Az idei Patikanap fókuszában a diabétesz gyógyítása, a szövődmények megelőzése áll. A Kórházi-Klinikai Területi Szervezet ez alkalomra készített cikkében a Péterfy Sándor Kórház főigazgatója, dr. Kökény Zoltán sebész beszél arról, hogy az orvosok hogyan próbálják a betegség kialakulását és előrehaladását megelőzni, és milyen lehetőségeik vannak a kezelésben – írja a Magyar Gyógyszerészi Kamara.
Forrás: MGYK
Kökény Zoltán gyakorló sebész szakorvos, a Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgatója lábmentő kampányt indított, hogy minél több cukorbeteghez jusson el az üzenet: neki is van feladata és lehetősége a végtagamputáció megelőzésében. Az ország legtöbb kórházi gyógyszerészét foglalkoztató intézmény vezetőjeként úgy látja, hogy a jövőben a kórházi gyógyszerészeknek még nagyobb szerepük lehet a betegellátásban.
– Milyen nagyságrendű problémát jelent a diabetes Magyarországon?
– Ma körülbelül egymillió-háromszázezer cukorbeteg van Magyarországon; évente négyezer amputáció történik csak a cukorbetegség szövődményei miatt. A betegek sokszor elhanyagolt állapotban kerülnek hozzánk, pedig, ha időben törődnének a tünetekkel, az amputációk jó része elkerülhető lenne. Ráadásul egy egyszerű, napi rutinnal idejében fel lehet ismerni a tüneteket, és el lehetne kerülni a sebfertőzést.
– Ezek alig hihető, döbbenetes számok! Hogyan lehetséges, hogy a viszonylag egyszerű, a betegek által elvégezhető, napi vizsgálat ellenére is ilyen nagy arányú a végtagvesztés?
– A cukorbetegek nagy része tudja, hogy megvakulhat, tönkre mehet a veséje, de azzal nincs tisztában, hogy elveszítheti a végtagját. A betegek nem tulajdonítanak jelentőséget az apró tüneteknek, és – éppen hétköznapiságuk miatt – nem érzik a megelőzést szolgáló tanácsok betartásának szükségességét sem. A cukorbetegség miatt kialakuló érbetegség, a neuropátia miatt a beteg nem érez fájdalmat, hőt, nyomást, ezért nem érzi, ha egy apró kavics bekerül a cipőjébe és feltöri a lábát, vagy belelép egy tüskébe, varrótűbe, amely benne marad a bőrben, a mélyebb szövetekben. Ezek a sebek pedig könnyen elfertőződhetnek. Tapasztalatok szerint – az első amputáció után – a másik végtag elveszítése gyakran három éven belül bekövetkezik, öt éven belül pedig – egyéb súlyos szövődmények miatt – a halálozás kockázata is igen magas.
– Ez arra utal, hogy a felvilágosításra óriási szükség lenne…
– Így van. Éppen ezért több szakmai társasággal is együttműködve elindítottam egy végtagmentő kampányt, „Legyél Te is Lábmentő” szlogennel. A kezdeményezéshez sokan csatlakoztak: zenészek, művészek, olimpiai- és világbajnokok és más ismert emberek egyperces videókban hívják fel a figyelmet a megelőzésre. A megelőzést nyilván azokon a helyeken kell elkezdeni, ahol a cukorbetegek is megfordulnak, és a cipőjüket, zoknijukat is leveszik. Ezért nagyon sok pedikűröst oktattam már, akik követik a közösségi média oldalamat. Azért épp a pedikűrösöket, mert közvetlen, rendszeres kapcsolatban vannak a betegekkel. Akiket elértünk, azok megfelelő oktatás után, probléma esetén már orvoshoz tudják irányítani a pácienseket.
– Mennyire eredményesek a szűrővizsgálatok?
– Még a COVID előtt Máriapócson, majd a XVIII. kerületben két háziorvosi praxisban is végeztünk lábszűrést a cukorbetegeknek. Mindkét helyen hasonlóan váratlan eredményeket kaptunk. A cukorbetegek 29 százalékánál a kisebesedés magas kockázatát találtuk. Ez azt jelenteti, hogy egy éven belül 30 százalék az esélyük a lábfekély kialakulására, néhány éven belül pedig szinte biztos a lábfekély kialakulása. A közepes kockázatú csoport aránya 62 százalék volt, ami azt jelenti, hogy náluk a lábfekély kialakulásának kockázata évenként 5-7 százalék. A betegek mindössze 9 százaléka tartozott az alacsony kockázatú csoporthoz, ahol a lábfekély kialakulásának évenkénti kockázata 2 százalék alatti.
– Hová, kihez fordulhatnak a már kezdeti stádiumban felfedezett problémájukkal a betegek?
