Nem szabad hagyni, hogy elfelejtsék az emberek a füvesembert és az ügyet, amit képviselt, amiért harcolt, ami kitöltötte élete utolsó 25 évét. Ezzel együtt arra is emlékezni kell, amivel példát mutatott a világnak kitartásból, hitből, meggyőződésből – írja lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa.
Célom volt bemutatni az embert, akit kevesen ismertek. A könyv alcíme: Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl. Bár nem választható el az ő neve a gyógynövényektől, mégis azt hiszem, hogy életével másként is mutatott példát. Megmutatta, hogy idős korban is lehet új foglalatosságot keresni, amit szenvedélyes hittel akár sikerre is lehet vinni. A könyv alcíme: Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl. Bár nem választható el az ő neve a gyógynövényektől, mégis azt hiszem, hogy életével másként is mutatott példát. Megmutatta, hogy idős korban is lehet új foglalatosságot keresni, amit szenvedélyes hittel akár sikerre is lehet vinni.
Lopes-Szabó Zsuzsa könyve, az Apám, a füvesember egy rendkívül személyes jellegű életrajzi könyv, tele régi családi anekdotákkal, családtörténettel, a múlt emlékeivel és sok különleges fényképpel. Zsuzsa azzal a szándékkal írta ezt a könyvet, hogy bemutassa az embert a „Gyuri bácsi” mögött. A könyvből kiderül, hogy Gyuri bácsi milyen fiú, milyen testvér, milyen apa volt. Miben hitt, mit szeretett, hogyan látta az életet.
„Azt akartam, hogy az emberi oldalt lássák. A bölcs, sokat tudó Gyuri bácsi mögött azt az embert, akiben annyi spiritusz volt 94 éves koráig, hogy három embernek elég lenne. A vállalkozó szelleme, a kitartása az, amit tanulni lehetett tőle: apám soha nem gondolkodott azon, hogyan kellene jól megöregedni, mert soha nem öregedett meg.”
Szabó Gyuri bácsi, ma, április 15-én lenne 96 éves.
