1. Helyes mentőhívás
Mentőhívás esetén két módon hibázhatunk: ha indokolatlanul hívunk mentőt, illetve ha életveszély, riasztó tünetek fennállása vagy észlelése esetén nem értesítjük őket időben – mutatott rá Ozsvárt Barbara. A mentőket a 112-es számon hívhatjuk, emellett két hasznos applikáció is a segítségünkre lehet: az Országos Mentőszolgálat ÉletMentő appja, amelyen egy gomb lenyomásával akkor is mentőt hívhatunk, ha allergiás rosszullét vagy fulladás miatt nem tudunk beszélni; és gyermekek esetén a Magyar Gyermekmentő Alapítvány Gyermek Elsősegély Applikációja.
A 112-es számot hívva mutatkozzunk be; mondjuk el, mi a telefonszámunk; hol történt pontosan az eset; hány sérültről van szó; ők milyen állapotban vannak; milyen problémákat, riasztó tüneteket észlelünk rajtuk. Próbáljuk röviden, tömören, lényegre törően összefoglalni az eseményeket! Semmi baj, ha valami kimarad, mert a vonal másik végén szakképzett mentésirányítók ülnek, akik célirányosan, egy felépített protokoll segítségével tesznek fel kérdéseket nekünk, melyekkel segíthetjük a mentők munkáját. Ha a bajbajutotton riasztó tünetet (eszméletlenség, súlyos fájdalom, nagy vérzés, reagálás hiánya) látunk, a mentőhívásnak és a sérült ellátásának párhuzamos tevékenységnek kell lennie! Ha tudunk, kérjünk segítséget a telefonálásban – fontos azonban, hogy ez ne általánosságban történjen, hanem egyértelműen, határozottan szólítsunk meg és jelöljünk ki egy közelünkben lévőt! Ha egyedül vagyunk, a telefont kihangosítva tárcsázzunk és kezdjük el a bajbajutott ellátását! Érdemes arról is tájékoztatni a mentőket, hogyan jutnak be a lakásba, szükség esetén megadni az emelet és ajtó számát, a kapukódot is. Mentőt akut életveszély vagy riasztó tünetek fennállásakor kell hívnunk: ilyen pl. az erős fájdalom, a nagy vérzés, az eszméletlenség, a nehézlégzés, a fulladás vagy megindult szülés. Más esetekben értesítsük a háziorvost, rendelési időn kívül pedig az orvosi ügyeletet a 1830-as számon!
A gyermek betegsége vagy balesete esetén a Semmelweis HELP nevű ingyenes tünetellenőrző applikáció nyújthat segítséget abban, mikor kell elindulnunk a gyermekkel az ügyeletre, kórházba, illetve otthon hogyan enyhíthetők az észlelt tünetek.
2. Újraélesztés
Magyarországon jelenleg európai viszonylatban is kiemelkedően magas a kórházon kívüli keringésmegállások száma, évente kb. 24 000 ilyen eset fordul elő. A szemtanúk azonban az esetek csupán 40 százalékában végeznek újraélesztést, pedig ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen ezáltal növekedhetne a jelenlegi 5-12 százalékos túlélési esély. A hirtelen szívhalál bárkivel, bárhol megtörténhet, lehet fiatal vagy idős, egészséges vagy beteg, tartózkodhat utcán, a munkahelyen vagy otthon. Fontos, hogy jó minőségű mellkaskompressziót hajtsunk végre, de ennél is fontosabb, hogy időben vegyük észre, ha baj van, merjünk odamenni, megvizsgálni a bajbajutottat, és hívjunk mentőt! Ezzel párhuzamosan kezdődhet meg az újraélesztés.
Az elsősegélynyújtást csak biztonságos helyen kezdjük el! Rázzuk meg az érintettet a vállánál és szólítsuk meg! Ha nincs reakció, hajtsuk hátra a fejét úgy, hogy egyik kezünkkel a homlokát, másik kezünkkel az állát fogjuk, majd hármas érzékeléssel vizsgáljuk a légzését 10 másodpercig! Nézzük, hogy emelkedik és süllyed-e a mellkas, hallgassuk és érezzük, van-e levegő kiáramlás! Ha 10 másodperc alatt nem volt legalább 2 kielégítő légzése, kezdjünk késlekedés nélkül mellkaskompressziót alkalmazni! Kérjük meg a körülöttünk lévőket, konkrétan rámutatva a személyekre, hogy hívjanak mentőt és hozzanak félautomata defibrillátort (AED), ha az elérhető a közelben! A megkezdett újraélesztés akkor is segíti a túlélést, ha nem is 100 százalékos.
Defibrillátor Magyarországon is egyre több helyen elérhető (metrómegállókban, polgármesteri hivatalokban, plázákban stb.), ezek megtalálásában két applikáció is segít: az ÉletMentő és a SzívCity. Az életmentő készülékek használata egyszerű, hiszen magyarul adnak utasításokat, hogyan helyezzük fel az elektródákat; a defibrillátor ezután analizálja a beteget; majd a gép dönt arról is, kell-e sokkot alkalmazni.
