Barát vagy ellenség? Koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek

Kevés olyan gyógyszercsoport van, aminek olyan rossz a híre, ami olyan heves tiltakozást vált ki, amikor receptet kapunk róla, mint a koleszterinszint-csökkentők. Vajon miért, és jogosak-e a félelmeink a szedésével kapcsolatban?

Szerző: Dr. Kováts Boglárka klinikai gyógyszerész, a CEOSZ DIABPONT Továbbképző Program szakértője 

Miért kellene a koleszterinszintet csökkenteni?

1. tévhit: A magas koleszterinszint nem is baj

Gyakori tévhit, hogy a vér koleszterinszintje nem is baj, ha magas, csak a gyógyszerlobbi szeretne valami újabb kitalált dologra sok drága gyógyszert eladni nekünk. Tulajdonképpen a gyógyszert az élete végéig szedni kényszerülő szempontjából ez teljesen érthető tévhit: semmi bajom, nem fáj semmim, aztán szedeti velem a kedves doktor ezt a pirulát minden nap, amitől egyáltalán nem lesz jobb, nem fáj kevésbé semmim, de tönkreteszi a májamat, meg izomfájdalmam is van. Hát, kedves ez a doktor, meg lelkes is, de én ugyan ezt nem szedem tovább, minek, meg a szomszéd is azt mesélte, hogy ő is abbahagyta.

A kedves doktor viszont egyáltalán nem csak kedvességből és lelkesedésből írta fel ezt a gyógyszert. Magyarországon kb. minden második halálért a szív- és érrendszeri megbetegedések felelősek, mint például a szívinfarktus és a stroke. A stroke a harmadik leggyakoribb halálok hazánkban, de túlélés esetén a következményei is rémisztőek: az agyérbetegségek következtében alakul ki sajnos a leggyakrabban tartós rokkantság. Ezeknek a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek a hátterében az érelmeszesedés áll, amit az artériák falában lerakódó koleszterin (leginkább az LDL, a „rossz koleszterin) okoz. Kutatások egyértelműen, kétséget kizáróan bebizonyították, hogy minél alacsonyabb az LDL („rossz koleszterin”) szintje, annál kisebb az esélye a szív- és érrendszeri problémák elfordulásának. Nagyon fontos, hogy ennek az összefüggésnek nincsen alsó határa, egy nagyon alacsony LDL-szintet tovább csökkentve a rizikó is tovább csökken. Pontosan ezért van az, hogy minél nagyobb valakinek a szívbetegségekre az esélye, a kedves és lelkes orvosok egyre alacsonyabb összkoleszterinszintet (és LDL-szintet) fognak elvárni, mert egy nagyobb esélyt jobban kell csökkenteni, hogy ne legyen baj.

2. tévhit: nem egészséges a koleszterinszintet csökkenteni

A másik gyakori tévhit, hogy nem egészséges a koleszterin szintjét csökkenteni, hiszen az nagyon fontos anyag, a sejtfalak és a nemi hormonok építőkövei is például. Csakhogy az LDL (rossz koleszterin) minél alacsonyabb szintre történő csökkentése mellett a „jó koleszterin”, a HDL szintjének a laborértékekben minimumértéket adnak meg, ami felett kell legyen. Ugyanis az LDL a májból a sejtek felé (és az érfalon levő plakkokba) szállítja a koleszterint, a HDL pedig a sejtek felől a májba szállítja a felesleges koleszterint, ahol egy része az epével kiürül, azaz a HDL véd az érelmeszesedéstől. Tehát a koleszterinszint csökkentése nem arról szól, hogy egyáltanán ne legyen koleszterin a szervezetünkben, hanem hogy a koleszterin körforgása a szervezetben az érelmeszesedés és szívbetegségek kialakulását gátolja.

A rossz hírű sztatinok

A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek elsőként választandó, leggyakrabban felírt típusai a sztatinok (HMG-CoA-reduktáz-gátlók). A hatásmechanizmusuk megértéséhez tudni kell, hogy a sejtek úgy jelzik koleszterinigényüket, hogy a felszínükön az LDL részecske kapcsolódását lehetővé tévő receptorok (fogadóegységek) jelennek meg. A kapcsolódás után képes a sejt átvenni a koleszterint az LDL-től. Leegyszerűsítve a sztatinok a májsejtek koleszterinszintézisért felelős enzimjét gátolják, ezzel a májsejtben csökken a koleszterinszint, emiatt a májsejt felszínén egyre több LDL-receptor jelenik meg, a májsejtek a vérből felveszik az LDL-partikulákat, így csökken a koleszterinszint. Pont a „rossz koleszterinre”, az LDL-re fejtik ki a hatásukat, és vizsgálatok bizonyították, hogy a szedésük csökkenti a szív- és érrendszeri halálozást. Továbbá pozitív hatással vannak az érfal sejtjeinek a működésére, stabilizálják a már kialakult plakkokat, csökkentik a plakkok helyénél lévő érgyulladást.

Tehát van egy hatékony gyógyszerünk, amivel az egyik leghalálosabb betegségcsoportot távol tarthatjuk magunktól, és mégsem szeretjük szedni: a sztatinterápiát elkezdőknek csak 50 százaléka szedi egy év után is a gyógyszert, és csak 30 százaléka két év után. És ebben a számban nincsenek benne, akik el sem merik kezdeni a terápiát. Ennek oka egyrészt a félelem a mellékhatásoktól, másrészt sokan nem tudják, mit kell tenni, ha a sztatinok tényleg mellékhatásokat okoznak, mert erre is létezik több megoldás.

Mik a sztatinok leggyakoribb mellékhatásai?

