Az életkorral csökken az izomtömeg, ez természetes folyamat, ám a daganatos betegség és a kezelések ezt felgyorsíthatják. Ez a szarkopénia. Az izomtömeg és az izomerő csökkenésének egy súlyos betegség közepette számos összetevője van, ám mind az orvosok, mind az érintett betegek kezében vannak eszközök, amivel a szarkopénia üteme jelentősen lassítható – írja a Rákgyógyítás.
Gyorsuló izomvesztés
A daganatos sejtek tápanyagigénye, az anyagcsere-egyensúly felborulása, a szervezetben felhalmozódó gyulladáskeltő anyagok, a hormonális változások egyaránt negatívan hatnak. A betegség, a műtét, a kezelések miatti étvágytalanság és fogyás, a fizikai aktivitás csökkenése, a mellékhatások mind-mind közrejátszhatnak abban, hogy a rákbetegeknél felgyorsulhat a szarkopénia folyamata. A szarkopénia nem feltétlenül jár együtt soványsággal: túlsúlyos betegekben éppúgy kialakul, náluk a magas zsírtömeg mellé alacsony és egyre csökkenő izomtömeg társul.
– A kezelések sikerességét jelentősen befolyásolja a betegek általános állapota és fizikai teherbírása is. A daganatos betegeknél a szarkopénia korai felismerése és megfelelő kezelése kedvező hatással lehet a betegség kimenetelére. Mindent meg kell tenni az erőnlét megőrzése, az izmok mennyiségének és funkciójának fenntartása érdekében – fogalmazott a szarkopénia felméréséről és követéséről szerzőtársaival együtt szakcikket közlő dr. Furka Andrea, a Debreceni Egyetem Onkológiai Tanszékének adjunktusa. Az onkológus kutatási témaként is foglalkozik a szarkopéniával: összefüggéseket keresnek az izomzat állapotának kedvező irányú befolyásolása és a betegség hosszútávú kimenetele, valamint az életminőség változása között. A kutatás során a különböző daganattípusoknál képalkotó vizsgálatok révén mérik a szarkopénia mértékét a kezelések megkezdése előtt és alatt.
– A cél az izomtömeg, az izomerő, a teljesítmény javítása, de sajnos még nincs célzott kezelés a szarkopéniára, lépéseket viszont tehetünk. A táplálkozásban például a magas leucin- és cinktartalmú diéta segíthet – emelte ki Furka Andrea. Leucin a marhahúsban, a csirkehúsban, a tonhalban, a tojásban, tejtermékekben, a növények közül a diófélékben és a tofuban van, koncentráltan a tejsavó-fehérjében vagy a szójafehérjében találni meg. Cinket szintén a húsok, tengeri halak, diófélék és magvak, hüvelyesek, mint a bab, lencse, csicseriborsó tartalmaznak. Ezek az ásványi anyagok étrendkiegészítőként is elérhetők, sportolók is használják. Speciálisan daganatos betegeknek kifejlesztett magas fehérjetartalmú tápszereket a kezelőorvos receptre is felírhat.
– A táplálkozás mellett kiemelkedően fontos az izmok használata, azaz a testmozgás, a személyre szabott mozgásprogram. A rezisztencia edzés olyan típusú testmozgás, amikor az izmoknak valamilyen ellenállást kell leküzdeniük, ilyen például a súlyzóval vagy gumikötéllel végzett torna. Emellett a stabilitást segítő, az egyensúlyt javító tornák is hasznosak. Érdemes gyógytornásszal egyeztetni, de a mindennapokban is mindenki találhat rá alkalmat, hogy többet mozogjon. Lehet az séta, kertészkedés, kerékpározás, a lényeg, hogy minél kevesebb időt töltsön egy beteg ülve, passzívan – javasolta Furka Andrea.
Kóros fogyás megállítása
Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát. Ez nem soványságot jelent, hanem olyan hiányállapotot, amikor egyensúlyzavar lép fel, tehát adott tápanyagból többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut vagy hasznosítani tud. Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, s a fogyást okozó különféle fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, illetve gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, ez az anorexia-cachexia szindróma.
A szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka ezen állapotban a vérszegénység kialakulása sem, s az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbb a sebgyógyulás, csökken a kemoterápia és a sugárkezelés hatékonysága, a mellékhatások viszont felerősödhetnek.
A betegek fogyása tehát nem csak abból ered, hogy nem esznek eleget, hanem a háttérben egy összetett, az anyagcsere egyensúlyát megbolygató gyulladásos folyamat játszódik le. A kóros fogyás kivédésére, illetve csökkentésére nem elegendő tehát többet enni – különösen, hogy erre a mellékhatások miatt sok esetben nem is képes a beteg. A tumoros cachexia ellen orvosi eszközöket is be kell vetni.