A mellkaskompressziók kivitelezéséhez tegyük szabaddá a mellkast, egyik kezünk kéztői részét helyezzük a szegycsont közepére, tegyük rá a másikat, kulcsoljuk össze azokat, majd nyújtott karral, egyenes háttal ritmusosan, 100-120/perc frekvenciával, 5-6 cm mélyen végezzük folyamatosan! Befújásos lélegeztetést csak az végezzen, aki jártas benne: ebben az esetben 30 mellkaskompressziót követően végezzünk két befújást! Ha azonban nem vagyunk jártasak benne, nem tanultuk azt, inkább a folyamatos minőségi mellkaskompresszióra kell törekednünk! Ha van rá lehetőség, a segélynyújtók kétpercenként váltsák egymást!
Gyermekeknél azonban a befújásos lélegeztetés nem elhagyható: náluk 5 kezdeti befújást követően ha továbbra sem tapasztalunk életjeleket, végezzünk 15 mellkaskompressziót!
3. Légúti idegentest eltávolítása
A félrenyelés az egyik leggyakoribb életveszélyes helyzet, amely bárhol és bármikor bekövetkezhet. Mindennapi tevékenységek, például étkezés közben; gyerekeknél játék során; vagy időseknél stroke-ot követően, a műfogsor vagy rágási és nyelési problémák miatt. Az esetek többségében a félrenyelést követően a szervezet köhögési reflexszel próbálja eltávolítani a légcsőbe került idegen anyagokat. A leggyakoribb tévhit ilyenkor, hogy hátba kell veregetni az érintettet – erre jó köhögés esetén nincs szükség; sőt, ha beavatkozunk és elkezdjük a hátát paskolni, lehetséges, hogy inkább csak akadályozzuk őt. Amennyiben a bajbajutott feltehetően félrenyelt, de jól köhög, nincs más dolgunk, mint köhögésre biztatni, mentőt hívni és figyelni az esetleges állapotváltozásokat! A jó köhögés ugyanis azt jelenti, hogy tud megfelelően mély levegőt venni.
Akkor kell beavatkoznunk, ha a köhögés enerválttá válik vagy megszűnik; vagy ha a félrenyelést követően egyáltalán nincs köhögés, de a bajbajutottnak sípoló a légzése, lilul a feje, nem tud beszélni. Ilyenkor álljunk mellé, egyik kezünkkel támasszuk meg a mellkasát, másik kezünk tenyéri részével pedig üssünk ötször a két lapocka közé határozottan úgy, hogy minden ütést követően ellenőrizzük, hogy a légút szabaddá vált-e (ránézéssel, vagy azt ellenőrizve, a bajbajutott megkönnyebbült vagy beszél-e, tud-e ismét jól köhögni)! Ha igen, ne folytassuk a beavatkozásokat! Amennyiben nem történt változás, alkalmazzuk a Heimlich-műfogást! Álljunk a bajbajutott mögé, karoljuk át a hóna alatt, egyik kezünket szorítsuk ökölbe, helyezzük a gyomorszájhoz, másik kezünkkel fogjuk meg az ökölbe szorított kezünket, és ötször rántsuk öklünket fel és magunk felé! Minden beavatkozás után ellenőrizzük szabaddá vált-e a légút! Ha nem, folytassuk a beavatkozásokat: öt háti ütés, majd öt Heimlich-műfogás! Egészen addig folytassuk, amíg a légútból nem sikerül eltávolítani az idegentestet, vagy amíg a bajbajutott el nem veszíti az eszméletét! Utóbbi azt jelenti, hogy légzésmegállás történt – ilyenkor fektessük a földön a hátára, kemény alapra, és betegvizsgálat nélkül azonnal kezdjünk mellkaskompressziót a kettes pontban leírtak szerint!
Gyermek esetében egyéves kor felett ugyanígy kell eljárni, viszont a Heimlich-műfogás során nem állunk, hanem térdelünk vagy guggolunk a gyerek mögött! Egyéves kor alatt azonban ne alkalmazzunk Heimlich-műfogást! Ehelyett öt háti ütést követően végezzünk mellkasi lökéseket, szintén ötször! Helyezkedjünk ülő pozícióba, úgy, hogy a talpunk stabilan támaszkodjon a földön, fektessük a gyermeket hassal a combunkon nyugtatott alkarunkra, kezünkkel támasszunk meg állát és arcát, majd alkalmazzunk 5 háti ütést a két lapocka közé! Ha sikertelen volt a beavatkozás, fordítsuk a csecsemőt háttal az alkarunkra, amit combunkon támasztunk meg; a feje pedig a tenyerünkben támaszkodjon! A mellkast hirtelen lenyomva, majd felengedve végezzük a műfogásokat! Ha a bajbajutott elveszti az eszméletét, szintén vizsgálat nélkül kezdjük meg az újraélesztést!
