Cukorbetegség és gyermekvállalás – Amit feltétlenül tudni kell!

Terhesség során a hormonháztartásban történt átalakulások hatására a szénhidrátanyagcsere-állapot változik, egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon. Ez a változás normál terhességben is előfordul, és a második trimeszterben derül ki, hogy az anyukának a hasnyálmirigye lépést tud-e tartani ezzel az inzulinrezisztencia-fokozódással.

Szerző: Dr. Hevesi Judit 

Dr. Hevesi Judit. Forrás: Diabetes Magazin

A hormonok okozta szénhidrátanyagcsere-változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik. Ez alapján az utóbbi időkben javasolják, hogy a terhesség alatt jelentkező, annak következtében kialakuló és a szüléssel várhatóan elmúló kóros szénhidrátanyagcsere-zavart ne cukorbetegségnek, hanem inkább magas vércukorszinttel járó állapotnak nevezzük.

A magas vércukorszint hatása a babára

Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. A magzatnál gyakrabban fordulnak elő fejlődési rendellenességek, ezek jelentős részét a nőgyógyászati vizsgálat során ki tudják szűrni.

Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat. Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül. Ugyanakkor a rossz szénhidrátanyagcsere-állapotú terhességből született csecsemőknél nagyobb gyakorisággal alakulhat ki sárgaság, légzészavar vagy akár kóros elektrolitszint (magnézium, kal­cium).

A magas vércukorszint hatása az anyára

Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapotnak. Ultrahangvizsgálat során gyakrabban észlelnek több magzatvizet, nagyobb a vetélés, illetve a koraszülés kockázata.

A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti. Ennek veszélye a görcsös állapot kialakulása, amely akár halálos kimenetelű is lehet.

A magzat nagy mérete miatt nagyobb a valószínűsége annak, hogy császármetszéssel kell a terhességet befejezni, mert a szülés során nagy az esélye az édesanya sérülésének.

A gesztációs diabétesz klinikai jelentősége a későbbiekben

A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás akár gyermek-, akár felnőttkorban. A szüléssel a szénhidrátanyagcsere-zavar nagy eséllyel normalizálódik, de nagy a kockázata annak, hogy egy következő terhességben szintén kóros vércukorértékek jelentkeznek, vagy később 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében. A keringési betegségek kockázata pedig ezeknél az édesanyáknál négyszeresre nő.

Vércukorvizsgálatok ideje a várandósság során

A gesztációs diabétesz diagnózisát nem lehet ujjbegyszúrással nyert vérminta, vércukormérő készülékkel mért eredményből felállítani, csak vénás vérből vett és laboratóriumi körülmények között megállapított vércukorérték alapján.

A várandósság megállapításakor, általában az első 12 terhességi hétben a nőgyógyász éhgyomri laborvizsgálatra küldi a kismamát. Ha ekkor normális a vércukorérték, a terhesség 24–28. hete között kell terheléses vércukorvizsgálatot végezni. Azoknál a kismamáknál, akiknél nagyobb a gesztációs cukorbetegség kialakulásának az esélye, már a 16–18. terhességi hét között is el kell végezni a vizsgálatot. Ha mindkét vizsgálat negatív, egyéni esetben még szóbajön a terhesség 32. és 34. hete között ismételt terheléses vizsgálat elvégzése.

Korábbi időpontban kell elvégezni a terheléses vércukorvizsgálatot

• a 35 év fölötti kismamáknak;
• a 30 fölötti BMI-értékkel rendelkező nőknek

(a tápláltság mértékét a mindennapokban a testtömegindex – body mass index [BMI] – értékkel határozzuk meg, amely a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének a hányadosa; a 18,5 és 24,9 kg/m2 közötti érték normálisnak tekintendő, 25–29,9 kg/m2 közötti érték esetén túlsúlyról, 30 kg/m2 felett elhízásról beszélünk);

• akinek a családjában előfordul – egyenes ágon – cukorbetegség;
• akinél már korábban is diagnosztizáltak szénhidrátanyagcsere-zavart (kivéve az egyértelmű cukorbetegséget);
• akinek terhelő szülészeti anamnézise van: halva- vagy koraszülés, méhen belüli elhalás, fejlődési rendellenességgel világra hozott gyermek, korábbi túl nagy súllyal született gyermek;
• ikerterhesség esetén;
• ha a terhesség nem természetes úton jött létre.

