Egy új kutatás szerint megelőzhető a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása a Ross-tenger térségében, ha sikerül betartani a globális üvegházhatású gázkibocsátás korlátozását.
A nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása potenciálisan 5 méterrel lenne képes megemelni a globális tengerszintet. Ezért a tudósok szerint rendkívül fontos, hogy megértsük, elolvadhatnak-e a jégtakaró ma még stabilnak tűnő részei, illetve az olvadás üteme hogyan befolyásolja a tengerszintemelkedést.
A phys.org tudományos portál által ismertetett tanulmány szerzői a nyugat-antarktiszi Siple Coast régiót vizsgálták meg, amelynek jégfolyói a Ross-tengerbe ömlenek, azonban tengerbejutásukat lassítja a Ross-jégself. A Ross-jégself alja ugyanis alig olvad, az alatta áramló hideg óceánvíznek köszönhetően. A nyugat-antarktiszi jégtakaró a kutatók szerint hétezer éve több száz kilométerrel húzódott vissza az olvadás miatt, az utóbbi kétezer év alatt azonban ismét megerősödött, és elnyerte jelenlegi stabil állapotát.
A Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány elkészítésén dolgozó nemzetközi kutatócsoport, köztük ausztrál tudósok és a NASA sugárhajtómű-laboratóriumának (JPL) munkatársai számítógépes modellszimulációkkal vizsgálták a jégtakaró visszahúzódását és előretörését, valamint azt, hogy a jégtakaró viselkedését hogyan befolyásolta az óceán és a földköpeny.
Tanulmányunk célja az volt, hogy feltárjuk, mi történt a múltban a nyugat-antarktiszi jégtakaróval ebben a régióban, hogy jobban megjósolhassuk, mi fog történni a jövőben”
– mondta el Dan Lowry, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók megállapítása szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró viselkedésének elsődleges mozgatórugója a víz keveredése a tenger mélyén. Amikor a víz tengeri jéggé fagy, só szabadul fel, és sűrű, hideg, sós víz keveredik az óceán mélyének vizébe, ami például a Ross-jégself alatti tengerüregbe is bejut. Ez a sűrű hideg víz védi a jégtakarót attól, hogy a melegebb óceánvíz a közelébe kerüljön, és megolvassza. Az Antarktiszról kiemelt jégmagok vizsgálata és a geológiai feljegyzések alapján régebben ez az óceáni keveredés gyengébb volt, így az olvadás erősebb lehetett.
A kutatók hozzátették: hogy a jégtakaró méretének csökkenésével az alatta lévő földköpeny terhelése is csökken, és a földkéreg lassan felemelkedik, amivel viszont elősegíti a jégtakaró megerősödését.
A tanulmány szerzői szerint a jégtakaró visszahúzódását és előrenyomulását leginkább az óceán hőmérsékletének változásával lehet magyarázni, de a földkéreg reagálásának mértéke is befolyásolja, hogy a jégtakaró mennyire van kitéve az óceán hatásának. A jégtakaró, az óceán és a földkéreg mind kölcsönhatásban vannak egymással, és befolyásolják egymást – állapították meg.
Egy friss kutatás szerint a Nyugat-Antarktisz egy másik részén, az Amundsen-tenger partvidékén a jégtáblák alatti tengerüregek vize már meleg, ezért ez a jég már olvad, és további olvadása elkerülhetetlen, akkor is, ha a károsanyag-kibocsátást globálisan csökkentik. Lowry azonban azt állítja, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró a Siple Coast régióban még megmenthető a visszahúzódástól.
Modellezésünk segített annak megértésében, mi okozta a változásokat a múltban; tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésével a párizsi megállapodás célkitűzésének megfelelően, meg lehet állítani az óceán felemelegedését azon a szinten, ami nem okozza a jégtakaró összeomlását. Ez a régió érzékeny, de ott még nem tartunk”
– fogalmazott a tudós.
Forrás: MTI