4. Stabil oldalfektetés
Az eszméletlen ember izomzata tónustalan, így légútja potenciálisan veszélyeztetett állapotban van. A stabil oldalfektetés lehetővé teszi a szabad légút biztosítását a mentő megérkezéséig. Alkalmazzuk minden olyan bajbajutottnál, akinek légzése kielégítő, és nem merül fel súlyos traumás sérülés gyanúja, tehát nem esett le valahonnan, ütötte el valami, és nem feltételezünk gerincsérülést!
A betegvizsgálat ebben az eseteben is ugyanúgyúgy néz ki, mint az újraélesztésnél (lsd. 2. pont): ha a beteg még mindig eszméletlen, fennáll a lehetősége, hogy légúti akadályt képez a tónustalan nyelve vagy az esetleges hányadék nem tud megfelelően ürülni – ezért fontos a hosszútávú légútbiztosítás miatt stabil oldalfekvésbe helyezni!
Hozzánk közelebb lévő karját nyújtsuk ki derékszögben a törzséhez képest, könyökénél nyújtottan, távolabbi kezét helyezzük az arcára úgy, hogy tenyere kifelé nézzen! Távolabbi térdét húzzuk fel, ügyelve, hogy a talpa a földön maradjon, majd térdénél fogva billentsük magunk felé, miközben tenyerünk a tenyerében van! Átfordítást követően fejét hajtsuk hátra, felül lévő lábát csípőnél és térdnél hajlítsuk derékszögbe! Végezetül ellenőrizzük a stabilitását, a légzését és óvjuk a kihűléstől, takarjuk be! Maradjunk a beteg mellett és hívjunk mentőt!
5. Nagy vérzés csillapítása
Az eszméletlen beteg is ijesztő lehet, egy erős vérzés azonban még rémisztőbbnek hathat az elsősegélynyújtónak és az érintettnek is – az eredményes vérzéscsillapítás azonban életet menthet. Épp ezért fontos, hogy végig őrizzük meg nyugalmunkat és nyugtassuk meg a bajbajutottat is – hiszen ha ő ideges, azzal emelkedik a pulzusa és a vérzés is fokozódik. Mindez a nyugtatás és az asszertív kommunikáció az összes többi vizsgálattal és beavatkozással párhuzamosan történjen!
A sérülés típusától függően a vér lüktethet, vagy akár spriccelhet is a sebből. Ültessük vagy fektessük le a sérültet, keressük meg a vérzés forrását, és a lehető leggyorsabban alkalmazzunk direkt nyomást a sebre egy tiszta textíliával! Emeljük a végtagot a szív vonala fölé és hívjunk vagy hívassunk mentőt! Ne hagyjuk a sérültet magára, és ne biztassuk arra, hogy ő maga vegye át a seb direkt nyomását! Amint rendelkezésre áll kötszer, készítsünk nyomókötést! Ez csak kontrollálható vérzés esetén alkalmazható, pl. végtagoknál, de nyaki vágás esetén nem. Nyaki, hasi vagy mellkasi sérülésnél direkt nyomásra van szükség. Ha a beteg bőre sápadt, verejtékes, illetve szédülésre, ájulásérzetre panaszkodik, minden esetben fektessük és polcoljuk fel az alsó végtagokat. Szúrt sebből ne távolítsuk el a szúrást okozó tárgyat (pl. kést vagy botot), hanem tiszta textíliával körbepolcova rögzítsük az eszközt. A sérült maradjon nyugalomban, ezzel is gátolhatjuk, hogy az idegentest elmozduljon a szúrcsatornából! Ha nincs eszköz a szúrcsatornában, két kézzel, tiszta textíliával alkalmazzunk direkt nyomást!
+1 Epipen használata
Fontos, hogy az elsősegélynyújtó meg tudja állapítani, ha allergiás reakcióval vagy súlyos anafilaxiás rohammal áll szemben: ez gyors állapotváltozással, fulladással, sípoló légzéssel, testszerte megjelenő csalánkiütésekkel vagy ödémával jár. Ebben az állapotban a szervezet olyan változásokat produkál, hogy elképzelhető, hogy a beteg önmagának nem képes beadni az epipent, ezért ne féljünk használni azt! Ezek egyre több iskolában, közintézményben is megtalálhatóak. Az eszközön egyértelműen olvasható, hogy felnőttek, vagy gyermekek számára készült-e. Használatuk egyszerű: vegyük le a kupakot, szúrjuk az eszköz hegyét 90 fokban a beteg combjának külső részéhet, határozottan ott tartva 10 másodpercig! Ennyi idő alatt az ampullából beáramlik a hatóanyag, ezt követően pedig biztonságosan eltávolíthatjuk az epipent a betegtől.
Forrás: Semmelweis Egyetem
