A Szenior Akadémia tizedik szemeszterének harmadik alkalmán dr. Takács István, a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika igazgatója tartott előadást a csontritkulásról. Szó esett egyebek mellett a csontritkulás patogeneziséről, a diagnosztizálás folyamatáról, valamint a kezelési lehetőségekről is – írja a Semmelweis Egyetem.
Dr. Takács István előadásában úgy fogalmazott, hogy az oszteoporózis, azaz a csontritkulás „kezd elfelejtett betegséggé válni, keveset beszélünk róla, habár ez az egyik legsúlyosabb, legnagyobb társadalmi következményekkel járó népbetegség.” Mint kifejtette, Magyarországon mintegy 700 ezer beteg szenved csontritkulásban, 82 százalékuk nő. Felhívta a figyelmet, hogy az az elképzelés, miszerint a csontritkulás az időskor velejárója, és mindenképpen bekövetkezik, tévhit. Meg lehet előzni, sőt, kezelni is lehet ezt a betegséget – húzta alá. Hazánkban évente 86 ezer oszteoporózis alapú csonttörés következik be – mondta el, hozzátéve, hogy a betegség kezelése és felismerése azért nehézkes, mert – ellentétben más, népbetegségnek számító kórképekkel – a definíciója nem jól körülírható, és valójában rendkívül nehéz megállapítani, hogy ki szenved csontritkulásban.
Ha a csonttörés kisebb erőbehatásra követezik be, mint a testmagasságunknál magasabbról való leesés, vagyis ha valaki elesik, és eltöri a csontját, az nem természetes, az a betegség tünete – emelte ki. Ebben szerepe van a csont mennyiségének, ami jól mérhető, a csont minőségének, ami már jóval nehezebben megállapítható, és természetesen magának az erőhatásnak is – ismertette. Dr. Takács István elmondta, hogy a csont minősége a struktúrából (geometria és szövetszerkezet) és a csontot alkotó anyag (ásványianyag-tartalma, kollagén minősége, mikrokárosodások) minőségéből áll, ami nagyon fontos elem a csontritkulás diagnózisánál. Áttekintette a csont mennyiségi és minőségi mérésének folyamatát, hangsúlyozva, hogy például a csont mennyiségének csökkenése több betegségnek is lehet a tünete (például krónikus veseelégtelenség, D-vitamin-hiány, vagy bizonyos genetikai betegségek), így ezeket ki kell zárni a diagnózis felállításához.
Az igazgató kitért egyebek mellett az elsődleges, és a másodlagos oszteoporózis lehetséges eredetére, utóbbi esetében kitérve az endokrin eredetű, a gasztroenterológiai betegségekkel összefüggő, az onkológiai és hematológiai eredetű és a rheumatoid artritisszel kapcsolatos csontritkulásra is. Kiemelte, hogy a primer oszteoporózis háttere lényegében megegyezik az öregedés biológiai hátterével, ebből is fakad a korábban említett tévhit. Az öregedés során mindenkit ér oxidatív stressz, romlik a felszívódása, kialakulhat D-vitamin-hiány, a nőknél ösztrogénhiány, csökkenhet a fizikai aktivitás és a növekedési hormon mennyisége, ezeket az idősödés velejárójának tekintjük, de mindegyik ellen tehetünk is – hangsúlyozta.
Csökkenthetjük az oxidatív stresszt, növelhetjük a kalciumbevitelt, biztosíthatjuk a D-vitamin-ellátottságot, növelhetjük a fizikai aktivitást, a hölgyek pótolhatják a női hormont, és ezek együtt az ellen hatnak, hogy megelőzzük a csontritkulást
– emelte ki.
A csontritkulás kezeléséről szólva dr. Takács István hangsúlyozta a fizikai aktivitás megkerülhetetlen szerepét, a kalciumpótlás fontosságát, aminek mennyiségét 1000-1200 mg-ban határozta meg, valamint a D-vitamin-pótlás jelentőségét. Beszélt a gyógyszeres kezelés lehetőségeiről, a csontot építő és a csontbontást gátló kezelésekről is. Kitért a gyógyszerek hatásmechanizmusára is, és hangsúlyozta, a legfontosabb, hogy megfelelő orvosi kezelésben részesüljenek a csontritkulásban szenvedő a betegek.
Dr. Takács István általános orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán szerezte meg 1989-ben summa cum laude minősítéssel. Az egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján állt munkába, ahol a mai napig is dolgozik. Belgyógyászatból, endokrinológiából, klinikofarmakológiából és genetikából szakvizsgázott. 1997-1998-ban az Indiana University Medical School Endokrin-Csontanyagcsere Tanszékén dolgozott doktori képzésének részeként. 2001-ben PhD-fokozatot, 2018-ban MTA doktori címet nyert el. 2001-ben habilitált, 2018-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Tudományos érdeklődése középpontjában a kalcium- és D-vitamin-anyagcsere áll. 2018-tól az I. Sz. Belgyógyászati, majd Belgyógyászati és Onkológiai Klinika igazgatója.
