A változókor (menopauza) élettani változásnak tekinthető, amely 45-55 éves kor között kezdődik, hazánkban átlagosan 51 éves korban. Gyorsan kialakuló, kellemetlen közérzetet okozó panaszok, illetve közép- és hosszú távon támadó betegségek gyakoribbá válása indokolja a menopauzaszűrés elvégzését, azaz a gyakori problémák keresését, valamint a kiszűrt kórképek kezelését. Az a legelőnyösebb azonban, ha megpróbáljuk megelőzni a kialakulásukat. A panaszok akár három-négy évvel megelőzhetik a menstruáció elmaradását, illetve ezt követően is még évekig fennállhatnak.
Szerző: Dr. Várbíró Szabolcs
A menopauza során hormonális változások állnak be. Az ösztrogén/ösztradiol szintézisének csökkenése mellett emelkedő FSH-szintet mérhetünk. FSH>20 NE/ml érték a menopauza hormonális definíciójának is tekinthető. Ugyanakkor a petefészkek androgéntermelése megmarad, s ennek számos haszna közül kiemelhető a csont- és az izomtömeg megmaradása, s az androgén-előalakok perifériás zsírszövetben való aromatizációja révén keletkező ösztron a fő ösztrogénszármazék menopauzában.
A hormonális változások mellett korai panaszként gyakoriak a pszichés problémák, az álmatlanság, az alvászavarok és a hőhullámok. A hangulatingadozás, a hangulatzavarok és az ingerlékenység összefüggésben állhatnak az ilyenkor gyakori álmatlansággal is.
Ki kell derítenünk, hogy ez valódi alvászavar, vagy a menopauzával járó következmény. Úgy, mint az akár éjszaka is támadó hőhullámos tünetek miatti ébredés következménye. A hőhullám tünetegyüttese a legmarkánsabb a korai tünetek közül. A melegségérzés intenzitása változó, néha elviselhetetlenül erős, s ehhez társul változó erősséggel a szívfrekvencia-fokozódás (palpitáció), esetenként vérnyomáskiugrás (az ilyenkor mért érték nem értékelhető reálisan), s ez kellemetlen közérzettel, rossz hangulattal és ingerlékenységgel társulhat.
Frekvenciafüggő, hogy szükséges-e kezelés: napi egyszer-kétszer támadó hőhullám elviselhető szokott lenni, azonban ha valakinek naponta több tucat hőhulláma van, hatékony kezelésre van szükség. A perimenopauzában gyakori, többnyire átmeneti, hormonhiányos tünet a memória rövid távú zavara, ugyanakkor néha a későbbiekben megjelenő szövődmény, az elbutulás (demencia) előjele is lehet.
A középtávú következmények oka az ösztrogénhiány. Kiemelendő a bőr, a hüvelyhám és az húgy-ivari (urogenitalis) régió hámjának sorvadása (atrófiája). Ennek következményeként a nők hajlamosabbá válhatnak visszatérő hüvely- és húgyhólyag-gyulladásra. Ennek oka az ösztrogénhiány miatt meggyengülő hüvelyflóra és a következményesen a hüvelyben és az alsó húgyutakban megtelepedő, kórokozóvá (patogénné) váló bélbaktériumok megjelenése.
A hosszú távú következmények (betegségek) közül kiemelendő a menopauzában vezető halálozást jelentő szívér rendszeri betegségek (hazánkban 59%-os) csoportja. Menopauzában tíz év alatt a nők relatív védettsége megszűnik, sőt, nagyobb arányú lesz a magas vérnyomás (hipertónia) és a kardiovaszkuláris célszervi szövődmények esélye a férfiakéhoz képest. Szintén gyakori a csontritkulás, illetve az emlőrák kialakulása, valamint a depresszió, illetve a szintén hormonfüggést mutató Alzheimer-kór.
A fentiek miatt a menopauza ambulanciáin hazánkban egységes szemléletű szűrővizsgálati rendszert alakítottunk ki, amely több elemből áll. Ennek részeként a szokásos „rákszűrés”-t, azaz az emlők kézzel való (manuális) vizsgálatát, a bimanuális vizsgálatot és az onkocitológiai kenetvételt három műszeres vizsgálattal egészítjük ki: hüvelyi ultrahanggal, csontsűrűség-méréssel (ODM), valamint emlőröntgenezéssel (mammográfiával). A fentiek mellett kezdeményezzük a háziorvosnál a betegek kardiovaszkuláris szűrővizsgálatát. A neuropszichiátriai szűrés is kívánatos volna, azonban eddig nem tudtuk megvalósítani a fogadókapacitás hiányában, de a mozgásszervi betegségek megelőzése (prevenciója) is javasolt, s reméljük, hogy a későbbiekben bővíthető lesz ezeken a szakterületeken is a szűrőprogram. Ezen felül fontos lenne a geriátriai problémák tudatos, preventív megközelítése, azaz a szűrővizsgálatok és a kiszűrt betegségek korai kezelése mellett az ásványianyag-, a nyomelem- és a vitaminpótlás optimalizálása, a sérülésmentes mozgásprogram és a sportolási lehetőségek kialakítása.