A terheléses vércukorvizsgálat előkészületei

A terhesség alatt jelentkező szénhidrátanyagcsere-zavar kizárása vagy kimutatása céljából alkalmazandó cukorterheléses vizsgálatra (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) a kismamának felkészülten kell érkeznie. Fontos bizonyos „szabályok” betartása, hogy a vizsgálat eredményét egyik irányba se befolyásoljuk.

A legfontosabb előkészületek:

• a vizsgálat előtt tájékozódni kell, hogy a szükséges „75 gramm mennyiségű glükózt” a kismamának kell-e magával vinnie, vagy a vizsgálóhely biztosítja azt,
• ha a kismamának kell a „75 gramm mennyiségű glükózt” beszereznie, arra is rá kell kérdezni, hogy a tesztoldatot előre össze kell-e állítania, vagy azt a vizsgálóhely készíti el,
• az édes ízű oldatba érdemes fél citrom levét belefacsarni (nem bolti citromlevet!), így könnyebben el lehet fogyasztani,
• a vizsgálat előtti 3 napban az addigi szokásos diétát kell követni, legalább napi 150 g szénhidrát fogyasztása mellett,
• a vizsgálat előtti 3 napban átlagos fizikai tevékenység végzése javasolt, kerülve az extrém fizikai aktivitást,
• a vizsgálat során semmilyen fertőző betegségben ne szenvedjen a kismama (ne legyen lázas és ne legyen gyulladásos elváltozás a szervezetében),
• a vizsgálatra 8–10 órás éhezést követően kell érkezni, erős szomjúságérzés vagy szájszárazság esetén az éhezési idő, illetve a vizsgálat ideje alatt csak szénsavmentes víz fogyasztható,
• ha a kismama rendszeresen szed valamilyen gyógyszert, a kezelőorvossal egyeztetni kell, hogy melyeket szabad bevenni a vizsgálat előtt vagy alatt, illetve melyek bevételét kell a vizsgálat utánra halasztani,
• a vizsgálatot mindenképpen a reggeli órákban kell elkezdeni, fél 9 előtt,
• a vizsgálat 2 órás ideje alatt semmilyen fizikai munkát nem lehet végezni, nem szabad dohányozni és nem szabad étkezni,
• javasolt előre készülni valamilyen elfoglaltságra (olvasnivaló, kézimunka), ami segít a 2 órát eltölteni.

A terheléses vércukorvizsgálat menete

Vérvétel történik az éhgyomri vércukorérték meghatározása céljából („0 perces érték”), és a vizsgálóhely függvényében rögtön vagy az eredmény birtokában a 2,5–3 dl vízben feloldott 75 g glükózt (igény szerint fél citrom levével) maximum 5 perc alatt el kell fogyasztani.

A terhelés után 120 perccel vérvétel történik („120 perces érték”). A vizsgálat alatt, a vérvételek közötti időszakban a kismama a váróban üldögél, kerülve a fizikai aktivitást, dohányzást, étkezést.

A „120” perces vérvételt követően a szokásos gyógyszerek bevehetők és a kismama már étkezhet is.

Mikor beszélünk gesztációs diabéteszről?

Definitív cukorbetegségről beszélünk, ha a terhesség során – függetlenül a terhességi kortól – vénás vérmintából, laboratóriumi körülmények között meghatározott:

• éhomi vércukorérték 7 mmol/l vagy afölötti és/vagy
• random (étkezéstől független) vércukorérték 11,1 mmol/ vagy afölötti.

Gesztációs cukorbetegségről beszélünk, ha a vércukorterhelés során az alábbiak szerint alakul a vénás vérmintából, laboratóriumi körülmények között meghatározott:

• éhomi vércukorérték 5,6 mmol/l vagy afölötti és/vagy
• 120 perces vércukorérték 7,8 mmol/l vagy afölötti.