Mellékhatásként jelentkezhetnek izom- és mozgásszervi panaszok, emésztőrendszeri diszkomfort, fáradtságérzés, a májtranszamináz enzim szintjének emelkedése, alvászavar, diabetogén hatás (vércukorszint-emelkedés). Ez tényleg nem hangzik jól, de aki gyógyszert szed, az tudja, hogy a mellékhatások leírása a betegtájékoztatóban ijesztőbb némelyik horrorfilmnél is. Ez nem jelenti azt, hogy minden mellékhatás minden gyógyszert szedő esetében jelentkezni fog, a gyakori mellékhatás például azt jelenti, hogy 10-ből kevesebb mint 1, de 100-ból több mint 1 személynél fordulhat elő (az előfordulás 1–10 százalékos). Tehát egy gyakori mellékhatás 99–99,9 százalékban nem fog jelentkezni nálam, ha szedem a gyógyszert életem végéig rendszeresen. A mérleg másik serpenyőjében pedig az billeg, hogy 20–50 százalékkal kevesebb az esélyem a szív- és érrendszeri problémákra. Nagyon fontos ismerni, hogy az áldozatunkért, azaz a mellékhatás kockáztatásáért cserébe milyen előnyöket kapunk. Itt, a sztatinok szedése esetében kisebb eséllyel, kevésé súlyos események állnak szemben a nem szedéskori, nagyobb esélyű, súlyos kimenetelű eseményekkel. Ráadásul a mellékhatás ritka jelentkezése esetén sem az a megoldás, hogy hagyom az összes koleszterinszint-csökkentőt, és nem szedek, nem teszek semmit.

Mit lehet tenni mellékhatás jelentkezésekor?

Izompanaszok – sztatinasszociált izomtünetek (SAMS)

Izomfájdalom, izomgyengeség, izomgyulladás jelentkezhet. (Rendkívül ritkán az izmok szétesése miatti súlyos állapot, a rabdomiolízis előfordul.) A sztatinkezelést abbahagyók kb. 65 százaléka az izomtünetek miatt hagyja abba a kezelést, ezért ez a legfontosabb mellékhatás. Mi a teendő tehát izomtünetek észlelése esetén? Egyrészt a mellékhatás jelentkezése gyakoribb D-vitamin-hiány esetében, ezért érdemes legalább szeptember–április között D-vitamint pótolni napi 2000 NE adagban. Másrészt kerülni kell a nagy mennyiségű alkohol fogyasztását is. Q10-koenzim szedése egyes feltételezések szerint segíthet elkerülni az izomtüneteket, de ezt nem sikerült eddig kutatásokkal alátámasztani. Mellékhatások megjelenésekor jelezni kell a kezelőorvosnak, és az orvossal közösen gyógyszert vagy adagolást váltani. Több terápiás lehetőség is van ilyenkor: másik sztatin hatóanyagra történő váltás, másik nem sztatin hatóanyagra váltás (ezetimib), a dózis csökkentése ugyanazzal a sztatin hatóanyaggal vagy akár a szedés szüneteltetése után ugyanannak a hatóanyagnak az újrakezdése. Ugyanis sokszor meglepő módon második nekifutásra nem okoz tünetet ugyanaz a terápia. Ennek a hátterében egy érdekes jelenség áll, aminek a létét sztatinok esetében kutatások bizonyították: a noceboeffektus, mondhatni a placebohatás fordítottja.

A nocebo latin szó jelentése: „ártani fogok”. Olyan negatív hit váltja ki, amely szerint valami ártalmas nekünk. Ilyenkor az elménk képes arra, hogy a negatív hiteinknek megfelelően károsan befolyásolja a szervezetünk, „előállítsa” a káros hatást. Ahogy elolvasta a kedves sztatint szedő ezeket a sorokat, valószínűleg már sajog is minden izma. A sztatinok és az izomfájdalom különösen alkalmas az ilyen nocebohatás kiváltására, mert a sztatinoknak nagyon rossz a hírük, eleve várjuk a rosszat, és az izomfájdalom nagyon szubjektív panasz, az elménk „könnyen” kiváltja. Egyes kutatások szerint a való életben, ahol számítunk a mellékhatásokra, hatszor gyakoribbak az izomfájdalmak, mint az olyan orvosi kísérletekben, ahol a beteg nem tudja, mit szed, ezért nincsen negatív elvárása sem.

Nehéz terep a terápiában a sztatinokkal történő kezelés, mert az orvosnak, gyógyszerésznek át kell adnia ezeket a fontos információkat, hogy a gyógyszer szedéséről senki ne tévhitek alapján döntsön, a másik oldalon pedig recepttel a kézben információs zűrzavarban kellene tisztán látni. Úgy, hogy a sztatinok híre, marketingje indokolatlanul rossz sajnos, ezért az egyik oldal félve próbálja átadni a tudást, a másik oldal pedig ellenkezve hallgatja.

Összefoglalva a legfontosabbakat:

• Az LDL (rossz koleszterin) szintje minél alacsonyabb kell legyen, hogy elkerüljük a szív- és érrendszeri betegségeket.
• Sztatinterápia mellett érdemes a D-vitamint pótolni, és kerülni kell az alkoholfogyasztást.
• A sztatinok biztonságosan szedhető gyógyszerek, mellékhatás jelentkezésekor kezelőorvoshoz kell fordulni a gyógyszerelés módosítása miatt.
• Ha mellékhatás jelentkezett, lehet hatóanyagot váltani másik sztatinra, lehet csökkenteni a dózist, lehet szünet után újrakezdeni vagy nem sztatin típusú hatóanyagot szedni.
• A szív- és érrendszeri halálozás kockázatának csökkentése miatt magas LDL-koleszterin-szint mellett semmiképpen sem megoldás, hogy semmit nem szedünk!

Forrás: Diabetes Magazin