A gyógyszeres kezelés megkezdését a legtöbb esetben vitamin- és ásványianyag-pótlás előzi meg akár a hormonális változások, akár az anyagcsere-változások miatt. Ismerve a menopauza – és az andropauza – kezdeti, negatív anyagcsere-változásait, ezek megfelelő ásványianyagés vitaminpótlással, valamint étrend-kiegészítőkkel megelőzhetők, vagy lassíthatók már a gyógyszeres kezelés igényét/ szükségességét megelőzően. Hozzájárulhatnak az egészséges öregedés folyamatához, s csökkenthetik a célszervi szövődmények esélyét.
Míg a D-vitamin és a csontreszorpciós markerek a rutin diagnosztikában mérhetők, addig vannak olyan – egyébként fontos – bioaktív molekulák, amelyeknek a szintjét a rutin diagnosztikában nem tudjuk meghatározni. Ezek közül az egyik legfontosabb a koenzim Q10. Kalen és munkatársai már 1989-ben közölték az egyes szervek koenzim Q10- tartalmának életkorfüggő csökkenését.
Ennek alapján látható, hogy 40 éves kor felett a szív és a vesék, míg 60 éves kortól a tüdők koenzim-Q10-tartalma is számottevően csökken, ezért az oxidoreduktív folyamatok megfelelő kontrolljához a koenzim-Q10 kiemelten fontosnak látszik.
Ez éppen a perimenopauza, a menopauza és az andropauza időszaka, így a hormonális változások tovább erősítik a koenzim-Q10-hiány negatív hatásait a szív-ér rendszerre és a vesére. Ugyanakkor számos klinikai vizsgálat igazolja, hogy a koenzim-Q10 pótlása javítja az állóképességet, fokozza a teljesítményt, csökkenti a fáradtság érzését és gyorsítja a regenerációt, mivel növeli a szervezet által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyiségét, a VO2max-ot.
Kevéssé ismert tény, hogy menopauzában a szervezet ómega-7-zsírsav-tartalma is csökken. Ennek pótlása számos pozitív hatással járhat. A linolénsav előanyagaként alkalmazott vakcénsav csökkentheti a trigliceridszintet, illetve a koszorúér-betegség kockázatát. A palmitoleinsav csökkenti a koleszterinszintet, javítja az inzulinérzékenységet, s gyulladáscsökkentő hatású. Emellett ellensúlyozza a hüvelyi sorvadást, s csökkenti a Candida-fajok hámkötődését. Az ómega-7-zsírsav pótlásának további hatásai jelenleg is intenzív kutatások tárgya, de eddigi tudásunk alapján is hasznos lehet pótlásuk mind menopauzában, mind andropauzában.
Az ómega-7-zsírsavak legfőbb növényi forrása – a gyógyszergyártás számára is – a homoktövis.
Az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik az alvászavar, amelynek következtében nő az elhízás és a cukorbetegség esélye is: egy vizsgálat szerint a túlsúlyosok aránya normál munkarendben 34,7%, míg váltott munkarend esetén hasonló körülmények és életkorú dolgozók között 47,9%. Alvászavar, illetve váltott műszakos munkabeosztás egyaránt növeli a rákos betegségek, a depresszió és a szív-ér rendszeri betegségek esélyét is. A szívinfarktus kockázata 2,0-2,6-szorosára, míg a sztróké mintegy 1,7-4,0 szeresére nő. Összefüggést találtak az alvásmegvonás és a kognitív funkciók romlása között is. Ezekben a folyamatokban az alvás–ébrenlét legfőbb szabályozó hormonjának, a melatonin szintjének a csökkenését észlelték.
A melatonin sokrétű, élettani hatást fejt ki: számos, cirkadián ritmusú, élettani változó szabályozásában vesz részt: az alvás–ébrenlét mellett a vérnyomás, a testhőmérséklet, bizonyos hormonok, például a luteinizáló hormon (LH), az inzulin és a kortizol elválasztásának, valamint a női ciklusnak a szabályozásában, továbbá a lipid-anyagcserében.
Az érő tüszőben melatoninreceptor és a tüszőfolyadékban melatonin is kimutatható. Ismert antioxidáns és immunmodulátor is. A megfelelő alvási ritmus és nagyobb melatoninszint egyértelműen pozitívan korrelál a szexuális funkcióval. Alvászavar esetén lefekvéskor 3-6 mg melatonin pótlása rendezheti az alvászavart, s kivédheti a negatív hatásait is.
Tekintettel arra, hogy életünk egyharmadát menopauzában (és andropauzában) töltjük, ennek életminősége és az egészségben eltöltött életévek száma egyéni és népegészségügyi szempontból is kiemelt jelentőségű. Ehhez természetesen hozzájárul a megfelelő gyógyszeres kezelés is, de mindezeket megelőzően az egészség fenntartása érdekében alkalmazott étrend-kiegészítős kezelések igen fontosak lehetnek a betegségek megelőzése szempontjából is – ezt érdemes figyelembe venni a gyógyszeres és az étrend-kiegészítős kezelés összeállítása során.
