Ötven évvel ezelőtt alig különbözött az inzulinkezelés az 1-es típusú (akkor gyermek- és ifjúkorinak, szakkifejezéssel juvenilisnek nevezett) és a 2-es típusú (akkor felnőtt- és érettkorinak nevezett) diabétesz között – írja a DiabFórum Magazin.
Szerző: dr. Fövényi József, PhD a Cukorbetegközpont diabetológusa
A fő különbség abban állt, hogy míg a juvenilis diabéteszben az inzulinkezelést a diabétesz diagnosztizálását követően azonnal meg kellett kezdeni, a felnőtt- és érettkori diabéteszt nagyon sokáig igyekeztünk a ma már nem használatos tablettás készítményekkel egyensúlyban tartani (a betegek szokásos mondása volt: „csak inzulint ne”), és amikor a vércukorszintek már nagyon megemelkedtek, akkor álltunk rá az inzulin adagolására. Az inzulinkezelés módja akkoriban nem különbözött lényegesen a kétfajta diabétesz esetében: általában naponta kétszer adagoltuk az egy fecskendőben összekevert, többnyire sertés hasnyálmirigyéből előállított, gyors hatású (a betegek által „simá”-nak nevezett) és a többnyire 14–16 órás hatástartamú, és az esetek többségében marha hasnyálmirigyből előállított, elhúzódó hatású inzulint. (Az előkevert gyors hatású NPH inzulinok csak a nyolcvanas évek óta állnak rendelkezésre.)
A humán inzulinok – melyeknek az aminosav-összetétele megegyezett az egészséges ember hasnyálmirigyében előállított inzulinnal – 30–40 évvel ezelőtt jelentek meg. A tiszta oldatban lévő humán inzulint a 30 perces hatáskezdet alapján gyors hatásúnak neveztük, ennek a hatástartama 5-6 óra volt, míg a könnyen leülepedő, ezért a használat előtt összerázandó, 14–16 órás hatástartamú inzulin volt az NPH. A kettőt egy fecskendőben tetszés szerint lehetett keverni.
Lényegében a nyolcvanas évek második felében vált el egymástól a kétfajta diabétesz inzulinterápiája, amennyiben az 1-es típusú betegeket az ún. intenzív inzulinkezelésre állítottuk: napi egyszeri vagy kétszeri NPH bázisinzulin mellett és az étkezések előtt háromszor gyors hatású inzulint adtunk, míg a 2-es típusú diabéteszesek esetében még hosszabb ideig fennmaradt a naponta kétszer – ritkán háromszor – alkalmazott kevert inzulin adagolása, immár patronban és tollal adva.
A kétezres évek elején jelentek meg az ún. analóg inzulinok, melyek egyrészt ultragyors hatásúak voltak, és ezeket néhány perccel étkezések előtt kellett beadni, és mellé többnyire naponta egyszer szintén analóg, 18–24 órás hatástartamú bázisinzulinokat alkalmaztunk mind az 1-es, mind a napi kétszeri inzulin mellett nem kielégítő anyagcserét mutató 2-es típusú diabéteszben. Ezt követően jó tíz éven keresztül ismét közel került egymáshoz az 1-es és 2-es típusú diabéteszesek inzulinterápiája.
Ebben alapvető változás következett be az utóbbi öthat esztendőben. Ugyanis míg korábban az inzulinkezelés intenzifikálása (eszkalációja) irányában indultunk el, most pont az ellenkezője megy végbe a 2-es típusú cukorbetegeknél. Miután megjelentek a GLP-1 agonistákkal kevert hosszú hatású inzulinok (Xultophy, Suliqua), először ezzel váltjuk fel a korábban adott bázisinzulinokat, és az adagjuk fokozatos emelése mellett csökkentjük, majd egyre többször elhagyjuk az étkezési inzulinokat. Ezt nevezzük ma az inzulinkezelés deeszkalációjának. Így az anyagcsere javítása mellett sokkal könnyebb lehet a nagyrészt idős, 2-es típusú diabéteszesek élete, és javulhat az életminőségük.
Sok esetben ezt a napi egyszeri inzulinadást kiegészítjük a vesén keresztül a vércukrot csökkentő SGLT-2 gátló tablettákkal (Jardiance, Forxiga, illetve ezek metforminnal kombinált változataival). Utóbbiakkal együtt alkalmazható a csupán szintén naponta egyszer adott hosszú hatástartamú degludek inzulin (Tresiba) is.
Végül – főként elhízott cukorbetegeknél – mind gyakrabban kerülhet sor a korábbi inzulinkezelés elhagyására és helyette a hetente egyszer injekcióban adott GLP-1 agonista szemaglutid (Ozempic), illetve ennek naponként adagolható tablettás változata a Ryberlsus alkalmazására.
Összefoglalva a leírtakat megállapíthatjuk, hogy 2-es típusú diabéteszben az inzulinkezelés forradalmi változásának lehetünk tanúi, és akkor még nem említettük a naponta egyszer adagolható, hosszú hatástartamú inzulinok mellett a közeljövőben forgalomba kerülő, hetente egyszer alkalmazható icodec inzulint.
