva.
T.Á.: Nem alap, de egyre többen csatlakoznak ehhez a gyártók közül. Nagyon-nagyon fontos, ami itt elhangzott, hogy patikai forgalomban szerezze be a delikvens a terméket. Mégiscsak a gyógyszerész is, még, ha nem is tud százszázalékos garanciát vállalni, de odateszi magát, nem akármit forgalmaz. Tehát én azt gondolom, hogy a versenysportban az internetről, pláne olyan internetes gyártóktól, akik visszakereshetetlenek és a jó ég tudja, hogy honnan jönnek, nem szabad rendelni. Ezt tessék eldobni, semmit nem tudunk róla. A növényi összetevőkkel komoly probléma van, tehát mi azt a versenysportban nagyon-nagyon tapasztaljuk, ugye a WADA-nak is nagyon erős a hozzáállása. Azt mondja, hogy minél több növényi összetevőből van, annál biztosabb, hogy nem tudjuk beazonosítani, nem tudjuk bevizsgálni, annál biztosabb, hogy szennyeződhet, akarattal vagy akaratlanul, tehát minél több növényi összetevő, annál kevésbé használja versenysportoló. És nem azért, mert a gyógynövényekkel baj van, mert tudjuk, hogy ez egy ősi tudomány, hanem azért, mert ami ténylegesen aztán a dobozba kerül, az nem is biztos, hogy azt a növényt látta, vagy nem olyan összetételben, vagy esetleg valami más is bekerült. És azért így zárszóként hadd mondjam azt, hogy azért nem a jó minőségben, patikai forgalomban kapható multivitaminnal, D-vitaminnal, kalciummal, magnéziummal, vaspótlással, tehát nem ezekkel, csont- és porcerősítőkkel, nem ezekkel van a probléma. Nem is láttam még ebből kifolyólag túl sok pozitív esetet. Igazából dopping szempontjából a probléma mindig akkor van, ha játszik egy picit a tűzzel a sportoló. Tehát a természetes tesztoszteron-fokozók, azt felejtsük el. Fogyókúrás szerek, zsírégetők. Melyikünk nem szeretne valami klassz fogyókúrás szert, hogy bekapkodok néhány tablettát és hopsz, húsz-harminc kiló leugrik az emberről? Nem. Tehát jó a reklámszöveg, de ez nem igaz. Nincs ilyen. Tehát biztos, hogy lesz benne valami olyan, ami doppingszer, és ne felejtsük el, hogyha doppingszer, az majdnem biztos, hogy azért van fönt a tiltólistán, mert valamilyen egészségkárosító hatása is van. Edzés előtti pörgetők, nagyon népszerű ma, egészen tizenéves gyerekek is használják. Valóban pörögnek, több edzésmunkát tudnak elvégezni, de ára van, mert egy olyan összetevő van benne az irgalmatlan mennyiségű koffeinen kívül, ami egyébként nincs rajta a WADA tiltólistáján, de valamilyen stimuláns is van benne. Nem kell 16 éves gyerekeknek stimulánst használni. Tehát én azt szoktam mondani, hogy a jó minőségű, gyógyszertárban vásárolt, megbízható gyártótól, ne adj’ Isten, bevizsgált étrend-kiegészítőt nyugodtan lehet használni. Nem rendelünk összevissza mindenfélét csak azért, mert jó a reklámszöveg hozzá.
V.Á.: Kinga? Szabad-e szereket szedni egyáltalán?
S-H.K.: Lehet ma használni étrend-kiegészítőket. Szerintem nagyon fontos megnézni azt, hogy milyen a táplálkozása, milyen az életmódja az egyénnek, mert ami még problémát szokott okozni, hogy nem egy darab étrend-kiegészítőt használnak, hanem halmozzák az étrend-kiegészítőket. Amúgy nagyon sokszor, amikor rákérdezünk, rögtön azt mondják, hogy ők nem szednek semmit, nem használnak semmit, mert nem is tudják, hogy mi az étrend-kiegészítő. És hogy egy D-vitamin, egy C-vitamin számukra nem az étrend-kiegészítő kategóriában van. Nagyon-nagyon sok edukációra lenne szükség. Tehát, hogyha még egy-egy étrend-kiegészítő biztonságosan alkalmazható, akkor, hogyha sok van egymás mellett, az is okozhat problémát. Tehát, hogy ez úgy tűnik, hogy bárki így a reklámok mentén, én csak bemegyek jó esetben a patikába, és ott vásárolok étrend-kiegészítőket, de hogyha ez nincsen megfelelően felépítve, ez problémás lehet. Valamint, hogy pont a mikrotápanyagoknál, a vitaminoknál, ásványi anyagoknál nagyon sokan még mindig úgy gondolják, hogy a több, az jobb. Itt vannak olyan napi beviteli értékek, amiket szintén fontos figyelembe venni, bármennyire az influenszerek azt mondják, hogy egy C-vitaminból mennyire elavult dogmák azok, amit a dietetikusok mondanak, hogy 80 milligramm legyen a C-vitamin. Hát minimum legyen háromezer, vagy inkább ötezer milligramm. Sőt, olyat is láttam, hogy tízezer milligramm. És akkor ők megveszik az aszkorbinsavat, mert nagyon divatosak akarnak lenni és akkor még, mondjuk, ilyen kis titaN golyóval kiegészítik, tehát elképesztő történetekkel lehet találkozni. Nem kell C-vitaminból még betegséges időszakban sem háromezer milligrammnyi mennyiséget szedni. Tehát én dietetikusként természetesen azt mondom, hogy első az élelmiszer, a hagyományos élelmiszer. Ez egy nemzetközi alapelv. És hogyha szükséges, akkor használunk étrend-kiegészítőket, de nem az étrend-kiegészítőktől kell várnunk a fogyást, az egészséget, a megfelelő teljesítményt, hanem az életmód. Azt gondolom, akkor érezhetjük magunkat a legnagyobb biztonságban.
V.Á.: Zoltán, ugyanez a kérdés.
H.Z.: Hát, ugye az étrend-kiegészítő fogalmába beletartozik az, hogy a hagyományos, normális táplálkozás kiegészítéseként. Tehát hogyha erre nincsen lehetőségünk, akkor próbáljuk meg az így hozzánk el nem jutott, vagy el nem fogyasztott különféle nyomelemeket, ásványi anyagokat, vitaminokat meg egyebeket pótolni. Én is azt gondolom, hogy elsősorban a természetes életmód lenne az, amelyik az ezekkel kapcsolatos problémákat megoldja. Ugyanakkor bevallom, hogy én is szedek étrend-kiegészítőt.
V.Á.: Na, mit szed?
H.Z.: Azt hadd ne mondjam el itt és most. De hogyha tudatosan vásárolok, és nem egy élményvásárlás az, amit megpróbálok csinálni, hogy akkor most, hú, gyorsan összevásárolok mindent, mert láttam a reklámját, hanem ezt a fajta egészségtudatosságot fontosnak tartom, akkor én azt gondolom, hogy viszonylag jó irányba mozdulhatunk el. És nagyon köszönöm, hogy nem nekem kell hangsúlyoznom azt, hanem Tiszeker Ágnes említette, hogy igen, a gyógyszertár garanciát jelenthet.
Forrás: Magyar Gyógyszerészi Kamara