– A beteg elmehet a rendelőintézeti sebészetre, a bőrgyógyászatra, a háziorvoshoz, de előfordulhat, hogy a beteg vagy akár az orvos egy pici sebet nem vesz elég komolyan. Pedig diabetes esetén egy seb könnyen elfertőződhet, a láb speciális szerkezete miatt a fertőzés pedig gyorsan ráterjed az inakra, ízületekre, csontokra. Egy cukorbeteg speciális ellátásához – például egy tehermentesítő gyógycipő felírásához – ideggyógyász vagy érsebész javaslatára lehet szükség. A beteg erre akár heteket is várhat, majd jelentkezik az ortopédiára, és a tehermentesítő gyógycipő elkészüléséig így akár fél év is eltelhet, miközben órák, napok alatt is kialakulhat a végtagvesztéshez vezető, súlyos fertőzés.
– Hogyan lehetne ezen a gyakorlaton változtatni?
– Nyugat-Európában régóta léteznek sebkezelő központok; ez egy többszakmás, jól működő modell. Nálunk minden, ehhez szükséges vizsgálatot és beavatkozást finanszíroz a NEAK, ezért a megvalósítás „csak” szervezés kérdése. A központokat akár a szakrendelőkben is létre lehetne hozni. De konkrét tervem is van már: a Péterfy kórházban szeretnék egy sebkezelő központot nyitni, ahol elvégzik a röntgenvizsgálatot, a sebkezelést, az ideggyógyászati, érsebészeti vizsgálatot, és a tehermentesítő segédeszköz felírására jogosult ortopéd sebészhez is bejut a beteg. Ha ez sikerül, akkor a páciens órákon belül teljes ellátást kaphat. Sokat lehetne javítani a helyzeten azzal is, ha a cukorbeteget elsőként ellátó orvos antibiotikumot adna, amikor fertőzött lábsebet lát. Fontos lenne, hogy a cukorbetegeket elsőként ellátó szakorvosok felhívják a betegek figyelmét a sebes láb tehermentesítésének szükségességére is.
– Vannak-e új és innovatív módszerek, eszközök a gyógyításban? Melyek ezek?
– Van fejlődés, például a lokális oxigénterápia alkalmazásával. A Granulox spray javítja a szövet oxigenizációját, mert a sebbe fújva megköti a légköri oxigént és beviszi azt a szövetekbe, elősegítve ezzel a sebgyógyulást.
Van olyan kötszer is, amiből oxigén szabadul fel a seben, egy másik vákuumot csinál a seb felületén, csökkentve a szövetek körüli ödémát, javítva így a mikrocirkulációt, végső soron a szövetek oxigénellátását. Vagy itt van a hidegplazma terápia, amelynek során plazma halmazállapotú, ionizált gázokkal kezelve a fertőzött sebet, elpusztulnak a kórokozó baktériumok, ugyanakkor a normális szöveteket nem károsítja. Segítség lehet a kezelésben a speciális fényt kibocsátó kamera, amely láthatóvá teszi a fluoreszkáló baktériumtelepeket, a biofilmet, így azonnal ellenőrizhető a sebtisztítás eredményessége.
– A terápiás munkában milyen szerepe van a Péterfy kórház gyógyszerészeinek?
– A diabeteszes láb kezelésében, például a fertőtlenítőszerek, a kötszerek, antibiotikumok megválasztásában van szerepük. Kuriózum a diabétesz láb ambulancia, ahol az esetlegesen felmerülő antibiotikum-alkalmazás megfelelőség mellett a kollégáim, táplálkozási, klinikai táplálási, bőrgyógyászati (pl. gombás köröm stb.) és bőrápolási (neuropátia rizikója esetén különösen) kérdésekben, valamint a diabetes primer terápiájával kapcsolatban tudnak segíteni, edukálni. A Péterfyben nagy számban dolgoznak kórházi gyógyszerészek, és nemcsak a fekvőbeteg-, hanem a járóbeteg-ellátásban is az orvos mellett tevékenykednek. Ez utóbbi területen Magyarországon, sőt Európában is az élen járunk, hisz csupán Angliában és Spanyolországban működik mélységében hasonló rendszer. A kórházi gyógyszerészek szaktudásukkal támogatják az orvosok gyógyító munkáját, és ezzel terheket vesznek le a vállukról. Óriási segítséget nyújtanak a gyógyszerelési hibák csökkentésében, megelőzésében, az infekciókontrollban és az antibiotikum stewardship menedzselésében. Főigazgatóként azt is fontos szempontnak tartom, hogy mindezzel jelentős megtakarítást lehet elérni. Láttam már nemzetközi példákat szerepkörük, kompetenciáik további bővítésére, azt gondolom, hogy erre itthon is szükség van.
Forrás: Magyar Gyógyszerészi Kamara