A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni. Korábban a terhelés 60. percében is végeztünk vérvételt, ahol a 10,0 vagy afölötti vércukorértéket tekintettük kórosnak, de ez a jelenlegi szakmai ajánlásban már nem szerepel diagnosztikai kritériumként.

Gondozás, kezelés

Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A kismama gondozását diabetológus szakorvos, edukátor és dietetikus végzi, együttműködve a nőgyógyásszal, a családorvossal és a védőnővel.

A gesztációs diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gesztációs kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek. Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába. A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. Emellett a gondozás során vénás vérmintából, laboratóriumi körülmények között is történik vércukorszint-meghatározás.

Amennyiben a mért értékek a kívánt tartomány felett vannak, azaz rendszerint meghaladják a reggel éhgyomri 5,3, illetve a főétkezések utáni 1 órás 7,0 mmol/l értéket, úgy az étrend módosítására, végső esetben inzulinkezelés bevezetésére van szükség.

A kismamák kezelésére korábban orális (szájon át beveendő) vércukorcsökkentő gyógyszerek használatát hazánkban a szakmai ajánlások nem javasolták. Újabb vizsgálatok eredménye alapján metformin hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása egyéni mérlegeléssel a várandósság alatt megengedhető (nem tiltott). Injekciós készítmények közül csak inzulin alkalmazása jöhet szóba.

Inzulinkezelés

A gesztációs diabéteszes esetek alig 20–25 százalékában szükséges az inzulinkezelés. A terhesség minél korábbi szakaszában ismerik fel a terhességi cukorbetegséget, annál nagyobb az esélye, hogy inzulinkezelésre lesz szükség.

Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére. Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulinkészítményt, a beadás és az étkezés között 15–30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ennek az inzulinnak a hatástartama 4–6 óra, emiatt a főétkezés után 2,5–3 órával úgynevezett közti étkezést is kell fogyasztani, hogy a hatását még kifejtő inzulin miatt ne essen le a vércukorszint.

Ez ugyanazt az étrendet jelenti, amit inzulin nélkül is javasolt tartani, napi hatszori étkezés reggelivel, tízóraival, ebéddel, uzsonnával, vacsorával és pótvacsorával, nagy figyelmet fordítva a köztiétkezésre.

Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni. Ehhez nem társul étkezés.

Mire lehet számítani közvetlenül szülés előtt és után?

A terhesség során az inzulinrezisztencia fokozódik, gesztációs cukorbetegség esetén a szénhidrátanyagcsere-állapot romolhat. Szükségessé válhat az étrend módosítása, inzulinterápia bevezetése vagy a már alkalmazott inzulin dózisának szükség szerinti folyamatos emelése. Ezért is elkerülhetetlen a folyamatos diabetológiai gondozás, hiszen a magasabb vércukorértékek megelőzése céljából időben kell történnie minden szükséges beavatkozásnak.

Inzulinterápia bevezetése esetén a kismamát minden részletre kiterjedő edukációban részesítik, hogy az inzulin dózisának emelésére önállóan is képes legyen. A szülést megelőző héten az inzulin dózisai gyakran csökkenthetők, a szülést követően pedig az esetek 90 százalékában azonnal el is hagyhatók.

A gesztációs cukorbetegség az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik, de a későbbiekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy kóros szénhidrátanyagcsere-zavar alakuljon ki. A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt. Ekkor is csak a 0 és 120 perces, vénás vérmintából, laboratóriumi körülmények között meghatározott vércukorértékre van szükség.

Ha a vizsgálatot a klinikai protokoll szerint, az előírásnak megfelelő körülmények között végzik, az eredmények alapján nemcsak a cukorbetegség mutatható ki, hanem definiálhatók az azt megelőző kórállapotok is (prediabétesz vagy diszglikémia), mint az emelkedett éhgyomri vércukorszint (impaired fasting glucose – IFG), a csökkent glükóztolerancia (impaired glucose tolerance – IGT), vagy azok együttes jelenléte.

Ezek klinikai jelentősége: időben beavatkozva megelőzhető vagy időben késleltethető a cukorbetegségbe való progresszió, illetve sajnos már ezekben az állapotokban is jelentkezhetnek a diabéteszes szövődmények.

