Magyarországon a 2-es típusú cukorbetegség népbetegségnek számít, amellyel több mint egymillió ember él együtt és ez a szám folyamatosan növekedő tendenciát mutat. A diabétesz számtalan általános egészségi állapotot érintő komplikációval hozható kapcsolatba, és ez így van több szájüregi betegséggel is, mint a szintén rendkívül gyakori fogágybetegséggel, aminek a következtében a fogelvesztés gyakoribb a cukorbeteg páciensek körében. Ebből kifolyólag egy különösen fontos populációt képeznek, akiknél nagyobb arányban van szükség fogpótlások készítésére.
Manapság a fogászati implantátumok alkalmazása az elsődlegesen választandó kezelési lehetőség kis-, de akár nagykiterjedésű foghiányok megszüntetése esetén, hiszen lehetővé teszi a páciens számára a rögzített fogpótlás viselését abban az esetben is, ha a megmaradt fogak száma vagy elhelyezkedése ezt nem tenné lehetővé.
A rendelkezésre álló irodalom nem alkot konszenzust abban a kérdésben, hogy a cukorbetegség jelenléte és a vércukor kontroll minősége befolyásolná-e a fogászati implantátumokkal történő kezelés sikerességét, emellett nincs egységes nemzetközi iránymutatás sem a kérdésben. Ebből kifolyólag a Diabéteszes fogászati munkacsoport célja az volt, hogy megvizsgálja a cukorbetegség, valamint a cukorbetegséget megelőző állapotot, azaz a prediabétesz hatását a fogászati implantátumokkal történő kezelések sikerességét illetően.
Teljes kiterjedésű szisztematikus irodalomkutatás és meta-analízis során összegeztük a rendelkezésre álló klinikai vizsgálatokat, hogy a lehető legmagasabb evidenciájú eredményt tudjuk biztosítani a kérdésben.
Összességében eredményeink azt mutatják, hogy a cukorbetegséggel és prediabétesszel élő páciensek nagyobb arányban, és súlyosabb implantátum körüli lágy- és keményszöveteket érintő betegségekben szenvednek a cukorbetegséggel nem rendelkező kontroll csoportokhoz képest.
Az eredményeket tovább vizsgálva felosztottuk a cukorbeteg pácienseket vércukor kontroll szerint jól és rosszul kontrollált páciens csoportokra (ehhez a felosztáshoz az Amerikai Diabétesz Szövetség által javasolt 8%-os hemoglobin A1c értékhatárt használtuk fel), aminek következtében már más eredményeket kaptunk.
Jó vércukor kontrollal rendelkező páciensek hasonló eredményekkel rendelkeztek, mint a nem cukorbeteg páciensek, azonban a rossz vércukor kontrollal élő páciensek még súlyosabb implantátum körüli szövetgyulladásban szenvedtek.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy a cukorbetegség nem minden esetben számítható rizikó faktornak, így nem mondható ki egységesen, hogy a cukorbetegség önmagában veszélyeztetné a fogászati implantátummal történő kezelés sikerességét.
Kiemelten fontos pácienseink vércukor-kontrolljának minőségi vizsgálata az implantációs beavatkozások tervezési fázisánál, aminek következtében nem csak a rossz vércukor kontrollal rendelkező páciensek azonosítása lehetséges, hanem a még nem diagnosztizált, „lappangó” cukorbetegség, vagy prediabétesz jelenlétének a felfedezése is. Ezekben az esetekben elengedhetetlen a diabetológusokkal történő szoros együttműködés, hiszen csak képzett szakemberekkel közösen lehet a lehető legsikeresebb kezelést elérni.
Abban az esetben, ha pácienseink vércukorszintje nem kontrollált akkor a gyakoribb visszarendelés, professzionális szájhigiénés kezelés, valamint instruálás és motiválás szükséges ahhoz, hogy a fogágy és/vagy implantátumok körüli szövetek gyulladásos megbetegedéseinek az esélyét csökkentsük.
Pácienseinknek minden körülmények között javasoljuk a cukorbetegség kialakulásában fontos rizikó tényezők elkerülését, így a helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás, magas minőségű szájhigiéné fenntartása mind hozzájárulhat a szájüregi és az általános egészség hosszantartó megőrzéséhez – fogalmazott összefoglalójában dr. Bencze Bulcsú.
