A Bethesda Gyermekkórház írása segítséget adhat a digitális eszközhasználat útvesztőiben való eligazodáshoz.
Egy német tanulmány azt vizsgálta, hogy a játszótéren hogyan használják az anyák a mobiltelefonjukat és milyen az anyák és gyerekek közti interakció (Wolfers, Kitzmann, Sauer és Sommer, 2020). A szülő-gyerek kapcsolódást negatívan befolyásolta a szülő telefonhasználata. Egy tízperces megfigyelési idő alatt az anyák közel fele átlagosan 80 másodpercig is telefonozott egy huzamban. A kutatók azt vettek észre, hogy a telefont hosszabb ideig használó anyák kevésbé érzékenyen reagáltak a gyermekeikre, kevésbé voltak fogékonyak a jelzéseikre. Az alacsonyabb érzékenység és a telefonhasználat gyakorisága között nem találtak összefüggést. Ilyenkor, bár a fizikai jelenléte a szülőnek ott van a gyermek közelében, de figyelme, teljes jelenléte nincs ott olyan mértékben, mintha nem használná a telefont. Azok a non-verbális jelzések, pillantások, érintések, amik ideális (kütyümentes esetben) jelen vannak, másképpen hatnak egy gyermek szemszögéből. Nem mindegy, hogy a gyermek teljes odafordulást, figyelmet kap-e, vagy telefonnyomogatás közben oda se nézve simogatja őt az anya. Ilyenkor megjelenhet egy figyelemfelhívó viselkedés, mert a gyermek érzékeli, hogy több figyelemre vágyik, vagy minőségileg másfajta figyelemre, még ha fizikailag ott is van mellette a szülő. A szülői jelenlét hiánya számos negatív érzést kiválthat, ami rosszalkodásban, csínytevésben manifesztálódhat. Erre már a szülő valószínűleg reagálni fog, de ez egy „negatív” figyelem, ami büntetéshez, szidáshoz vezet, ami csak rossz viselkedési- és egészségtelen kapcsolódási mintákat eredményez.
Lehet olyan hatása is, hogy a gyermekben nem figyelemfelhívó reakciót vált ki, hanem egy belső szomorúságot, apátiát, egy rossz meggyőződést, miszerint ’nem vagyok méltó a figyelemre’. Nagyon sok minden befolyásolhatja, hogyan értelmezi a gyermek a szülő viselkedését, és minden gyermek másképp reagálhat.
Milyen stratégiák, jó gyakorlatok léteznek?
Azok a gyerekek, akik hozzánk kerülnek, gyakran olyan korú szülők gyerekei, akik a saját gyermekkorukban nem élték meg, hogy őket korlátozni kellett volna, hiszen akkor még nem voltak mobiltelefonok, nemhogy okostelefonok. Nincs meg a saját élményük arról, hogy szülőként mi a jó minta. Most kell megalkotni azokat a szabályokat, amire az ő gyermekkorukban még nem volt szükség. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a stratégiákat, amivel megőrizhetjük a digitális eszközhasználat egészséges kereteit.
Sokszor tapasztaljuk, hogy a szülő nem tudja, hogy a gyermek miket néz. Pedig kiemelten fontos, hogy figyelje, hogy miket nyit meg a gyermek, vagy tudatosan korlátozza, mert hosszabb távon nagy kockázatokat rejt magában ez a gyakorlat. Amikor a gyermeknek van egy fokozott érdeklődése egy veszélyes témában (mint például a petárdák) akkor a hasonló videók csak fenntartják és fokozzák ezt az érdeklődést. Ilyenkor nagy a veszélye annak, hogy a gyermek számára összemosódik a valóság és a virtuális tér. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők ilyen esetben fokozottan szemmel tartsák, mit néz a gyermek akkor is, ha ez nehezen megoldható. Ma már vannak programok, amik ebben segítenek a szülőknek (pl. Google Family Link, Windows Family, Open DNS).
A mai világban irreális törekvés lehet teljesen kizárni a gyermekek életéből a virtuális világot és nem is kell. De fontos a szabályozás, monitorozás, a párbeszéd és a kölcsönös bizalom. Előfordulhat az is, hogy a szülő nem tudja megoldani, hogy figyeljen a gyermekre, például mert dolgozik. Teljesen tiltani nem lehet a gyermekeket a kütyüktől, de léteznek jó módszerek a keretek felállítására.
Jó megoldás lehet, hogy a gyermekkel párbeszédet folytatunk arról, hogy miért érdekli egy bizonyos játék. A gyerekek, ha őszinte érdeklődéssel fordulunk hozzájuk, könnyen megnyílnak. Ezzel bizalmas légkört teremthetünk és szívesen mesélnek majd arról, mivel játszanak, kikkel és mi a feladat. Fontos, hogy ők is érezzék, hogy van terük arra, hogy elmesélhessék ezeket és megoszthassák élményeiket. A szülő és gyermek között kialakuló bizalmi kapcsolatban a gyermek könnyebben osztja meg élményeit, és a szülő is finoman rá tudja vezetni egy adott játék veszélyeire, vagy az online kapcsolódások, virtuális térben leselkedő veszélyekre (adathalászat, csalók, stb.).
A megoldásban az is jó lehet, hogy a szülő és a gyermek közösen keresi meg az életkorához illő applikációkat, tartalmakat. Segítheti, támogathatja őt a választásban, döntésben, hogy ne egyedül kelljen választania. Akár észrevétlenül is felugrik egy-egy reklám, akkor fontos lehet beszélgetni, mesélni a gyermeknek, hogy milyen szándéka van a reklámoknak, hogy tisztában legyen annak faramuci hatásaival. A gyermekeknek fel lehet hívni a figyelmét ezeknek a veszélyeire.
