Az epilepsziás tünetek indulása az életkori tengelyen két kiemelkedést mutat: a serdülőkori csúcs mellett kb. 60-65 éves kortól a görbe ismét felfelé ível.
Szerző: Prof. dr. Rajna Péter
Időskorban jelentkező epilepszia
Az időkori csúcs szorosan összefügg a korosodással megjelenő (ún. geriátriai) betegségekkel, ezek közül is elsősorban az agyi keringési zavarokkal. Ha tehát hirtelen, váratlan eszméletvesztés, a tájékozódás, a gondolkodás átmeneti zavara, furcsa viselkedés, a tevékenységben elakadás, vagy tétovaság, beszédzavar, illetve nem a helyzethez illő (akárcsak enyhe fokú, de új keletű) mozgásjelenségek vagy görcsös állapot alakul ki, az epilepsziás történés lehetőségét ideggyógyásznak kell mérlegelnie.
Legalább két okból:
1./ Az átmeneti agyi keringési elégtelenség (és annak leggyakoribb formája, a sztrók) epilepsziára gyanús, de valójában nem epilepsziás természetű tünetekkel járhat. A keringészavar haladéktalan kezelése szükséges azért, hogy maradandó károsodások ne alakuljanak ki. A korai kezelés előnyeit később már nem lehet kiaknázni, ezért már a legelső panasz vagy tünet esetén orvoshoz kell fordulni. Epilepsziát utánzó jelenségek természetesen egyéb kórállapotokban, pl. a szív-, vesebetegségségben, anyagcsere zavarokban (cukorbetegség), hormonzavarok stb. esetén is felléphetnek. Sőt, a fiatalabb korban kifejezetten gyakori, lelki okokból létrejövő (például szorongásos) rosszullétek lehetőségével idősebb korban is számolni kell.
2./ Az ún. alkalmi epilepsziás rohamok valódi epilepsziás történések, mégsem feltétlenül az epilepszia betegség indulását jelzik. Csupán egy epilepsziás működészavart előidéző aktuális biológiai krízisállapotot, amely azonban szintén haladéktalan ellátást igényelhet. Az alkalmi epilepsziás rohamok hátterében (a hazai palettán) legtöbbször alkoholmérgezés vagy -megvonás, kedvezőtlen gyógyszerhatások, illetve -kölcsönhatások állnak.
3./ A tüneti epilepsziás rohamok az agyműködést érintő betegségek első jelei lehetnek. Itt ismét elsősorban az agyi vérellátási zavarokat kell kiemelni. Emellett minden olyan szervi betegségben kialakulhat epilepsziás tünet, amelyben az agy anyagcseréje vagy oxigénellátása meginog. A közhiedelemmel ellentétben az időskori agydaganatok viszont ritkán kezdődnek (kizárólag) epilepsziás tünetekkel.
4./ Kétségtelen, hogy idős korban sok epilepsziára gyanús és valóban epilepsziás jelenséggel találkozunk. A hagyományos értelemben vett epilepszia betegség, amikor a rohamjelenségeken és következményeiken kívül egyéb tünet, illetve előrehaladó agyi kórfolyamat nem tisztázható, ellenben kimondottan ritka.
Az időskorban jelentkező, külső körülményekkel nem magyarázható, hirtelen fellépő átmeneti fizikai vagy szellemi működésváltozást tehát mindig komolyan kell venni. Haladéktalanul ki kell vizsgálni, be kell állítani a szükséges kezelést, és követni kell az állapot alakulását.
Az epilepsziások idős kora
Az a tény, hogy erről érdemes beszélni, bizonyítja, hogy az epilepszia betegség legtöbbször nem jár az élettartam megrövidülésével. Azonban senkinek sem mindegy, hogyan tölti élete utolsó negyedét.
Az epilepszia betegség – önmagába véve – idős korban nem súlyosbodik. Sőt, sok esetben a rohamok ritkábbak, zajlásuk enyhül, vagy a betegek észrevehetnek olyan bevezető jeleket, tüneteket, amelyek segítik a biztonságos körülmények kialakítását.
A legfontosabb, hogy az előírt kezelést a páciens pontosan betartsa, működjön együtt kezelőorvosával. Azaz pontosan szedje az előírt gyógyszereket, kerülje az általános és esetleg a saját rohamaira vonatkozó speciális provokáló helyzeteket, kedvezőtlen hatásokat, végeztesse el a szükséges kontrollvizsgálatokat és mindig jelenjen meg a megbeszélt orvosi viziteken.
Az epilepszia szempontjából a kor előrehaladásával járó testi és szellemi változások azonban több kérdést is felvetnek. Sok esetben megjelennek egyéb szervi betegségek (leggyakrabban a szív és a vérkeringés zavarai). Ezek többnyire nem rontják az epilepsziát, leginkább a gyógyszereik „ütközhetnek”. Ezért minden újonnan beállított gyógyszert a rohamgátló szerekkel össze kell hangolni. A kezelőorvost már az első viziten tájékoztatni kell a fennálló társbetegség(ek)ről, azok terápiás előírásairól.
Az epilepszia NEM vezet elbutuláshoz (demenciához). Ezért a mindennapi aktivitást akadályozó feledékenység vagy egyéb mentális tünet esetén ugyanolyan alapos kivizsgálásra van szükség, mint epilepszia hiányában.
Az epilepsziától nem lehet megőrülni, megtébolyodni. Amennyiben tehát a szellemi működésekben váratlan jelenségek lépnek fel, annak egyéb okát kell keresni (ezek között viszont az orvosi előírásra, illetve az azokon felül alkalmazott gyógyszerek, illetve természetgyógyászati készítmények esetleges kedvezőtlen kölcsön/hatását is mérlegelve).
A testi működések lassulása – gyengülése következtében viszont valóban megváltozik a gyógyszerek biológiai hasznosulása. Ezért – szerencsére ritkán – előfordul, hogy változatlan kezelés ellenére a rosszullétek gyakoribbá válnak, esetleg erősödnek. Máskor pedig kellemetlen, korábban nem tapasztalt mellékhatások jelentkezhetnek. Ezekben az esetekben azonnal kontrollra kell jelentkezni, mert a szakorvosi vizsgálat (esetenként a rohamgátló gyógyszerek szérumszintjének meghatározásával) tisztázhatja a panaszok okát, és a gyógyszerelés módosításával visszaállítható a korábbi egyensúlyi állapot.
Forrás: Magyar Epilepszia Liga