A terheléses vizsgálatot a szoptatás után is, majd 1-2 évente, illetve újabb terhesség vállalása előtt meg kell ismételni!

Diéta, szülés után is

Szülés után a diétát folytatni kell, már csak amiatt is, mert a diabéteszes diéta ugyanaz, mint az egészséges étkezés. Nyilván az édesanya a baba mellett nem tud annyira odafigyelni magára, mint korábban, de ügyeljen a napi 5–6 étkezésre! Ha szoptat, több szénhidrátra van szüksége a szervezetének, ami napi 170–200 gramm szénhidrát bevitelét jelenti.

Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen. Abban a ritka esetben, ha az édesanya vércukorértékei magasak lennének a dózis csökkentésével vagy az inzulinkezelés elhagyásával, úgy a dózisok emelendők vagy a terápia visszaállítandó. Szoptatás alatt csak az inzulinkezelés jön számításba vércukorszint-csökkentés céljából.

Élethosszig figyelni kell!

Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség. A terhességi cukorbetegséget követően nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség és az annak szövődményeként megjelenő, de attól függetlenül is jelentkező szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázata.

A diabétesz jellegzetes tünetei (fokozott szomjúságérzés, szájszárazság, fáradékonyság, testsúlycsökkenés, a szervezet gyulladásos elváltozásai) 2-es típusú cukorbetegség esetén gyakran hiányoznak a betegség elején, ezért van szükség a rendszeres laborvizsgálatra.

A cukorbetegség, illetve kórmegelőző állapotainak az időben történő kezelése rendkívül fontos a betegség progresszív jellege és a szövődmények kialakulásának megelőzésére. Prediabéteszben az életmódterápia mellett egyetlen gyógyszerhatóanyag, a metformin alkalmazható a betegség kialakulásának megelőzése céljából; azonban annak hatása elmarad a megfelelő életmód-kialakítás betegségmegelőző hatásától.

A cukorbetegség a vele járó szövődményei által határozza meg az egyén sorsát. A hosszú távú (krónikus) szövődmények alapvetően az érrendszer károsodását jelentik, s ezek rövidebb-hosszabb idő alatt visszafordíthatatlan szervi diszfunkcióhoz vezethetnek. A kisérkárosodás leginkább a szem ideg- vagy recehártyáját, a vese legkisebb véredényeit vagy az idegeket érinti. A cukorbetegségre jellemző felgyorsult érelmeszesedés a nagyérkárosodások közé tartozó szív- és érrendszeri betegségekhez (szív-, agyi és perifériás erek szűkülete és elzáródása) vezethet.

A cukorbetegség tünetei

Azoknak a nőknek, akiknek a terhessége során szénhidrátanyagcsere-zavar, gesztációs cukorbetegség igazolódott, nagyobb az esélyük a 2-es típusú diabétesz kialakulására. Emiatt tisztában kell lenniük a cukorbetegség tüneteivel, amelyek a magas vércukorszint következtében alakulnak ki. Ilyen tünet a szomjúságérzés, szájszárazság, nagy mennyiségű folyadék fogyasztásának az igénye, gyakori vizelés, testsúlycsökkenés, fertőzések előfordulása a szervezetben, nem gyógyuló sebek a bőrön, állandó éhségérzet a magas inzulinszint miatt, szexuális zavar, homályos látás, idegrendszeri tünetként zsibbadó, bizsergő kéz vagy láb.

Ezek jelentkezése esetén haladéktalanul fel kell keresni a háziorvost, aki laborvizsgálatot fog kérni a szénhidrátanyagcsere-állapot ellenőrzése céljából, és kóros értékek esetén gyógyszeres kezelést kezd, illetve diabetológiai szakrendelésre irányítja a beteget.

A CIKK DR. HEVESI JUDIT DIABETOLÓGUS FŐORVOS, A CEOSZ TEHERÉDES VÁRANDÓSSÁG PROGRAMJÁNAK SZAKÉRTŐJE ELŐADÁSAI ALAPJÁN KÉSZÜLT.

Forrás: Diabetes Magazin