Amennyire lehet, az otthoni közegben fontos szűrni, mit lát a gyermek a kortársaktól az iskolában, esetleg idősebbektől. Ennek feltétele, hogy a szülő érdeklődjön a gyermek elfoglaltságai és megélései felől, őszintén, de nem túlzott, nyomasztó mértékben. Így könnyebben ellenőrizheti, mi zajlik egy adott felületen. Fontos megértetni a gyermekkel, hogy miért van szükség esetlegesen a kütyühasználatban korlátozásokra, milyen következményekkel járhat, akár az online világ, vagy az azzal való túlzott időtöltés. Fontos, hogy ne csak a tiltás legyen ott, hanem hogy barátságosan megértessük a gyermekkel az összefüggéseket és következményeket! Ez is egy tisztelet a gyermek felé és a bizalmat építi, és a gyermek könnyebben átlátja majd a problémákat.
Létre lehet hozni például egy közös családi szerződést is, ahol közösen jelölik ki a szabályokat arra vonatkozóan, hogy egy nap mi az a kijelölt időszak és időintervallum, amennyit az eszközökkel tölthetnek a gyermekek. Bár a szülő ellenőrző funkciója – ha nincs egy fizikai térben a gyermekkel- nem olyan hatékony, akkor is lesz egy bizalmi alap, ami egy közösen lefektetett szabályrendszeren alapul. Ha megvan előre, hogy mi a nap menete, struktúrája, akkor nemcsak a túlzott kütyühasználat, de viták is elkerülhetők. Még jobb, ha ezt a szabályrendszert mindenki érvényesnek tekinti magára vonatkozóan, tehát a szülők is ezt követik. Például ha a gyerekkel megbeszélik, hogy lefekvés előtt egy órával már ne legyen telefonozás, akkor ehhez a szülő is ugyanúgy tartsa magát. Ha a felnőtt azt szeretné, hogy evés közben ne történjen telefonhasználat, akkor kijelölhetnek egy helyet, ahova mindenki odateszi a telefont az étkezés idejére.
Jó módszer egy héten egyszer tévé/telefonmentes napot tartani. Ilyen az egyre divatosabb digitális detoxikáció, aminek bizonyítottan jó hatásai vannak a társas kapcsolatokra, koncentrációra, a pihenés minőségére, enyhülhetnek a testi panaszok, elégedettség érzéssel is társul, mind a gyermek, mind a szülő számára.
Fontos, hogy legyen olyan időszak a napban, amikor lenémítja/kikapcsolja a telefonját, az értesítéseket – amik egyébként endorfint szabadítanak fel az azonnali jutalom, sikerélmény miatt. Fontos megtanulni késleltetni a választ, a reakciót ezekre. Ha a gyermekek a saját szüleiken azt látják, hogy saját maguknak is tudnak határt szabni ebben, az a gyermekeket is befolyásolni fogja. Elsődlegesen a családi közeg, a szülői modell a meghatározó fiatal korban, minél kisebb a gyermek, annál inkább.
Figyeljünk, hogy a gyermek ne használja lefekvés előtti időszakban a telefont! Sok gyermekkel találkozunk, akik egyébként is nehezen alszanak el. Ezen sokat ront, ha még telefonozik is, akkor pláne nem fog tudni pihenni, mert a telefon felpörgeti az idegrendszerét. Az esti telefonozás közvetve az iskolai teljesítményre és a kortárskapcsolatokra is negatív hatást gyakorolhat. Ugyanis az alvás minősége romolhat, a fáradtság és a koncentrációs problémák rosszabb érdemjegyekhez vezethetnek. Az kialvatlanságból fakadó ingerlékenység és türelmetlenség kortárskapcsolati konfliktusokkal társulhat.
Emellett a közösségi média hatására gyakran elkezdődik egy összehasonlítás (ahol mindenki a legjobb arcát mutatja). Állandósulhat egy hangulati probléma abból adódóan, hogy kamaszoknál az összehasonlítás, a kritikus önértékelés a fejlődés egyik természetes része. Amikor az tökéletesnek tűnő képeket latnak, ez még inkább fokozódik, elégedetlenek lesznek a testalkatukkal, valamilyen tulajdonságukkal.
Gyakori probléma az is, hogy a szülők közt nem egységesek a nevelési elvek, nem következetesen tartják a szabályokat, mert köztük is van egy szemléletbeli eltérés – akár saját családjukból más mintákat hoznak. Ezt a gyerekek is érzik, tapasztalják és ez akár meglátszik későbbiekben a gyermek viselkedésén. Az egység, a következetesség a két szülő részéről nagyon fontos.
Mindez már arról szól, hogy milyen mintát mutat a szülő, milyen szerepmodelleket lát a gyerek. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő túlzott mértékben használja ezeket az eszközöket, és közben őt korlátozza, akkor nem feltétlenül lesz számára egy hiteles kép a papa vagy a mama. Ezért nem jó, ha szülő gyakran és intenzíven használja a kütyüket, de tiltja a gyereknek. Ez hitelvesztést és konfliktusokat eredményezhet. Ezért fontos, hogy mindenki elköteleződjön a közösen felállított szabályok mellett.
Ha a szülő nem szab határt a gyermeknek, ha nincsenek meg a korlátok, a gyermek részéről könnyen elszabadulhatnak a rossz szokások, féktelen vágyak. Ezeken később már nagyon nehéz változtatni, főleg, ha a kamaszkorhoz közelít. Ilyenkor már végképp nehéz dolga van a szülőnek.
Forrás: Bethesda Gyermekkórház
